Egzotikus, erotikus brazil mese
Ötödik regényeként, huszonhárom évesen írta meg a Zsubiabát Jorge Amado, a leghíresebb, legfontosabb huszadik századi brazil író. A főként az elesettek, szegények, munkások, utcalakók, bohém naplopók és éjszakai pillangók életének írójának politikai állásfoglalásainál csak alkotói termékenysége volt nagyobb. A Zsubiabában pedig mindaz összpontosul, ami miatt rajongtak érte, és amiért egyben ki is átkozták: egzotikus erotikus felhangokkal spékelt regényformája, a profán élet nyers, eleven és szórakoztató leírása, megosztotta a közönséget.
Bahia
Amado igen eredeti eszközökkel ábrázolja az elnyomottság sajátos brazil változatát. Technikáját modern mesestílusnak nevezi. „Ha az, amit írok, nem a »brasilidade« kifejezője, akkor nem irodalom" – nyilatkozta egyszer, de halálra rémülten tiltakozott beszélgetőpartnerének arra a kérdésére, hogy nacionalista-e: „Testestül-lelkestül bahiai vagyok, de... táj szeretetemnek semmi köze a nacionalizmushoz. A nacionalista vak; a regionalistának viszont éles a szeme, és bírál, épp azért, mert szeret.” Így írnak egy helyütt Jorge Amado-ról, akit tehát a legmegkerülhetetlenebb és legnagyobb brazil írónak mondhatunk. A Bahia, mint származási és ihletet adó terület fontos, Amado bár brazil író, azon belül is szülőhelye rangosításával, kihangsúlyozásával próbálta pályafutása során a külföldiek előtt már ismertebb brazil városok, országrészek mellett Bahiát is elfogadottá tenni.
António
Most ajánlott kötete, a Zsubiabá (eredetiben írva: Jubiabá) egy klasszikus jellemfejlődési regény, melyben António Balduínó történetének sorsfordító epizódjaiba lapozhatunk bele. António darabos néger legény, aki főként ösztöneinek, megtermett alkatának, erejének és ügyességének köszönheti szerencséjét. S ahogy más latin-amerikai írónál, költőnél már megszokhattuk, ebben a regényben is fontos szerepet kap az ősi kontinens, Afrika mitológiai öröksége, törzsi vallásossága, a dél-amerikai temperamentumosság és szerelmi báj, erotikus fülledtség, valamint a baloldali eszmék jellegzetesen egyszerre vallásos hevülettel átitatott érzelmessége és ugyancsak jellegzetesen földhözragadt igazságkeresése. Antónia először még mágusként, egy kisebb közösség varázslójaként éli meg kalandjai sorát, majd egyre jobban belebonyolódik a szegény rétegek egyre elviselhetetlenebb élete végére pontot tevő sztrájk, avagy forradalom szövevényébe.
Trópusi holdfény
A nálunk Magyarországon először 1974-ben megjelent Zsubiabát egyebek mellett így ajánlotta az akkori kiadói szerkesztő: „Itt jelenik meg teljes pompájában az a harsányan színezett bűvös színtér, a trópusi holdfény, a tengerpart, a matrózkocsma, a délszaki utca, a dalos-táncos néger vallási szertartások mindennapivá lett csodája, széplányok és csavargók, a nincstelenségben is erős, sőt többnyire derűs néger, fehér, mulatt szegényember világa, ez a szerencsésen elesett mitológia, amely máig táplálja Amado népszerű életművét és anelyet szerződje játszi könnyedséggel ötvöz a forradalom próféciájával. António Balduínó, ez a telivér néger Kakuk Marci is egy sztrájk nagy iskolájában tanulja meg, hogy minden szegény egy testvér.”
Bahia
Amado igen eredeti eszközökkel ábrázolja az elnyomottság sajátos brazil változatát. Technikáját modern mesestílusnak nevezi. „Ha az, amit írok, nem a »brasilidade« kifejezője, akkor nem irodalom" – nyilatkozta egyszer, de halálra rémülten tiltakozott beszélgetőpartnerének arra a kérdésére, hogy nacionalista-e: „Testestül-lelkestül bahiai vagyok, de... táj szeretetemnek semmi köze a nacionalizmushoz. A nacionalista vak; a regionalistának viszont éles a szeme, és bírál, épp azért, mert szeret.” Így írnak egy helyütt Jorge Amado-ról, akit tehát a legmegkerülhetetlenebb és legnagyobb brazil írónak mondhatunk. A Bahia, mint származási és ihletet adó terület fontos, Amado bár brazil író, azon belül is szülőhelye rangosításával, kihangsúlyozásával próbálta pályafutása során a külföldiek előtt már ismertebb brazil városok, országrészek mellett Bahiát is elfogadottá tenni.
António
Most ajánlott kötete, a Zsubiabá (eredetiben írva: Jubiabá) egy klasszikus jellemfejlődési regény, melyben António Balduínó történetének sorsfordító epizódjaiba lapozhatunk bele. António darabos néger legény, aki főként ösztöneinek, megtermett alkatának, erejének és ügyességének köszönheti szerencséjét. S ahogy más latin-amerikai írónál, költőnél már megszokhattuk, ebben a regényben is fontos szerepet kap az ősi kontinens, Afrika mitológiai öröksége, törzsi vallásossága, a dél-amerikai temperamentumosság és szerelmi báj, erotikus fülledtség, valamint a baloldali eszmék jellegzetesen egyszerre vallásos hevülettel átitatott érzelmessége és ugyancsak jellegzetesen földhözragadt igazságkeresése. Antónia először még mágusként, egy kisebb közösség varázslójaként éli meg kalandjai sorát, majd egyre jobban belebonyolódik a szegény rétegek egyre elviselhetetlenebb élete végére pontot tevő sztrájk, avagy forradalom szövevényébe.
Trópusi holdfény
A nálunk Magyarországon először 1974-ben megjelent Zsubiabát egyebek mellett így ajánlotta az akkori kiadói szerkesztő: „Itt jelenik meg teljes pompájában az a harsányan színezett bűvös színtér, a trópusi holdfény, a tengerpart, a matrózkocsma, a délszaki utca, a dalos-táncos néger vallási szertartások mindennapivá lett csodája, széplányok és csavargók, a nincstelenségben is erős, sőt többnyire derűs néger, fehér, mulatt szegényember világa, ez a szerencsésen elesett mitológia, amely máig táplálja Amado népszerű életművét és anelyet szerződje játszi könnyedséggel ötvöz a forradalom próféciájával. António Balduínó, ez a telivér néger Kakuk Marci is egy sztrájk nagy iskolájában tanulja meg, hogy minden szegény egy testvér.”
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból