A minap került a kezembe Otto Skorzeny emlékirata, a Kommandós vállalkozásaim című önéletírás. Hallatlanul izgalmas kortörténet. A megjelenésekor bombasikert arató könyv a szó szoros értelmében dokumentum arról a férfiról, akit a fáma még ma is „Európa legveszélyesebb embereként” tart számon.

Hitler kedvence
Nemcsak az a német tiszt volt, aki azáltal vált híressé, hogy 1943-ban kiszabadította Benito Mussolni olasz diktátort a Gran Sassoról, de – és ezt már jóval kevesebben tudják – állítólag a Moszadnak is dolgozott. A Waffen SS Adolf Hitler kedvenceként számon tartott alezredese , a hatvanas évek elején az izraeli hírszerzésnek, a Moszad szolgálatába állt – legalábbis ezt állította a Háárec című izraeli újság, névtelenül nyilatkozó, a szervezet történetét ismerő forrásokra hivatkozva.
Az 1908-ban, Ausztriában született Otto Skorzeny afféle náci legendának számított, akit az amerikai és az brit katonai elhárítás „Európa legveszélyesebb emberének” nevezett, és akiről a Háárec leleplező cikkéig senki sem gyanította, hogy éveken át az izraeli hírszerzés egyik legértékesebb ügynöke volt.

Az SS-től a Moszadig
Huszonhárom évesen, 1931-ben lépett be a náci pártba, majd a háborúban önként csatlakozott Hitler személyes SS testőri egységéhez, s kommandós tisztként harcolt. 1943 szeptemberében zajlott le egyik legmerészebb küldetése, Benito Mussolini olasz diktátor kiszabadítása, amely után Adolf Hitler órákon át személyesen beszélgetett vele, és Lovagkeresztet kapott. Őt küldték 1944 szeptemberében Budapestre egy kommandós egység élén, hogy a kormányzó fiának elrablásával megakadályozza Horthy tervét Magyarország kiugrására a háborúból.
1944-ben egy százötven fős, angolul jól beszélő német egységet szervezett, amellyel amerikai egyenruhákban a frontvonalak mögött támadták és zavarták a szövetséges katonákat, amiért a háború után két évig kihallgatták és bebörtönözték, de 47-ben megszökött. Később Francisco Franco tábornok Spanyolországában telepedett le, de dolgozott az argentin Juan Perón miniszterelnök tanácsadójaként és az egyiptomi kormánynak is.
A náci háborús bűnösök elfogását is végző Moszadnál előbb kiiktatására, majd beszervezésére dolgoztak ki terveket, ugyanis a hatvanas évek elején szükségük volt egy bennfentesre, aki kapcsolatba tud lépni az egyiptomi rakétaprogramban dolgozó német tudósokkal.

Egy náci a németek ellen
Olyan nácit kerestek, aki merész, elszánt és számíthatnak titoktartására. A Moszad egyik korabeli vezetője, Dzsó Raanan – eredeti osztrák nevén Kurt Weismann – szervezte be 1962-ben Spanyolországban. Beszervezése után Skorzeny Tel-Avivba repült, ahol tárgyalt a szervezetet vezető Iszer Harellel, és még a Jad Vasem holokausztmúzeumba is elvitték. Első misszióján Egyiptomban összeállította az Izrael ellen készülő rakétaprogramban dolgozó német tudósok listáját.
Az izraeli titkosszolgálat meg akarta félemlíteni a német szakembereket, hogy ne dolgozzanak Egyiptomnak, mert attól tartott, hogy egy sikeres rakétaprogram a holokauszthoz hasonló veszélyt jelenthet a fiatal zsidó állam számára.
Skorzeny egy levélbombával Egyiptomban megölt öt embert, mire a német tudósok nagy része hazamenekült. Alig két éve rabolták el Argentínában a zsidók megsemmisítésében jelentős szerepet játszó Adolf Eichmannt, és a német tudósok tartani kezdtek attól, hogy Izrael bosszút áll munkájukért.
Skorzeny azt kérte, hogy szolgálataiért cserébe vegyék le a nácivadász Simon Wiesenthal listájáról. Ezt a Moszad megígérte neki, és amikor Wiesenthal nem volt hajlandó rá, egy hamis levéllel igazolták az alku létrejöttét. A Moszad mégis állta a szavát, mert hatvanhét évesen, 1975-ben Madridban, rákbetegség miatt bekövetkező haláláig Skorzenyt soha nem háborgatták háborús múltja miatt.