Most január első felében volt egy éve, hogy elhunyt Hankiss Elemér szociológus, filozófus, értékkutató, irodalomtörténész. Könyvei közel hasonló számban jelentek meg magyarul és más nyelven. Népszerűsége jelzi, hogy legfontosabb műveit halála után is újra kiadták, ezek közül most A befejezetlen ember című kötetét ajánljuk.

Hogy eligazodhassunk a világban
Gondolatok a világról, az emberről és a szabadságról – írja alcímében Hankiss A befejezetlen ember című kötetnél, s aki nem ismeri a magyar filozófus munkásságát, esetleg azt mondhatja, hogy a 21. század elején talán túlságosan is általános témák ezek, a ma emberének ennél konkrétabb üzeneteket kell kapnia, hogy eligazodhasson a világban. Ez az aggodalom fölösleges, Hankiss ugyanis legtöbbször a hétköznapi gondolkodás, vagy ha úgy tetszik, az átlagmagyar szintjén magyarázta az adott témát.
Az Befejezetlen ember egyfajta Hankiss antológia, a mester hosszabb-rövidebb írásainak egybekomponált fűzére. A szerző egyebek mellett ezt írja erről a füzérről: „Ebben a könyvben egyszerűen csak játszani akarok azokkal a gondolatokkal, emberekkel, a világgal, szavakkal, az életnek azzal a néhány fontos és nem annyira fontos kérdéseivel, triviális és tragikus mozzanataival, nevetséges és mélységesen szomorú eseményeivel, amelyek az évtizedek során felbukkantak mindennapjaimban, életemben, olvasmányaimban, könyveimben.”

Mit jelent a szabadság?
A vaskos kötetben tizenkét nagy fejezetben több, mint kétszáz, önmagában is egységet képviselő eszmefuttatás található. Hankiss Elemér különösen nagy hangsúlyt fektetett okfejtéseinek megírásában arra, hogy emberi mivoltának kétkedésében küzdelmes, profán szintjén jelenítse meg a tárgyalt témát. Zömében egyes szám egyes személyben ír, sokszor felvállalva a „hangosan gondolkodás” mechanikájában rejlő esetleges tévedéséket is. És hát valljuk be, a szabadság témaköre az egyik legnehezebb dolog, hiszen melyikünk tudná pontosan megfogalmazni, hogy akár társadalmi, akár egyéni szinten számára mit jelent a szabadság fogalma?
Hankiss megoldásai jó megoldások, a kétszáz írás jól mutatja, hogy arra a kérdésre, hogy mi a szabadság, nem lehet egyetlen jó mondattal válaszolni, így ő is azt teszi, ami a legjobb választás: körbejárja, újra- és újraértelmezi az emberi léttel kapcsolatos egyik legtöbbet emlegetett szót, fogalmat. És mint szociológushoz és filozófushoz illik, Hankiss az egyént és a társadalmat is vizsgálja, egymás mellé simítja, nagyítójával és messzelátójával a rész és az egész elementáris összefüggésrendszerét vizsgálva elemez, s állapít meg.

Ember, társadalom, szabadság
Nagy örömünkre szolgált a 90-es évek derekán, amikor szülővárosunkba, Esztergomba látogatott, ahol az éppen szárba szökkenő első helyi rádió vendégeként többek között azt a kérdést is feltettük neki egy interjúban, hogy miként látja a királyváros felemelkedésének lehetőségét? Hankiss válaszában azt mondta, hogy nem érti, hogy egy olyan páratlan adottságokkal rendelkező hely, mint Esztergom, ahol egyszerre van jelen idegenforgalmi-, történelmi-, muzeológia-, turisztikai-, ipari-, kereskedelmi és sport centrum, s ahol csodás hegyek-völgyek, folyó, sziget és hidak találhatók, valamint határátkelő, minden közlekedési formátum is megtalálható, mi hiányozhat még a fejlődéshez?
S valahogy így van A befejezetlen ember című könyvben is a felvetett témákkal, az ember, a társadalom, illetve a szabadság egymáshoz való viszonyával is: Magyarországon úgy tűnik, a rendszerváltás utáni időszakban szinte minden adottság megvan, megvolt arra, hogy a magyarok megéljék a szabadság eszményi formáit, de az ország, s a nagyvilág időszakról-időszakra mindig adós marad ezzel a beteljesüléssel.
A filozófus pedig újabb és újabb kiutakat, válaszokat kénytelen keresni. Hankiss empatikus egyéniségének elvesztése komoly hiányt jelent, kedves rávezetését, mélységes emberismeretét könyveiben találja meg az utókor.