Majd hétszáz éve készült el, s a mostanival együtt számos magyar fordítást élt meg. Mondták már rá, hogy zseniális remekmű, volt, hogy szerzőjét kiátkozta az egyház, és volt, hogy tiltott okkultista irománynak nyilvánították, de például David Fincher rendező legendásan félelmetes, Hetedik című thrillerjében is sokat idézik. Dante Isten színjátéka a mai napig fontos alapmű, melyet idén újranyomtattak magyarul, ezúttal Nádasdy Ádám fordításában.

Nyolc évig tartó munka
Komoly vállalkozásba fogott Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, amikor 2007-ben nekifogott, hogy oly sok remek magyar fordítás után a saját fordítói, nyelvészi és persze költő, tanári elképzeléseit megvalósítva fordítsa le az Isteni színjátékot. Nádasdy a nyolc évig tartó munka eredményeként egy irodalomtörténeti szempontból mondhatni sok tekintetben rendkívül magas szintű fordítást alkotott, egy olyan átfogó munkát tett elénk, mely jóval túlmutat a fordítás puszta zsenialitásán.
Ám mielőtt e zsenialitást megmutatnánk, nézzük meg magát a problémát. Nádasdy a közelmúltban így nyilatkozott a fordítás nehézségéről: „Én tényleg arra gondoltam, hogy egy szép prózai fordítást csinálnék, amiből pontosabban kiderül, hogy mi van odaírva. De nagyon nehéz volt. Úgy értem, gyötrő volt, mert nem tudtam, hol álljak meg. Hány szóval mondjam el azt, ami ott van. Mert a prózánál én mondhatnám akár kétszer olyan hosszan is, hiszen ha az a célom, hogy pontosan elmagyarázzam, mit akar mondani, akkor akár három sort is írhatnék. Úgy éreztem, hogy nem tudom valójában megszabni magamnak, hogy miről, milyen terjedelemben írjak, hiszen a prózafordítás tulajdonképpen egy kommentár vagy egy magyarázat lehetett volna.”

Ábrák, táblázatok, adatok
A fordítás tehát próza helyett líra lett, a magyarázatok pedig elváltak a szövegtől. Kötete így – az egyetemi tanár habitusát beerősítve – többféle értelmezéstechnikai elemet tartalmaz. Ilyen elem a mű verssoraihoz rendelt jegyzetek gigászi sora, a hét nap alatt lejátszódó história, illetve mellékleteként a különböző színterek (pokol, paradicsom, purgatórium) agyafúrt időrendi táblázatokba való rendezése, az Isten színjáték szerzőjének rövid életrajza, a mű keletkezésének és utóéletének vázlatos ismertetése, a fordítói munka alappilléreinek és nehézségeinek taglalása, valamint a Dante-korabeli pápai és különböző uralkodói dinasztiák történelmi kronológiája és leszármazás rajza.
Bár erről így, az Isteni színjáték esetében talán mégis csak túlzás lenne beszélni, Nádasdy ezek mellett még jóval maga a mű előtt, további több olyan, könnyen áttekinthető táblázatot és folyamatábrát is mellékel, melyekből például maga a gyökértéma, a fő- és mellékbűnök, valamint a fő erények beosztályozása olvasható ki. Hasonlóképpen összegzi a különböző biblikus és más eredetű, a túlvilágra vonatkozó információrendszereket, hol újabb táblázatokkal, hol pedig szöveges elemzésekkel. A kötetben lévő karakán grafikai munka Baksa János keze nyomát dicséri, az egyes szcénák, illetve a fent említett mellékletek, kiegészítések ékeként térképrajzok és csodás minimalista rajzok emelik a kötet nívóját. És akkor maga a mű még el sem kezdődött!

Mit hogy kell érteni?
Az alapos jegyzetanyagot persze nem mind az ujjából szopta a fordító. És, hogy erre szüksége lenne a mai olvasónak, azt sem egyedül találta ki. Az említett beszélgetésben így nyilatkozott: „Ma, ugye, elsősorban egyedül olvasnak az emberek, tehát oda kell írni nekik azt, amit Dante idején valószínűleg a csoportos olvasásnál, felolvasásnál a legokosabb mondott. Nekem az az érzésem egyébként, hogy a gyerekeket is ebből tanították. Tehát, hogy tananyag volt, és a gyerekek cukrot kaptak, ha meg tudták mondani, hogy ott, az, amire célzás történik, hogy na, az micsoda. De a lábjegyzetelést, kommentárírást elég hamar elkezdték. Már Boccaccio elkezdi írni, hogy mit hogy kell érteni, és aztán jönnek az egyre komolyabb interpretációk. Érdekes, hogy az olasz kiadások mind lábjegyzetesek, persze van olyan, amelyik inkább csak a nyelvet lábjegyzeteli. Ezek főleg az iskolai kiadások. Nagy szeretettel használom őket, mert néha nagyon egyszerű dolgokat is elmagyaráznak, ami a nevesebb kiadóknak derogál. Nem akarják megalázni az olvasót azzal, hogy elmagyarázzák, engem meg csak alázzanak meg, mert nagyon szeretnék biztosra menni, hogy mi van ott. A komolyabb lábjegyzetek persze szépen adnak egy kultúrtörténeti hátteret. Én a lábjegyzeteket elsősorban összegereblyézem a többi kiadásokból.”
A könyvhöz írt előszavában Nádasdy más szempontból is megmagyarázza, miért éppen így alkotta meg az új fordítást: „Jelen munkámmal az volt a célom, hogy hűen tolmácsoljam a Színjáték mondanivalóját, gazdagságát és sokféleségét, a fantasztikumtól a száraz tudományos vitákig. Érzékeltetni akartam azt a mérnöki pontosságot, mellyel Dante megszerkeszti és bemutatja a túlvilág földrajzi és erkölcsi beosztását. Elsősorban az érthetőségre törekedtem, mert az Isteni Színjáték csak félkarú óriás, ha tartalma nem eléggé világos. Dante művének lényege nem a gyönyörködtetés; hanem sokkal inkább a mesélés, a tanítás, az értékőrzés, a példákkal való figyelmeztetés.”