Talán nem árulok el hadititkot, ha kifecsegem, hogy esztergomi születésű vagyok és itt is élek. Városunkban néha felhangzik az obligát kérdés: Ki Esztergom legnevesebb szülötte? Mire a jó válasz: Szent István király. Ekként valahol kutya kötelességemnek is érzem, hogy a Vajkból lett Istvánról is ajánljak egyszer könyvet. Nos, íme, Györffy György István király és műve című vaskos kötete, melyre antikváriumban bukkantam rá.

Átfogó monográfia
Ha lehet így fogalmazni, akkor engedjük meg nekem: István királyunk az egyik legnagyobb sláger a magyar történelem kedvelői között. Könnyen lehet ez, hiszen István életének minden percentje egy-egy fontos vagy emblematikus mozzanata, előképe, előjele a későbbi Kárpát-medencei históriának. Nem utalva a jelenkor fejleményeire, de súgom, hogy a mai napig előveszik azokat a bizonyos szent istváni intelmeket.
Ahogy a bevezetőben is írtam, esztergomi volnék, így aztán nekem persze könnyű a sokak által legnagyobb magyar királyról regélnem. De még könnyebb Györffy könyve által, aki sajnos már nincs köztünk. Most ajánlott kötete életműve egyik fontos ékköve, történészi munkásságában eleve tetemes részt foglalt el a magyar őstörténet, a honfoglalás, az Árpád-kor és a nyelvtudomány.
Az István király és műve átfogó monográfia az államalapító királyról, illetve magáról az új európai államról, Európába való beilleszkedéséről. A kötet négy kiadást élt meg, kiadásról kiadásra mindig megújítva, bővítve. Azt is meg merészelem kockáztatni, hogy ez, Szent István életművéről szóló legteljesebb kötet. A mű alkotója természetesen egy hatalmas, a magyar nép történetének honfoglalás előzményeitől számított ívébe illeszti bele a királyt.

Ázsiától Európáig
A prológusban képet kapunk Európa és a magyar nép kapcsolatáról, valamint a honfoglalás és megtelepedő társadalom részleteiről, a sokat emlegetett kalandozásokról, a szükségszerű életforma-változásokról, és István elődeiről.
A fő téma tehát a Vajkból lett István, de a kötet lapjain kötelezően foglal helyet Géza fejedelem, az ő külpolitikája, a nyugati térítés kezdete. A könyvben István születése, a trón biztosítása, a sokat megénekelt Koppány-féle lázadás leverése és István, mint király egyéniségének egyfajta elemző leírása is megtalálható.
Az is veretes részt kap Györffy könyvében, hogy Szent István miként erősítette meg a mára klasszikussá vált magyar állami szerkezetet. A kötetből én azt is kiemelném, hogy a téma iránt érdeklődők – a mai kor elvárásainak megfelelően – rendkívül gazdag illusztrációval találkozhatnak az egyes fejezetekben. Így például az előbb idézett államszerkezet résznél alapos és könnyen áttekinthető grafikát láthatunk, melyen egyszerű piktogramok segítésével tájékozódhatunk az István-korabeli magyar társadalom felépítéséről.  
A mai kornak szól, illetve a 21. századi magyarok számára ugyancsak megszívlelendő az Európával való a Szent István uralkodása alatti kapcsolatrendszer bonyolult és kifinomult jellege. Györffy György nagy hangsúllyal említi a történelmi vonulat mellett a kor gazdasági-, művészeti-, irodalmi- és egyházi életét is.

Hol halt meg a király?
Talán nem mindenki tudja, de nemcsak a történészek vitatkoznak arról a mai napig, hogy mely településen halt meg a szent király. A két lehetséges hely, Esztergom és Székesfehérvár, jellegzetesen magyar dolog, hogy mindkét város a magáénak tudja az adatot. Nos, rossz hírem van a fehérváriaknak, mivel Györffy György a mi pártunkon áll. Erről őt idézem könyvéből: „A Szent László és Kálmán idejében készült legendák István halála helyét nem említik, csupán azt, hogy „palotája” nagyjai is ágyhoz gyűltek. Ez feltehetően azért történt, mert a halál megszokott lakhelyén következett be, ahol „palotája”is állt. Székesfehérvár és Esztergom jöhet leginkább szóba, de a legenda azon közlése, hogy „testét a királyi székhelyre, Fehérvárra vitték le”, inkább Esztergom mellett szól. A lábát is fájlaló király bizonyára kúrálta magát az esztergomi hévizekben, augusztusi meleg lévén pedig a nyári lakra is gondolhatunk. Ha István esetében is érvényesült az a vallásos kultusz, mely szerint a szent halála helyén, tiszteletére egyházat emeltek, elsősorban az Esztergom mellett, a Duna partján fekvő Szentkirályra kell gondolnunk, ahol II. Géza 1160 táján István jeruzsálemi alapítását újította meg egy Szent Elekről nevezett kápolna államszervezés kori udvarházat sejtet.”