Az internet előtti bő száz év az emberiség legbővebben dokumentált időszaka. A leírt szó példátlan devalvációja zajlott le ezen idő alatt, de úgy, hogy a nyolcvanas évek végéig ez nem volt nyilvánvaló. Európát tényleg a könyvek népe lakta, a társdalom legjava, arra alkalmas része hozott létre szakmai és művészeti értelemben egyaránt minőségi írásbeliséget, olyat, amely hű tükre a korának.
Ezt a hatalmas tudásmennyiséget felejtjük el most éppen, mi az internet népe, amikor azt gondoljuk sok esetben, hogy tudunk jobbat.

A hidegháború ijesztő dokumentuma
Az egyik utolsó pécsi antikváriumban, a Bagolyfészekben találtam Öveges József könyvét a fegyverek fizikájáról, és magától értetődően kaptam engedményt. 1972-es kiadás, természetesen a Zrínyitől, kemény kötés, tizenötezer példány, huszonhét forint, ami akkor nem is számított kevésnek. A szerző harmincadik könyve, a hidegháború egyébként ijesztő dokumentuma is. Remekül rajzolt, kiválóan áttekinthető, nagy magyarázóerejű ábrák tömkelege, amelyek mögött minden esetben végiggondolt koncepció és alapos grafikai tudás van. Ezek a tragikusan fiatalon elhunyt Szenes Róbert munkái, aki 1971 előtt nyolc képregényt rajzolt a Fülesnek.
A borító is vizuális mestermunka, egyszerűsége és témája ellenére felejthetetlen, Zigány Edit betűtervező, tipográfus munkája. Nem lehet nem észrevenni, mennyivel több munka van ebben a könyvben, mint mostanában szokásos.

Lökéshullám, tűzgömb, halálos adag
A szerző az előszóban reményét fejezi ki, hogy könyve „a béke és boldogság felé vezető utat” kövezi ki. Majd a tudományos megismerés őszinte örömével mesél máig érvényes magas színvonalon lökéshullámról, tűzgömbről, halálos adagról.
Mai ésszel elképzelhetetlen, hogy a hidegháború milyen mélyen a mindennapi élet természetes része volt, s meghökkentő, hogy a megatonnák, az atomrobbanófejes rakéták tulajdonságai, az ellenrakéták, a világűr, mint hadszíntér, mennyi-mennyi érdekes fizikai jelenség, probléma megmagyarázására teremt lehetőséget.
A könyvet olvasva képet alkothatunk a tudományos nyelv változásairól, sajnos stílusának későbbi satnyulásáról is, valamint az SI (Système International d’Unités) mértékegységrendszer használata előtti időkről.
Különösen tanulságos Öveges József gondolkodásmódja abban a tekintetben, hogy nemcsak a közvetlen technológiai nehézségeket látja és láttatja a jövő által később maximálisan igazolt realizmussal, hanem magát a fizikát is.

Magyarázat két fegyver között
A könyv szerkesztése is kiválóan sikerült, nehezen juthat eszünkbe olyan mindennapi fizikai jelenség, amelyre nem találunk egy rövid, de világos magyarázatot valahol, két fegyver között. Egy fizikatankönyv és a vegytiszta militarizmus összeházasítása annyira barátságosra sikeredett, hogy észre sem vesszük. Pedig az utóbbi a hatvanas-hetvenes évek korszellemének mára elfelejtett lenyomata, hiába beszélt akkortájt már mindenki enyhülésről és békés egymás mellett élésről, mindkét fél készen állt a hagyományos és a nukleáris háborúra is.
A katonai technológiák nyilván rengeteget finomodtak azóta, és ha lehet, még gonoszabbak lettek. Mi meg elfeledkeztünk róluk, miközben csak annyi történt, hogy három generáció óta kevéssé fenyeget bennünket az a veszély, hogy egyszer rajtunk próbálják ki őket.