Politika az iszlámban címmel jelent meg Simon Róbert új kötete. A keletkutató és vallástörténész szerint minden modernizációs kísérlet elkerülhetetlenül az iszlám alapjaiba ütközik, ezek azonban nem megváltoztathatóak, így a valódi reformkísérletek kudarca vannak ítélve.

Problémák és kinyilatkoztatások
A Keleti források című sorozatban megjelent kötet két nagyobb részre bomlik: az elsőben a szerző az iszlám társadalom keletkezését, szervesülésének és tagozódásának kérdéseit vizsgálja meg, valamint kísérletet tesz a politikai iszlám kulcsfogalmainak elemzésére is. A második részben a témához kapcsolódva egy 8. századi, egy 11. századi, valamint egy 20. századi arab forrásmű magyar fordítása szerepel gazdag kommentáranyaggal ellátva – írta az MTI.
A Koránban Mohamed az ő élete alatt felmerült kérdéseket igyekezett szabályozni, a 632-ben bekövetkezett halála után megindult mintegy száz évig tartó nagy iszlám hódítás azonban számos új, a mohamedi kinyilatkozás által természetszerűleg nem érintett problémát vetett fel. Ekkoriban alakul ki a „kört négyszögesítő” prófétai hagyomány, amely Mohamedre hivatkozva ad válaszokat az időközben jelentkező új kérdésekre. Az autentikusnak elfogadott szövegekből később hat kanonizált hagyomány-gyűjtemény szilárdult meg.

Mohamedi hagyomány
Az iszlám ezernégyszáz éves fennállását annak köszönheti, hogy egy olyan, a politikai határok és a gazdasági rendszerek változásától független társadalmi mezőt, integrációs struktúrát képvisel, amely két megváltoztathatatlan alappilléren, a Koránon és a prófétai hagyományon, valamint az ebből kinőtt vallásjogon, a saríán nyugszik – vélekedett a szerző, aki szerint a mohamedi iszlám alapjainak állandósága biztosítja az iszlám társadalom kohézióját.
Ebből következik, hogy az iszlámban a politikumnak, az uralkodónak nincsen önmagától való legitimitása, ezzel kizárólag maga a mohamedi iszlám rendelkezik. Mindez már középtávon is teljesen behatárolja a társadalom mozgását, útját állja a modernizációs- és reformkísérleteknek, hiszen a „változtatás” iránya csakis az eredeti mohamedi iszlámhoz való visszatérés lehet.
Ennek megfelelően minden valódi modernizációs kísérlet elkerülhetetlenül az iszlám alapjaiba, a Koránba és a prófétai hagyományba ütközik.

Politika, társadalom, vallás
Ezek megváltoztatása egyet jelentene az iszlám társadalom öngyilkosságával, márpedig a társadalmak nem szoktak öngyilkosságot elkövetni. Ezért buknak el sorra a hasonló kezdeményezések az iszlám eddigi történetében.
Egy ilyen sikertelen modernizációs kísérletet képvisel Alí Abd ar-Ráziq Az iszlám és a hatalom forrásai című 1925-ös írása, amelynek fordítása szerepel a most megjelent kötetben. Az egyiptomi szerző pamfletjében a vallás és a kormányzás szigorú szétválasztása mellett érvelt, azt állítva, hogy Mohamed nem politikai, hanem kizárólag vallási rendszert alapított.
A kötet rávilágít arra is, hogy noha Mohamed próféta – ellentétben például Jézussal – valódi politikai vezető volt, mégsem hagyott hátra olyan kialakított politikai struktúrát, amely a későbbiekben szilárdan meghatározta volna a politika, a társadalom és a vallás viszonyát.