Ötödik regényeként, huszonhárom évesen írta meg a Zsubiabát Jorge Amado, a leghíresebb, legfontosabb huszadik századi brazil író. A főként az elesettek, szegények, munkások, utcalakók, bohém naplopók és éjszakai pillangók életének írójának politikai állásfoglalásainál csak alkotói termékenysége volt nagyobb. A Zsubiabában pedig mindaz összpontosul, ami miatt rajongtak érte, és amiért egyben ki is átkozták: egzotikus erotikus felhangokkal spékelt regényformája, a profán élet nyers, eleven és szórakoztató leírása, megosztotta a közönséget.

Bahia
Amado igen eredeti eszközökkel ábrázolja az elnyomottság sajátos brazil változatát. Technikáját modern mesestílusnak nevezi. „Ha az, amit írok, nem a »brasilidade« kifejezője, akkor nem irodalom" – nyilatkozta egyszer, de halálra rémülten tiltakozott beszélgetőpartnerének arra a kérdésére, hogy nacionalista-e: „Testestül-lelkestül bahiai vagyok, de... táj szeretetemnek semmi köze a nacionalizmushoz. A nacionalista vak; a regionalistának viszont éles a szeme, és bírál, épp azért, mert szeret.” Így írnak egy helyütt Jorge Amado-ról, akit tehát a legmegkerülhetetlenebb és legnagyobb brazil írónak mondhatunk. A Bahia, mint származási és ihletet adó terület fontos, Amado bár brazil író, azon belül is szülőhelye rangosításával, kihangsúlyozásával próbálta pályafutása során a külföldiek előtt már ismertebb brazil városok, országrészek mellett Bahiát is elfogadottá tenni.

António
Most ajánlott kötete, a Zsubiabá (eredetiben írva: Jubiabá) egy klasszikus jellemfejlődési regény, melyben António Balduínó történetének sorsfordító epizódjaiba lapozhatunk bele. António darabos néger legény, aki főként ösztöneinek, megtermett alkatának, erejének és ügyességének köszönheti szerencséjét. S ahogy más latin-amerikai írónál, költőnél már megszokhattuk, ebben a regényben is fontos szerepet kap az ősi kontinens, Afrika mitológiai öröksége, törzsi vallásossága, a dél-amerikai temperamentumosság és szerelmi báj, erotikus fülledtség, valamint a baloldali eszmék jellegzetesen egyszerre vallásos hevülettel átitatott érzelmessége és ugyancsak jellegzetesen földhözragadt igazságkeresése. Antónia először még mágusként, egy kisebb közösség varázslójaként éli meg kalandjai sorát, majd egyre jobban belebonyolódik a szegény rétegek egyre elviselhetetlenebb élete végére pontot tevő sztrájk, avagy forradalom szövevényébe.

Trópusi holdfény
A nálunk Magyarországon először 1974-ben megjelent Zsubiabát egyebek mellett így ajánlotta az akkori kiadói szerkesztő: „Itt jelenik meg teljes pompájában az a harsányan színezett bűvös színtér, a trópusi holdfény, a tengerpart, a matrózkocsma, a délszaki utca, a dalos-táncos néger vallási szertartások mindennapivá lett csodája, széplányok és csavargók, a nincstelenségben is erős, sőt többnyire derűs néger, fehér, mulatt szegényember világa, ez a szerencsésen elesett mitológia, amely máig táplálja Amado népszerű életművét és anelyet szerződje játszi könnyedséggel ötvöz a forradalom próféciájával. António Balduínó, ez a telivér néger Kakuk Marci is egy sztrájk nagy iskolájában tanulja meg, hogy minden szegény egy testvér.”