Igazi történelemtudományi csemegét kínál a karácsony előtti könyvpiaci mazsolázóknak a Libri Kiadó, Horthy Miklósné Napló 1944 – 1945 című kötetével. A kiadvány méltán számíthat nagy érdeklődésre, hiszen a különleges könyvnek különleges története van, ez a napló nemcsak egy ország kormányzójának felesége szemén keresztül mutatja a második világháború utolsó éveiben az európai és magyarországi történéseket, hanem egy érzékeny, kifinomult és aprólékos krónikát író asszony szemléletét is tükrözi.

A pincéjében, egy váza mögött
Óriási örökséget tudhat magáénak Magyarország illetve a magyar történelemkutatás a Horthy-hagyatékban. Ez pedig a Horthy család minden levelezése, irata, hivatalos dokumentuma, jegyzete, naplója, melyeket Horthy kormányzó felesége tartott akkurátus rendben. A hatalmas mennyiségű írott anyag, melyhez fotográfiák és más papíralapú adathalmazok is tartoznak, regényes utat jártak be a mostani kiadásig.
A Horthy-család dokumentumait, levelezését, fényképeit hosszú évtizedeken át őrizte Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy Miklós idősebb fiának özvegye. Miután 2013-ban elhunyt, a hagyaték fiára, ifjabb Horthy Istvánra szállt. A kormányzó unokája úgy döntött, hogy történész szakértők bevonásával elkezdi feldolgozni a hagyatékot. A három füzetből álló írást, azaz a Horthy Miklósné naplóját is a hagyatékában találták Dél-Angliában, család otthonának a pincéjében, egy váza mögött.
A most immár egybeszerkesztett, egybefűzött, két évet felölelő napló Horthy Miklósné gyűjteményt jelentő óriási hagyatékának egy ideig észrevétlenül megbúvó része volt. A levéltárosi precizitással rendben tartott iratok és fotográfiák között, az örökösök (s köztük a kötet előszavát megíró Horthy István Sharif) Bern Andreát, egy fiatal történészt bíztak meg, hogy rendezi, digitalizálja és adatbázissá építi a teljes hagyatékot.

Horthyék története
Ennek a munkának az eredménye a most olvasók elé kerülő Napló 1944 – 1945. Lehetett volna másként, ahogy ismerjük a történelem kutatásának ezerféle kalandos epizódját, az említett hagyaték, illetve a most ajánlott könyv eredetije, a kézzel írott napló évtizedeken keresztül lapult elfeledve Portugáliában, majd később egy dél-angliai ház garázsában.  
A most publikált Napló onnantól mutatja be Horthyék történetét, amikor 1944. októberében a család Németországba érkezett hadifogolyként. A napló Horthy Miklósné írta, aki egész életében vezette különböző füzetekben életkronológiáját, családjuk történetét. Ez a szakasz – ahogy a korábbiak is – ma már jócskán a történelem illetve a történelemkutatás figyelemreméltó része.  
Elsősorban a személyes történéseket rögzítette, politika, vagy érzékeny információ szinte alig található a gondolatok között, noha Horthy Miklósné levelezett több akkori politikussal, sőt még XII. Pius pápával is – mondta a történész. A kötet visszafogottságából arra lehet következtetni, Horthy Miklósné tartott attól, hogy a napló rossz kezekbe kerülhet.

A fogság napi rutinja
Mint a napló előszavában olvashatjuk: „A bejegyzések a fogság napi rutinját mutatják be, és egy fiát, férjét és családját félőt anya és asszony aggodalmait tükrözik. A lángoló Európa közepén szögesdróttal elkerített, izolált kastély csöndje, monotonitása, az álmatlan éjszakák képe filmszerű hangulatot ad a történetnek. Mindenek felett azonban olvasmányossá teszi ezeket a bejegyzéseket az a bensőséges, szeretetteljes hang, amelyen Horthy Miklósné a hozzá közel állókhoz írt.”
A kötet összeállítását, kialakítását, szerkesztését végző fő munkatárs Bern Andrea többek között ezekkel a szavakkal vezeti fel a naplót: „Hogy a kiadvány esztétikus maradjon, és ne csupán a szakmának, de a széles közönségnek is szóljon, a hivatkozások végjegyzetbe kerültek, ahogyan a szöveg fizikai sajátosságainak jelölései is. A történész kollégákra gondolva azonban minden esetben beillesztettük a főszövegbe a jelzett bejegyzésszakaszok fotóit.  (…) A hetvenéves papírlapokról áradó parfümillatot a nyomtatott kiadvány sajnos nem közvetítheti.”