Amikor nagyapám átsíelt Finnországba

Biztos volt már így sok olvasó, hogy rálelt egy remek bár számára addig ismeretlen író nagyszerű könyvére és furcsálta, hogy eddig erről ő miért nem tudott semmit. Nos, én is így voltam jó pár évtizede Daniel Katz finn íróval, akinek éppen első regényébe, az Amikor nagyapám átsíelt Finnországba című felülmúlhatatlanul humoros felütésű történetére találtam rá. Azóta is Katz-fan vagyok.

Szerelemből világháborúba

Daniel Katz Amikor nagyapám átsíelt Finnországba című könyve tulajdonképpen olyan, mintha Hašek, Hrabal és Woody Allen egyesítette volna erőit. Több is, mint vicces vagy humorában bölcs, megejtően kedves és túl azon, hogy szórakoztató, vérbeli történetmesélő is egyben.
Katz első regényét, éppen azt, amiről szó van, 1969-ben alkotta, ekkor is adták ki. Története családtörténet, melyből a számunkra távolinak tűnő, északi területeken, egész pontosan a finn-orosz határon élő zsidó család legkülönfélébb kalamajkáit, kalandjait, szerelmi és katonai epizódjait olvashatjuk. A történet az első világháború idején játszódik, a korszak amúgy borongós alaphangulatát, a túlélés, a hol rokon, hol pedig csak „ismerősi” viszonyban lévő népek egymásra utaltsága, ellenfeszülése és barátsága tarkítja. A főhős Benno, az a bizonyos nagyapa, akit alacsony termete és csetlő-botló jelleme nem gátol meg abban, hogy mint a katonazenekar habókos trombitása, előbb fajsúlyos szerelembe, majd pedig világháborúba keveredjen a finn-orosz határ területén.

Benno és Mendelssohn

Az író mindvégig megőrzi azt a régi, még a 19. századból örökölt és a 20. századba átmenekítetett magasztos életlátást, életvitelt, értelmezést, viselkedést, beszédet és gondolkodást, melynek aztán természetesen a két nagy világháború vetett irgalmatlan véget. Ahogy a Svejkben is, úgy itt is azzal a hozzáállással találkozunk, hogy lehet béke, lehet háború, bizonyos emberek egész egyszerűen nem tudnak azon képességüktől szabadulni, mely minduntalan a dolgok, történések humorosabb oldalát képes kiemelni.
Benno Mendelssohn nevű lován nyargalva, itt-ott már bizony behorpadt trombitájával hóna alatt számos mulatságos kalandba keveredik az I. világháború előtt és alatt. A történetvezetés pontos, ennek megfelelően az olvasó mindig képben van, hogy az adott családi szálnak milyen előzménye és következménye volt és lesz. A háborús állapotoknak megfelelően az északi vidékeken élő zsidóság különös sorsa egybefonódott a skandináv népek történetével, Benno nagypapa és Wera nagymama családját többször is áttelepítik ide és oda, a túlélésért folytatott harc ugyanakkor mégsem kegyetlen, a határvonalak ide-oda tologatása pedig ugyancsak számos mulatságos, tanulságos epizódra ad lehetőséget.  

Egy szuszra, mert letehetetlen

Egyszerre van tehát egy regényben a vándorlásra kényszerült zsidók, a jellegzetes romantikával bíró skandináv éghajlatban élők, a számunka, közép-európaiak számára talán kevéssé ismert finn-orosz, finn-svéd határ menti viszonyok, az északi viselkedés-, konyha- és művelődéskultúra története.
Daniel Katz első regénye rövid, de nagyon tömör és rendkívül szórakoztató írás, melyet – ha engedünk a könyv „akaratának” – egy szuszra olvassunk el, már csak azért is, mert szerintem, letehetetlen.
Érdekesség, hogy Katz nem egy bőven termő író, fent idézett regénye után, 2008-ig csupán tizenkét másikat alkotott, illetve az írás mellett jelentősnek mondható rádiójáték- és forgatókönyv írói tevékenysége. Hazánkban nem túl ismert író, a most ajánlott regényét többször is kiadták itthon, de emellett csak néhány másik művét fordították le magyarra. Sajnos.