A német újraegyesülés belülről címmel jelent meg magyar nyelven Helmut Kohl volt német kancellár egykori tanácsadója, Horst Teltschik könyve.

Három forradalom
Az Antall József Tudásközpont gondozásában megjelent kötet annak a 329 napnak a történetét meséli el, amely a berlini fal leomlása, 1989. november 9. és a két Németország hivatalos újraegyesülése, 1990. október 3-a között telt el. Teltschik, aki a nemzetközi egyeztetések egyik vezetőjeként az akkori folyamatok aktív részese volt, s részt vett Kohl kancellár híres, tíz pontból álló programjának kidolgozásában is, szinte napról napra meséli el a történelmi jelentőségű időszak krónikáját.
Horst Teltschik szerint az újraegyesítéssel, illetve azt követő években három „forradalom” zajlott le Európában: Németország visszanyerte szuverenitását, Európa egyesült, s a korábbi kétpólusú világrendet egyfajta sokpólusú világrend váltotta fel. Aláhúzta annak jelentőségét, hogy mindhárom „forradalom” békésen ment végbe.

Berlin, Moszkva, Washingtonban
Teltschik egyebek között kitért arra, hogy közvetlenül a berlini fal megnyitása után Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkártól Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnökig a nagyhatalmak akkori vezetői egyetértettek abban: fennáll a kockázata annak, hogy Kelet-Németországban „káosz” alakul ki – vélte. További biztonsági kockázatként merült fel a kortársak számára, hogy hetvenezer szovjet katona állomásozott Kelet-Németországban. A korábban Lengyelországban megindult átmenet és a magyarországi határnyitás azonban – mondta Teltschik – meglehetős garanciát jelentett arra, hogy Gorbacsov betartja az ígéretét, és nem avatkozik bele a szövetséges országok belpolitikájába. Bizonytalan tényező volt még az is, hogy Szovjetunióban nem következik-e be politikai válság Gorbacsov külpolitikája nyomán.
Nagyon szerencsésnek ítélte meg Horst Teltschik az újraegyesítési törekvések szempontjából, hogy a nyugatnémet kormánynak Washingtonban George Bush elnök és James Baker külügyminiszter személyében olyan partnerei voltak, akik korán felismerték a Varsói Szerződés országaiban folyó változásokat, és rendkívül jóindulatúak voltak Németországgal szemben. Kiemelte azt is: Bush nem, mint a hidegháború vesztesét, hanem egyenrangú partnerként kezelte Mihail Gorbacsovot, és kinyilvánította azt is, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja a Szovjetunió „legitim érdekeit”.

Magyarország fő szövetségese
Oplatka András, az Andrássy Egyetem professzora, a Neue Zürcher Zeitung akkori tudósítója visszaemlékezése szerint a korabeli sajtót meglepetésként érte a berlini fal leomlása. Senki nem látta előre, ami 1989-ben Németországban és a kelet-közép-európai országokban történt, ahogy azt sem, hogy Szovjetunióban is bekövetkezik a rendszerváltozás – vélekedett a magyar származású svájci újságíró és történész. Oplatka rámutatott arra is, hogy meglepetésként érte a nyugatnémet kormányt Kelet-Németország siralmas gazdasági állapota is, így történhetett meg, hogy noha Kohl kancellár azt ígérte a nyugatnémet választóknak, hogy nem lesz szükség adóemelésre az újraegyesítés miatt, később mégis bevezetni kényszerültek az úgynevezett szolidaritási hozzájárulást a nyugati tartományokban a volt keletnémet területek gazdasági felzárkóztatása érdekében.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő az újraegyesítés időszakára visszaemlékezve hangsúlyozta, hogy Magyarország számára a német újraegyesülés lehetőség volt. Már akkor is Németország volt Magyarország fő szövetségese Európában, s ma is az – jegyezte meg a szakértő. Kiemelte azt is, hogy Magyarországon egyetértés volt abban: csak az Európai Közösségekhez – a későbbi Európai Unió –, illetve az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) való közeledés az egyetlen választási lehetőség.