Bemutatták Szablya Ilona író és újságíró, tiszteletbeli főkonzul visszaemlékezéseit tartalmazó Vasfüggöny kölnivel - Magyarország: 1942-1956 című kötetének első magyar fordítását.

Molnár és Moser drogéria-üzlethálózat
A Kairosz Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet nyomon követi, hogy a Molnár és Moser néven ismert drogéria-üzlethálózatot és gyárat tulajdonló gazdag, mélyen hívő katolikus család sarjaként az ezekben az években kislányból családanyává érő Szablya Ilona hogyan vészelte át a második világháború, a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra éveit az 1956-os emigrálásig. Szablya Ilonát a család a vállalkozás örököseként nevelte, tizenéves korában már részt vett az üzleti tárgyalásokon.
Az angolul (My Only Choice: Hungary 1942–1956) 2013-ban megjelent könyv bemutatóján a szerző felidézte: 1949-ben tartóztatta le a rendőrség édesanyját, édesapja azonban még időben nyugatra tudott szökni az Államvédelmi Osztály emberei elől, a vagyonukat viszont államosították. A kitelepítéstől rettegve a család úgy döntött, oly módon szabadulnak meg a Bartha-Kovács családnévtől, hogy mind ő, mind édesanyja férjhez megy. Ekkor Szablya Ilona mindössze tizenhat éves volt.
Az író azt is elmondta a könyvbemutatón, hogy az emigrálás után a Washingtoni Állami Egyetem tanáraként dolgozó férjével, Szablya Jánossal elhatározták, hogy írni és beszélni fognak a családjukkal történtekről. Az így született, több mint hétszáz újságcikkével és több díjnyertes, a magyar történelem kérdéseivel foglalkozó könyvével az amerikaiak figyelmét szerette volna felhívni arra, hogy nincs különbség a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali diktatúrák között.

Fájdalmasan gyönyörű írás
Jeney Attila történész, újságíró és a kötet fordítója elmesélte, hogy valódi időutazásként élte meg a könyvvel való munkát, hiszen egy nála évtizedekkel idősebb ember gondolatait kellett megértenie és átélnie.  Mint fogalmazott, Szablya Ilona meghurcoltatásokkal teli életét minden bosszúvágy nélkül, békében élte le. Mindezzel példát mutat mindenki számára arról, hogy „a tényekről beszélve, gyűlölködés nélkül kell intézni közös ügyeinket”.
Jeney hozzáfűzte: azért is érzi fontosnak, hogy magyar nyelven is megjelenhettek Szablya Ilona visszaemlékezései, mert történészként úgy érzi, nem szabad hagyni, hogy mások határozzák meg, milyen szempontok alapján kell megírni a magyar történelmet, hanem saját kezünk be kell venni a feladatot.
Mi pedig fűzzük hozzá mindehhez a fordító dicséretét is. A ragyogó fordítás ugyanis – Csűrös Csilla újságíró értékelése szerint – „nem egyszerűen átad, közvetít, hanem közel hoz, beavat, hitelesít, magával ragadón részesévé tesz huszadik századi pokoljárásunknak. Jeney Attila valódi szerzőtársa az eredetileg angolul fogalmazó Szablya Ilonának – közös munkájuk, közös üzenetük ez a lebilincselő, fájdalmasan gyönyörű írás”.

Elvi és erkölcsi szilárdság
Az eseményen köszöntött mondott Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, aki úgy fogalmazott: a kötetből kiviláglik Szablya Ilona példaszerű ereje és lendülete, ami elfojt minden sopánkodást, tétovázást és minden a helyes cselekvés útjába álló akadályt.
Dr. Hantó Zsuzsa szociológus, történész pedig recenziójában így fogalmazott: „A kiegyensúlyozott polgári értékrenden alapuló következetesség, elvi és erkölcsi szilárdság végigkíséri a szerző fiatal korát. Életének másik alappillére a hit és a szeretet, melynek megnyilvánulásai lírai szépséggel jelennek meg... Nem véletlen, hogy 1957, a forradalom brutális megtorlása Szablya Ilona és családja számára tragikus fordulatot jelentett. Nem volt más lehetősége, minthogy gyerekeivel és férjével együtt emigráljon...”
A kötetet a fasiszta és kommunista diktatúrák hétköznapjait, a meghurcoltak kálváriáját, az emigráció fájdalmas nehézségeit mély emberséggel mutatja be.