A fátyol fogságában
Nagyon úgy tűnik, hogy az év egyik komoly bestseller esélyese – hacsak már nem az – Mona Eltahawy A fátyol fogságában című kötete. Az Egyesült Államokba emigrált arab írónő egy nemrég adott interjúban elismerte egyrészt szeret provokálni, másrészt ki akarja robbantani az iszlám országokban a szexuális forradalmat. Egy biztos: könyve lerántja a fátylat az arab országokban nőket gyerekkoruk óta ért jogfosztás és szexuális erőszak általános gyakorlatáról.
„Nő vagyok, nem cukorka.”
Tovább hivatkozva Mona Eltahawy az elmúlt napokban adott interjújára, idézzük őt annak kapcsán, hogy tulajdonképpen miért is kezdett bele, egyelőre úgy tűnik, az arab világban évszázados, netán évezredes, nőket embertelen sorba juttató és tartó szokások ellen szinte egymagára maradt lázadásba. Mint többek között olvashatjuk: „Igenis, több vagyok, mint a fátylam és a vaginám”– vallja büszkén. S amikor Kairóban egy kendős nő kérdőre vonta, hogy miért jár fedetlen fővel, és nekiszegezte a kérdést, hogy melyik cukorkát választaná, a papírba csomagoltat vagy a pőrén kínáltat, azt válaszolta: „Nő vagyok, nem cukorka.”
Az Egyiptomból családjával kivándorolt Eltahawy az USA-ban él, de első könyve készítéséhez szükséges interjúk és háttéranyagok beszerzése okán többször is visszatért a Közel-Kelet arab országaiba illetve Észak-Afrika érintett területeire, hogy ott lányokkal, asszonyokkal beszélgessen az iszlám rendszer által rájuk rótt nehéz szerepről, a már gyerekként átélt kínzásokról, jogfosztásokról, a törvény által védett nemi erőszakról és családon belüli erőszakról.
Nőgyűlölet
És ha belegondolunk, mi itt Európában vajmi keveset tudunk úgy egyáltalában az arab kultúráról, történelemről, jogrendszerről, közigazgatásról, gazdaságról. Talán még a politikai felület, amivel kapcsolatban a legtöbb információ érkezik hozzánk, de az arab világ nőkkel kapcsolatos alapvetései és jelen korban is alkalmazott szigora rejtve maradt eddig előttünk, ahogy az arab nőket is csador és burka, fátyol mögé rejti az iszlám.
Eltahawy kötete elején a nőgyűlöletben találja meg a helyzet kulcsát, mert szerinte – ahogy az által is nagyra tartott másik arab írónő, Alifa Rifa is állítja – a Közel-Kelet nőgyűlölettől lüktető szívének három legfontosabb tényezője a szexhez, a halálhoz és a valláshoz való viszony alapján működik.
A túlzás nélkül döbbenetes – és éppen ezért kifejezetten csak felnőtt olvasóknak való – könyvben a szerző bemutatja az arab világ női sorsvonalait, lehetőségeit, melyek meglehetősen szűkösek, sablonosak, de mindenekelőtt kegyetlenek és kíméletlenül durvák. Eltahawy így egyfajta nagykövetévé lépett tehát elő az arab nők jogaiért való harcnak, az elnyomásuk, bántalmazásuk rendszere elleni küzdelemnek. Egyesek azt mondhatják, hogy a nyugati kultúrát képtelenség az arab világba integrálni, mert az nem olyan toleráns és befogadó, mint a keresztény kultúra. De Eltahawy nem a kultúra változásáért, hanem alapvető jogokért küzd: a lányok, nők nemiszervének csonkítása ellen, az szavukat felemelő nőket ért, úgynevezett erőszakos szüzességi vizsgálatok ellen, az olyan, a férj számára felesége bántalmazásának jogát biztosító törvények ellen, a nőket analfabétizmusban tartó „ősi” hagyomány ellen, a nők szabad mozgását korlátozó rendszabályok ellen, a gyermekházasságok engedélyezése ellen.
Ijedtében lett feminista
Az írónő egy helyen arról is ír könyvében, hogy jelenleg az iszlám azon értelmezése a domináns az arab országok zömében, amely csaknem fegyházbüntetéssel sújtaná a nőket megszületésük miatt.
Mona Eltahawy szerencsés volt, családja hét éves korában Egyiptomból Londonba költözött, s nyolc évet töltöttek az Egyesült Királyságban. Amikor 1982-ben Szaúd-Arábiába költöztek a tizenöt éves, lázadó szellemi Mona számára egyből nyilvánvalóvá vált, hogy az arab társadalomban a nők alsórendű állampolgárok, olyanok, akiknek minden helyzetben mindig engedélyt kell kérniük a férfiaktól, apjuktól, bátyjaiktól, férjüktől, feletteseiktől, mintha gyermekek lennének. Ahogy Mona írja, az arab országban látottak hatására, „ijedtében lett feminista”. A fátyol fogságában című kötete is ennek a feminizmusnak a csúcsterméke, egy igazi hazafi, egy igazi szabadságharcos, egy mélyen érző ember küzdelme másokért, a legyőzöttekért, a megalázottakért, az igazságtalanságban élők felszabadításáért – ha kell a provokáció eszközeivel.
„Nő vagyok, nem cukorka.”
Tovább hivatkozva Mona Eltahawy az elmúlt napokban adott interjújára, idézzük őt annak kapcsán, hogy tulajdonképpen miért is kezdett bele, egyelőre úgy tűnik, az arab világban évszázados, netán évezredes, nőket embertelen sorba juttató és tartó szokások ellen szinte egymagára maradt lázadásba. Mint többek között olvashatjuk: „Igenis, több vagyok, mint a fátylam és a vaginám”– vallja büszkén. S amikor Kairóban egy kendős nő kérdőre vonta, hogy miért jár fedetlen fővel, és nekiszegezte a kérdést, hogy melyik cukorkát választaná, a papírba csomagoltat vagy a pőrén kínáltat, azt válaszolta: „Nő vagyok, nem cukorka.”
Az Egyiptomból családjával kivándorolt Eltahawy az USA-ban él, de első könyve készítéséhez szükséges interjúk és háttéranyagok beszerzése okán többször is visszatért a Közel-Kelet arab országaiba illetve Észak-Afrika érintett területeire, hogy ott lányokkal, asszonyokkal beszélgessen az iszlám rendszer által rájuk rótt nehéz szerepről, a már gyerekként átélt kínzásokról, jogfosztásokról, a törvény által védett nemi erőszakról és családon belüli erőszakról.
Nőgyűlölet
És ha belegondolunk, mi itt Európában vajmi keveset tudunk úgy egyáltalában az arab kultúráról, történelemről, jogrendszerről, közigazgatásról, gazdaságról. Talán még a politikai felület, amivel kapcsolatban a legtöbb információ érkezik hozzánk, de az arab világ nőkkel kapcsolatos alapvetései és jelen korban is alkalmazott szigora rejtve maradt eddig előttünk, ahogy az arab nőket is csador és burka, fátyol mögé rejti az iszlám.
Eltahawy kötete elején a nőgyűlöletben találja meg a helyzet kulcsát, mert szerinte – ahogy az által is nagyra tartott másik arab írónő, Alifa Rifa is állítja – a Közel-Kelet nőgyűlölettől lüktető szívének három legfontosabb tényezője a szexhez, a halálhoz és a valláshoz való viszony alapján működik.
A túlzás nélkül döbbenetes – és éppen ezért kifejezetten csak felnőtt olvasóknak való – könyvben a szerző bemutatja az arab világ női sorsvonalait, lehetőségeit, melyek meglehetősen szűkösek, sablonosak, de mindenekelőtt kegyetlenek és kíméletlenül durvák. Eltahawy így egyfajta nagykövetévé lépett tehát elő az arab nők jogaiért való harcnak, az elnyomásuk, bántalmazásuk rendszere elleni küzdelemnek. Egyesek azt mondhatják, hogy a nyugati kultúrát képtelenség az arab világba integrálni, mert az nem olyan toleráns és befogadó, mint a keresztény kultúra. De Eltahawy nem a kultúra változásáért, hanem alapvető jogokért küzd: a lányok, nők nemiszervének csonkítása ellen, az szavukat felemelő nőket ért, úgynevezett erőszakos szüzességi vizsgálatok ellen, az olyan, a férj számára felesége bántalmazásának jogát biztosító törvények ellen, a nőket analfabétizmusban tartó „ősi” hagyomány ellen, a nők szabad mozgását korlátozó rendszabályok ellen, a gyermekházasságok engedélyezése ellen.
Ijedtében lett feminista
Az írónő egy helyen arról is ír könyvében, hogy jelenleg az iszlám azon értelmezése a domináns az arab országok zömében, amely csaknem fegyházbüntetéssel sújtaná a nőket megszületésük miatt.
Mona Eltahawy szerencsés volt, családja hét éves korában Egyiptomból Londonba költözött, s nyolc évet töltöttek az Egyesült Királyságban. Amikor 1982-ben Szaúd-Arábiába költöztek a tizenöt éves, lázadó szellemi Mona számára egyből nyilvánvalóvá vált, hogy az arab társadalomban a nők alsórendű állampolgárok, olyanok, akiknek minden helyzetben mindig engedélyt kell kérniük a férfiaktól, apjuktól, bátyjaiktól, férjüktől, feletteseiktől, mintha gyermekek lennének. Ahogy Mona írja, az arab országban látottak hatására, „ijedtében lett feminista”. A fátyol fogságában című kötete is ennek a feminizmusnak a csúcsterméke, egy igazi hazafi, egy igazi szabadságharcos, egy mélyen érző ember küzdelme másokért, a legyőzöttekért, a megalázottakért, az igazságtalanságban élők felszabadításáért – ha kell a provokáció eszközeivel.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból