Fantasztikus könyvet jelentetett meg a Zrínyi kiadó a múlt évben, amelyben a szerző az 1848-49-es szabadságharc hadászai fortélyait kívánja az olvasó elé tárni. Csikány Tamás műve, A szabadságharc hadművészete 1848-1849 valóban párját ritkítja: kimerítő elemzésekkel és pazar ábrázolásokkal mutatja be, miként ügyeskedett Görgei, Haynau vagy Windisch-Grätz, és miket lehetett, vagy kellett volna – a kor hadászatának fényében – másként csinálni. Fantasztikus munka igazi történelem-ínyenceknek.

Látványnak sem utolsó
Először is essen szó a kötet külalakjáról és képi világáról, mert nem úgy, mint a legtöbb könyv esetében, itt van mit szólni róla. Már a borító is nagyon stílusosra sikerült, igazán retro hatást kelt, ám amitől ez a könyv piedesztálra emeli önmagát, az, amilyen illusztrációk készültek a különböző hadászati elemzésekhez. A képek Ölveczky Gábor grafikus munkái, melyek lényegében korabeli térképek feldolgozásai, rajtuk a csaták helyszíneivel, hadműveletek irányával, és lényegében mindennel, amit a téma képes felölelni. Az egyébként, hogy ilyen vizuális élményt nyújt a könyv, azt a lehetőséget is rejtheti magában, hogy a gyerekek kezébe adva az ő érdeklődésüket is felkeltheti a téma, és talán sokkal könnyebben kedvet kapnak a történelem tanuláshoz, mint, mondjuk bármelyik másik könyvtől. De ez csak egy plusz a sok közül, a vizuális élmény: csillagos hatos.

A szerző célja
A könyv lényegi része azonban nyilván a tartalmában rejlik, lévén, azért ez mégsem egy kifestő. E tartalomért pedig Csikány Tamás felelős, aki az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájának vezetője, nem mellesleg pedig az MTA doktora.
A mű pontos témája, és egyben célja pedig a tizenkilencedik század hadművészetének bemutatása a magyar szabadságharc egy-egy hadjáratán és csatáján keresztül. E körben elénk tárja a katonai vezetés különböző szintjeit és módjait, így a hadászati (stratégiai) és a harcászati szintű vezetés mibenlétét, a várharcok vezetését, vagy épp a „kisháborús” műveletek irányítását. A katonai vezetés a szabadságharc egyes eseményeit, illetve időszakát kiragadva kerül ismertetésre, elsősorban a magyar, de kikerülhetetlenül az osztrák oldalról is.
Csikány Tamás összesen hat fejezetben fejti ki a témát, mindig a hadászat más-más aspektusát boncolgatja, más-más események bemutatásán keresztül. A történeti bemutatást mindig megelőzi egy amolyan elméleti rész, mely által az olvasó megértheti, miben és mennyiben is sikerült megvalósítania például Görgeinek az adott taktikát. Mit rontott el, mit húzott meg zseniálisan, és így tovább, kvázi kaput nyit a hadvezérek elméjébe, ami alsó hangon is elképesztően érdekes, hiszen ilyen átfogóan még a kiműveltebb történelem-kukacok sem mindig ismerik főhőseik gondolatait.

Minden a korban elhelyezve
A hat fejezethez a szabadságharc különböző eseményeit rendel a szerző. Így például a stratégia témakörét a tavaszi hadjárat haditervén, a harcászatot a komáromi csatán, a magasabb harcászatot a július 11.-ei áttörési kísérleten keresztül ismerteti az olvasóval. A mű aránylag kisebb léptékű ismeretekkel is teletűzdelt, külön fejezetek szólnak a vízi akadályok támadásáról és védelméről, a várharcokról és ostromokról, illetve a „kisháborúk” témaköréről. Gyakorlatilag nincs tehát kérdés a témában, amire a mű ne adna részletes, példával és képpel megspékelt választ. Mindezen túlmenően pedig, Csikány a még komolyabb hitelesség kedvéért számos, a részvevőktől származó idézetet is beemelt a műbe: a hadvezérektől kezdve a közkatonákig szólaltat meg embereket, így az olvasó még inkább beleélheti magát a szabadságharcos-szerepbe.
Egy szó, mint száz, a mű alapos, kimerítő, mégis izgalmas, és szinte kizárt, hogy valakinek ne tudjon újat mondani a témában. Főképp történelem-fanatikusoknak, de szinte bárkinek ajánlott, aki egy kicsit is fogékonynak érzi magát a részletekben megbújó szépségre.