Bíró Krisztát elsősorban színésznőként ismerheti a nagyközönség, aki jelenleg az Örkény Színház társulatának tagja. Igazán temperamentumos hölgyről van szó, aki nem csak játszik a színpadon, de énekel, táncol és szaval is. Ráadásul szívesen merül el a magyar irodalom mélységeiben, amire kiváló példa a Nőnyugat című előadás, melynek anyagát a múlt század eleji írókkal és költőkkel együtt élő és alkotó nők életművéből állította össze. Bíró Kriszta azonban írónak is kiváló, amiről bárki meggyőződhet, ha kezébe veszi és elolvassa Fiókregény című első kötetét.

Két szabó és egy kislány
A szerző hivatásához illő témát választott. A regény hősnőjének felcseperedését követhetjük figyelemmel, hogyan lesz kislányból nő, szertelen kezdő színi tanulóból ismert és elismert színésznő. A cselekmény közege tehát egyfelől a színház kívülállók számára misztikus világa, másfelől egy eldugott, városszéli szabóműhely, főszereplőnk, Sóri Edina édesapjának háza és szabóműhelye. A nehéz családi és anyagi körülmények között felnövő lány szemén át láthatjuk, hogyan válik az egykor híres szabómesterből, aki valaha elegáns ruhakölteményeket készített a színházi élet neves személyiségei számára, lecsúszott alkoholista, aki nemhogy leányával, de már önmagával sem foglalkozik.
A szemünk elé táruló családkép meglehetősen furcsa, Jenő szabómester inasával, a középkorú Dezsővel együtt próbálkozik egy kamaszlány nevelésének nehézségein túljutni. A felnőttek, gyakran háttérbe szorítva saját vágyaikat, igyekeznek megtenni, ami tőlük telik. A helyzetet persze árnyalja egy asszony szoknyájának feltűnése, az inas életének párja valamennyiükre jelentős hatást gyakorol. Csergő Ágnes a színházi világgal is kapcsolódási pontot jelent, végig jelen van Edina életében, a pót-anya szerep működőképességének kérdése számos konfliktuson keresztül rajzolódik ki.    

Hóbortok, tanácsok
Sóri Edina fejlődése és tanulmányi eredményei változatos képet mutatnak, dacból lesz belőle jó tanuló, és lassan arra is ráébred, mit szeretne igazán csinálni. A versek, az irodalom és a szavalás lesz a mindene, akkor érzi magát elemében, ha akár csak kútkáváról, saját magának, de kedves költeményeit adhatja elő. Hamarosan biztosan tudja már: színésznő szeretne lenni.
A szerencse Mici mellé szegődik, mikor statisztaként elkerül egy színházhoz, ahol egyébként Ágnes már húsz éve öltöztetőként dolgozik. Számára és az olvasó számára is kinyílik a színházi világ: megismerjük a kezdő naivák félelmeit és tiszteletét, a már befutott, erejük teljében lévő színészek habitusát, és persze a nagy öregek, a mester-tanárok hóbortjait és világlátását. Sóri Mici pályája persze nehézkesen indul, mégis látják benne azt a valamit, amitől igazi színházi emberré válhat, ha képes és hajlandó alázattal és nyitottsággal fogadni a nagy öregek és tanítók ritkán egzakt tanácsait, melyek nem feltétlenül az órák alatt hangzanak el.

Szerelmek, sikerek
Mici szerelmi élete is elénk tárul, számára ezt a témát ugyanúgy tanulni kell, mint a színészetet. Komolytalan és mély érzelmek, futó kalandok és tartós kapcsolatok tanúi lehetünk. Partnerei szintén a színházi körből kerülnek ki, a próbák és előadások előtti és alatti feszültségforrásokat és a premier utáni, kocsmai-étteremi feloldásokat is átélhetjük, amelyekből nem ritkán lesznek barátságok és szerelmek, valós vagy vélt érzelmekre alapozva. A szív útjainak kacskaringóin keresztül láthatunk bele igazán Edina lelkivilágába és személyiségébe.
Sóri Edina története érdekes olvasmány, amely különös hangulatával és mély lélektani ábrázolásával képes lenyűgözni. A Fiókregény a színházat nem ismerő ember számára is magával ragadó tud lenni, a mindennapokból jól ismert társas viszonyok, a színészek életének konfliktusai, a harcok és szövetségek olykor sarkított, nagyított ábrázolásával. Bíró Krisztát olvasni igazi élmény: egyedi stílusával és hatalmas szókincsével elvarázsol. A regény végére úgy tűnik, Dina révbe ér, mégis azt érezhetjük, szívesen kísérnénk még figyelemmel a kútkáváról szavaló lány pályáját a világot jelentő deszkákon is.