Különleges, a csupán világi viszonyokban élők számára mindenképpen új, belső működésről számot adó folyamatokról olvashatunk Garádi Péter Kép és kerete című könyvében.  Húsvét idején talán még aktuálisabb összegzés alapvetően az alcímben is jelzett „Isten gyülekezetet teremtő, építő és fenntartó munkájáról” szól.

Húsz év története
E sorok írójának idén, most márciusban volt lehetősége a szerzővel találkozni a révfülöpi evangélikus lelkiségi konferenciaközpontban, ahol Garádi Péter tulajdonképpen a könyv tartalmát visszaadó előadást tartott Gyülekezetépülés címmel. Az 1952-es születésű Garádi Péter az agráregyetemen halászati szakmérnök lett, e körben dolgozott három évtizedet, közben, 1966-tól már aktív evangélikus gyülekezeti tagként, ifjúsági csoport vezetőjeként kezdett dolgozni. A Budaörsi Evangélikus Gyülekezetben 1992 óta tag feleségével és négy gyermekével.
A most ajánlott kötetből a Budaörsi Evangélikus Gyülekezete történetének közelmúltbeli húsz éve történetén keresztül ismerhetjük meg, hogy a hívők miként tapasztalhatták meg Isten munkálkodását.

Bűnösök és alkalmatlanok
Garádi az említett előadásban is, illetve a könyvben is arra hívja fel elöljáróban a figyelmet, hogy akármennyire is meglepő, de Isten egyházát bűnösök és alkalmatlanok, ha úgy tetszik, laikusok csoportjának kell építeni. Hitvallásként is szól ennek magyarázata, miszerint a bűnös, az alkalmatlan, a laikus az, aki hasonló az újszövetségben olvasható emberekhez, akiket Jézus elhívott, kiválasztott és apostoli munkába, pályára állított. Ezeknél az embereknél, rajtuk keresztül tud ugyanis Isten hathatós eredményeket elérni. Garádi úgy fogalmaz: ha azt gondolom, hogy én minden tekintetben alkalmas és megfelelő vagyok az egyházi szolgálatra, akkor ott Istenre sincs szükség tán.  
Maga a kötet címe is, mint metafora magyarázza, hogy nem a keret a lényeg egy adott képzőművészeti alkotásnál, hanem a kép. Akkor teljesíti jól szolgálatát tehát a hívő, ha nem ő maga, hanem a gyülekezetet valójában építeni képes Mindenható Isten lesz láthatóvá, a középpontba állítottá.

Akik közelről látták
A könyv egyes fejezeteiben a budaörsi evangélikusok húsz éves gyülekezetépítő történetének kronológiája mellett egyfajta módszertan is felvonul – és valójában ez a könyv lényege – miként történik mindez.  Így többek között külön fejezeteken át pillanthatunk bele az elhalófélben lévő hívő gyülekezet feltámadásának első momentumaiba, a lelki építkezés legfontosabb alaplépéseibe, a templom, mint épület felépítésének gondjaiba, az istentiszteletek sajátságos liturgiájába, a missziói feladatokba, a presbiteri szolgálatba, az evangélikus gyülekezeten belüli különböző kis csoportok munkájába, más felekezetekkel való ökumenikus kapcsolatrendszerekbe és a lelkész és a hívő közösség kapcsolatába.
Szintén kulcsmondat az első lapok egyikén olvasható ajánlóban, ahol azokról ír a szerző, akik „közelről látták és élték át, hogyan munkálkodik az Isten.” Ez utóbbi számomra a lehető legtetszetősebb mondat, hiszen így én is szívesen írom le olvasóinknak, világnézettől függetlenül ajánlva bárkinek, akár csak a kíváncsiság kielégítése, de remélhetőleg az Isten keresése szándéka miatt. Ugyanis ki ne szeretné megtudni, hogy milyen lehet az, amikor valakik „közelről látták és élték át, hogyan munkálkodik az Isten”?