Tony Parsons Nem lehetsz angyal című új könyve egyszerre nemzedéki „emlékkönyv” és rocktörténeti epizódregény, hiszen egyetlen napon, mégpedig 1977. augusztus 16-án, azaz Elvis Presley halála napján játszódik, és azokról az újgenerációs feltörekvő fiatalokról szól, akik az Elvis által korábbi zenei- és életérzésbeli világot nem már kívánták folytatni. Valahol így született meg a punk, mint szubkulturális mozgalom.

A punk születése
Sokan rosszul tudják, és nem ismerik az alap sztorit, hogy punkmozgalom nem Nagy-Britanniában, hanem az Egyesült Államokban született, mégpedig nagyjából a keleti parton, a new york-i CBGB klubban illetve annak tájékán. Az időpont persze vélhetően nem pontosan a most ajánlott regényben felidézett 1977. évi augusztus 16-a lehetett, hanem természetesen egy adott időszak inkább a 70-es évek végén, de Tony Parsons, aki pontosan a punkról szóló újságcikkeivel indult írói pályáján, jó tudta, hogy a punk alapvetően amerikai találmány, igaz a briteknél teljesedett ki és vált azzá, ahogy ma ismerjük.
A Nem lehetsz angyal tehát rock-történelemnek egy olyan a könyvbeli, fikciós epizódja, melyben számos valóságos elem, adat hitelesíti a közel negyven évvel ezelőtt játszódó történetet.

Hajzselé és biztosítótű
Mi több, a szerző pályafutása első jelentős állomásának mondható, a brit zenei sajtó csúcsorgánumának számító New Musical Expressznél eltöltött idő életrajzi lenyomata is megjelenik a regényben, hiszen a főhősök, Terry, Skip, Leon és Ray egy könnyűzenével foglalkozó újságnál dolgoznak, amikor érkezik a hír, hogy Elvis halott. A négy jóbarát természetesen koránál fogva már az új generáció zenéjéért rajong, azokért az irányzatokért, melyeket hol fésületlenségéről, polgárpukkasztásáról, hol pedig ultraprimitívségéről mondják hírhedtnek.
A punkmozgalom hajnala ez, amikor a társadalmi elégedetlenségek és nem utolsó sorban egy bizonyos Malcolm McLaren nevű brit rockmenedzser és bájosan szédült párja, egy bizonyos Vivien Westwood, akkor fiatal divattervező és stylist dörgöli az idősebb nemzedékek arcába, hogy elég volt az Elvis-féle olcsó és igénytelen, semmibe mutató tömegkultúrából, ide anarchia, de legalábbis hajzselé és biztosítótű kell.

Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A Nem lehetsz angyal egy ízig-vérig bensőséges punkregény, a műfaj sajátosságainak, jellegzetességeinek és persze első idoljainak felmutatásával, illetve, ne feledjük a punk agresszív és rendkívül erőteljes térhódító filozófiáját, melynek centrumában körülbelül annyi áll: Tedd tönkre, ami tönkre tesz!  A regény mindezen kortünetek díszsorfala mentén halad, a négy barát egy napját bemutatva, amikor, mint újságírók és szerkesztők, lapmenedzserek az egyre kuszább hétköznapi kavalkádban próbák sorát kell, hogy kiállják, amikor gyilkos indulattal bíró, meg nem értett és általuk kritizált punkzenekar tagjai üldözik őket, amikor az újság legfelső vezetése azt fontolgatja, hogy kirúgják őket, és amikor szembesülniük kell ifjúságuk legnagyobb értéket hordozó kapcsolataik rendezésével.
És hát mondjuk ki ezt is: Parsons könyve egy megkésett képeslap a múltból, a ma már sajnos itt felejtettnek is mondható első punkokról, az értelmiségiekből és munkásokból vegyesen összeverbuválódott anarchisták első zsengéiből, akik mára bizony jobb híján maguk is a tömegkultúra támogatóinak, fogyasztóinak, netán előállítóinak soraiban találhatók meg.