Philip K. Dick (1928 – 1982) az amerikai tudományos-fantasztikus irodalom legnagyobb hatású írója, aki számos művével ihlette meg a legnagyobb filmrendezőket, aki sajátságos filozófiai állásfoglalásával mutatott fityiszt a hurráoptimistáknak, akinek regényeit huszonöt nyelvre fordították le, illetve akit látnokként és saját maga által fabrikált, bizonytalanul bonyolult hitvilág félisteneként tiszteltek, tisztelnek rajongói. Regényei mellett sok egyéb más formátumú műve, illetve a róla szóló írások, elemzések is tarkítják monográfiáját.  A Csúszkáló valóságok című antológia egy ilyen, páratlanul egyedülálló Philip K. Dick-kötet.

Különös víziók
Az megvan, hogy a legnagyobb írók, költők, a saját maguk által használt műfaji közegnek megfelelő élettörténettel bírnak? Philip Kindred Dick is ilyen író volt, akinek már gyerekkorától különös víziói színezték fantáziáját és épnek nem éppen mondható elméjét. De hát ettől volt zseniális a szentem. A Csúszkáló valóságok pontosan azt az igényt elégíti ki, mely fontosnak tartja Dick életrajzi epizódjait, az általa és róla írt speciális esszéket, eddig ki nem adott hosszabb, rövidebb írásait. A könyvre nagy szükség volt a tengeren túl és innen is, a sokmilliós rajongói táborral bíró szerző-zseni, kult-ikon, nem kevés elemző, kiértékelő magyarázatra szorul művei, kijelentései, próféciái miatt.

A Dick-galaxis
A kötet bámulatos gazdagsággal tárja elénk a Dick-galaxis megannyi csodás csillagzatát: a regényes önéletrajzot, mely kiegészül a mások által írt életrajzi leírásokkal, valamint Dick különleges felütésű emlékirataival, illetve a vele készült életrajzi témájú interjúkkal. A könyv egyik csúcspontja a science fictionről szóló esszéinek csokra, melyekben természetesen az író már átcsap filozófusba, illetve egyfajta szakmai szimpóziumot tartva helyre rakja műfajbeli kortársait is. Külön fejezet foglalkozik Dick munkássága csúcsteljesítményének számító Az ember a Fellegvárban című regénnyel, illetve annak társadalom-tudományi összefüggéseivel, valamint a regény esetleges folytatásával.  Izgalmas kísérletnek mondható a negyedik fejezet, melyben az alkotó cselekményvázlatai és sztori-ötletei olvashatók. Az utolsó két résznél már csak a legelvakultabb Dick-fanok maradnak, itt a mester legelborultabb esszéi, beszédei, valamint robotemberekről, androidokról, drogokról, hallucinációkról és valóságkeresésekről szóló homíliába lapozhatunk bele.

Rossznak gondolod a világot?
Dick nagyon komolyan vette azt a műfajt, melyet Verne és Wells óta úgy körülbelül a hetvenes évekig leginkább a lenézést szegélyezett. Aztán minden megváltozott, új reneszánszát élte a tudományos-fantasztikus, s leginkább a filmiparbeli csúcsrendezők – Scott, Spielberg, Lucas, Kubrick – sorra készítettek a zseniálisabbnál zseniálisabb sci-fi filmeket. Dick meg csak mosolygott és azt mondta: „Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit!”
A kötet egyik olvasója így összegezte élményét: „Hogyan képes valaki így gondolkodni, ennyire elrugaszkodni a valóságtól, szabadjára engedni gondolatait? Bárcsak ne lettem volna ennyire kíváncsi!”
Szóval csak óvatosan!