De – a címre gondolva – kérdés, hogy ki provokál kit? Az egyházat provokálják vagy az egyház provokál? Nem egészen egyértelmű manapság ugyanis, amikor egy kutatás szerint az elmúlt években mintegy négyszázmillió embert üldöztek, kínoztak és öltek meg keresztény hitvallása miatt a világ különböző országaiban. És emellett a keresztény világközösség egyfajta ébredésének, új reneszánszának is tanúi lehetünk, amikor a kor kihívásaira adott számos vetületen ad a krisztusi eklézsia válaszokat.

Belülről az egyházról
A Bencés Kiadó gondozásában jelent meg nemrég Martin Werlen, a bencés szerzetes, pszichológus, gimnáziumi tanár, a svájci einsiedelni apátság ötvennyolcadik apátjának kötete, a Fókuszban – Egyházprovokációk. A könyv címe, témája kapcsán máris nagy érdeklődésre számíthat, s ahogy a lakmuszpapír az egész vegyi folyamatot, úgy ez a kiadvány is jól jelzi, hogy hitétől, hitetlenségétől függetlenül rendkívül sokakat érdekel a keresztény egyház működése, belső élete, a külvilág számára eleddig rejtve maradt szokásrendje, illetve annak megannyi részlete.
Az egyház „misztikusnak” vélt vonalára már többen is rámozdultak, a legkirívóbb példa erre Erich  von Däniken illetve a közelmúltban Dan Brown vagy akár a magyar Nemere István ebbéli munkássága, mindhárman írók ugye, főként a fantáziát erősítve. Martin Werlen könyve más, ő természetesen belülről ír az egyházról, a belső folyamatokat elemezve vonja le a következtetéseket.

Elemző megállapítások
Az Egyházprovokációkat részben máris egyfajta egyház megújhodási programnak tekintik, illetve mindannak a felülbíráló folyamatnak a leképződésének, melyet Ferenc pápa indított el. Welen kötetében mind a konzervatív mind pedig a liberális megközelítés hibáival foglalkozik. A leírtak már publikálásukban is komoly előrelépést jelentenek egy zárt rendszerről lévén szó.  A szerző minden feltáró és elemző gondolatmenete végén – de van, hogy esetenként már közben is – rámutat, hogy az egyház működésének hibáinak kiküszöbölése, javítása, egyedül az Istennel való kapcsolat visszaerősítésén, újratöltésén múlik. Werlen Krisztust állítja a középpontba, úgy gondolja, hogy akár egyházon kívül, akár netán egyházon belül, a Krisztustól való emberi távolság az, ami meghatározza ember és Isten kapcsolatát, egymásról való ismeretét.
A kutakodó kíváncsiak közül persze sokan várnak valami elementárisan leleplezőt, beismerőt, melyet az alapon bencés szerzetes meg is tesz, de ez a beismerés, leleplezés nem a bulvármédia világából ismert hírlapi kacsák és kibeszélő műsorok nívójának megfelelő szint, hanem egy következetesebb, a tévelygéseket gyökerükben feltáró elemző megállapítások szintje.

Keresztény humanizmus
Az alapvetően római katolikus szerző most könyvesboltokba kerülő munkája jelentőségét mutatja, hogy annak recenzióját a protestáns újságok szerkesztőségei is megírták. Többek között az Evangélikus Élet is ír a kötetről, egyebek mellett így: Martin Werlen a legkézzelfoghatóbban a keresztény humanizmus értelmezésén keresztül szemlélteti: „Ki merem mondani az ateistákkal együtt, hogy például az emberi jogok nem a keresztény-humanista kultúra teljesítményei. Sokkal inkább valóban keresztény módon élő emberek mély belátásából fakadnak” – fogalmaz a szerző, aki később így folytatja: „Az úgynevezett keresztény-humanista kultúra a végét járja. Istennek legyen hála! Számomra azonban világos, hogy ez egy valóban keresztény-humanista kultúra kezdetét jelenti.” (…) Az új szemléletet többek között a keresztény életmód változásában, így az Istennel való kapcsolat megerősödésében, az egyházon belüli egoizmus felszámolásában, a teremtett világ védelméért való kiállásban, és az Európai és Észak-Amerikai gazdasági privilégiumokról való lemondásban látja.
Az Evangélikus Élet is megállapítja ajánlójában, hogy az Egyházprovokációk annak az ökumenikus, azaz a keresztény egyházakat egy jel alá szólító lelkiségi mozgalomnak a része, mely természetesen nemcsak kizárólag a római katolikus egyházat, de minden Krisztus-követő felekezetet érint, hiszen a megújulás igénye és szükségessége az egyetemes anyaszentegyház egészének sürgető ügye.