Grecsó Krisztián Megyek utánad című regénye egy sajátos formában tálalt élettörténet, mely a legbensőbb nézőpontból követi végig egy fiú férfivá érését: szerelmi életének bemutatásán keresztül. A főhős bőrébe bújva az óvodaudvarról indulva járjuk végig az ösvényeket, melyeket Daru lányok és nők nyomában, utánuk járva választ, és lehetünk tanúi a mindig másként kibontakozó és elhamvadó szenvedélynek. A regény az ország távoli csücskébe, a Viharsarokba kalauzolja az olvasót, ahol az álmos-poros alföldi települések életébe és problémáiba is bepillantást nyerünk.

Minden megváltozik
A gyermek Daru saját birodalmának teljhatalmú ura, ismer minden titkos ösvényt és rejtekhelyet a kis alföldi falu határában, nem is sejtve, hogy érzelmi élete és emberi kapcsolatai is épp ennyire kuszák és szövevényes lesznek a későbbiekben. Eleinte úgy tűnik, könnyű a dolga, hiszen a kölykök bandájának ő a fővezére, társai szeretve tisztelik, és oldalán – persze szigorúan csak barátként – ott a legelső lány, a legelső nő, Lili.
Minden olvasónak ismerős lesz a helyzet, a gyermeki álmok valóságba fordulása, a felismerés gyönyörű kínja, hogy a korábban barátként ismert ellentétes neműben több is van, mint egy jó barátban, hogy ő valamiképpen más, különbözik tőlünk, és személye mindenki másnál izgalmasabb. A nemi érést azonban nem szorosan követi az érzelmi fejlődés, Daru kínjai a fiúk és lányok változásainak eltérő területéből és sebességéből fakadnak. A lányok érthetetlensége és elérhetetlensége mutatkozik meg először a főhős előtt, majd jön a szembenézés a nagy riválissal, és a felismerés, hogy az ismert világból minden nagyon megváltozni látszik.

Szeretők kavargása
A kötet lapjain Daru személyisége a vele tartó és mellette elsuhanó nők sorával együtt bontakozik ki, mely sorban meghatározó elemet jelent a másodikként érkező Eszter, a nagy szenvedélyt lezáró nagy tragédia. A vonzódás a tőlünk teljesen különbözőhöz, a még mindig nem teljesen érthetőhöz, alapmotívum, mely előrevetíti ugyan a kapcsolat zárlatát, de annak minőségét nem. A főhős továbbra is elemez magában, keresi a saját hangját, amit legfeljebb időlegesen vél megtalálni. A húsz évvel későbbi, érett férfi visszatekintései, utólagos önvizsgálata csak tovább növelik a mű feszültségét.
Az egyetemi évek sorában egymás után következnek az újabb kapcsolatok és csalódások, a táguló világ újabb és újabb tanításai. Miközben Daru magát is egyre jobban megismeri, és visszatér néma, tetszhalott érzelmi valóságából, a kérdések szaporodnak, és bár valamilyen választ mindig talál, rendre kételkedik azok elfogadhatóságában. Személyes kapcsolati hálója egyre növekszik, az alkohol és a kábítószer együtt kövezik azt a bizonyos utat, a züllés állomásai saját érzelmi mélységeinek (sekélységeinek?) is újabb és újabb bugyrait tárják fel előtte.
Hűség és hűtlenség, vélt és valós szerelmek, szeretők kavarása és kavargása rajzolódik ki a szemünk előtt, a főhős pedig egyre csak sodródni látszik ebben az áramlatban. Újabb kapcsolatok érkeznek, régiek térnek vissza, és Darut viszi a sárga Ikarusz busz, megy utánuk. Végül valamiféle partot ér egy házasságban, de ennek történetét már csak röviden, a válás eseményein keresztül ismerjük meg. A házasság lezárása közös megegyezésre épül, ezzel érkezünk el a ma történéseihez, az utolsó nő megismeréséhez, a jelenben létező és működő kapcsolathoz, Julival.

Daru ösvényei
A regény végére a magát Daruként sokszor újraértelmező elbeszélő megtalálja valódi önmagát, a hosszú évek kapcsolatai alatt felépült ént, aki fogadalmat tesz társának, hogy megmarad mellette, többé nem megy, és nem fut senki után. Elfogadja saját „daruságát” és elengedi a valaha volt barátságokat és szerelmeket, a ragacsos múltat.
Nem állíthatom, hogy Grecsó regénye könnyű olvasmány lenne, a mű stílusa és lassú tempója miatt számomra kifejezetten döcögős volt. A gyakran rövid vagy tőmondatokra épülő szöveget lassan tudtam csak olvasni, nem sikerült ráéreznem a szöveg ritmusára. Számos részben köszöntek rám általam is megélt élethelyzetek, valahogy mégsem tudtam azonosulni az állandóan gyötrődő Daruval, akinek karaktere mindvégig rettenetesen elveszettnek, reménytelennek, kilátástalannak tűnt. A származási közeg, a nehéz sorsra predesztináló környezet meghatározó elem a műben, ám számomra ez teljesen idegen volt. Talán nem is fontos, hogy valaki tapasztalta-e már ugyanezeket a helyzeteket, a kérdés csak az, sikerült-e tanulni valamit Daru szerelmi hányattatásaiból? Biztosan lesz, aki ugyanezen ösvényeken követi majd Darut, megy utána, én biztosan nem így teszek.