Mérföldkőnek számító és hiánypótló, így jellemezhetjük Csepregi Zoltán 2004-ben kiadott, Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című könyvét. A kötettel a most szeptemberben megtartott evangélikusok Országos Presbiter Találkozóján „futottam össze”, mégpedig a konferencián is felvonuló Luther Kiadó standjánál.

Gyökérkezelés
Ötven forrás a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez alcímet adta a szerkesztő, szerző a most tárgyalt kötetnek, majd a kötethez írt ajánlójában Gáncs Péter püspök többek között így okolja meg a kiadvány létrejöttét: „A fogászatban kényes, nem ritkán kellemetlen és fájdalmas a gyökérkezelés, de gyakran csak így lehet megmenteni a fogazatot. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára, a teológia területén vállalkozott egy sok tekintetben kényes, neuralgikus terület, a reformáció és a zsidóság kapcsolatának „gyökérkezelésére”. Precízen, tudományos igényességgel és tárgyilagossággal tárja föl a témára vonatkozó dokumentumokat. (…) Ez a szöveggyűjtemény valós hiányt pótol. Végre segítséget kínál, hogy átfogó és árnyalt képet kapjunk erről az izgalmas kérdéskörről.”
Ezt az izgalmas kérdéskört olyan fejezetek jelenítik meg, melyekben a zsidó vallás, a zsidó nép és a keresztény vallás és keresztény népek kapcsolata, egymáshoz való viszonyának történelmi vonatkozásai, mellet felbukkannak e párhuzamos történeteknek a kiemelt jelentőségű eseményei, sajátságos jellemzői.

Műfaji sokszínűség
A dokumentumok sokasága mutatja be a reformáció és a zsidóság kapcsolatának változatos gazdagságát. Akad a kötetben levél, vitairat, egzegézis, prédikáció, jogi szakvélemény, rendelet, asztali beszélgetés, előszó, költemény, stb. Megjelennek a könyvben az adott korszakok királyainak, egyházvezetőinek, tudósainak írásai, illetve a 16. század német és svájci hittudósainak, fejedelmeknek és törvényhozóinak különböző dokumentumai.
Természetesen a kötet nagy részében, illetve a Chrestomathia című nagyfejezetben, több kisebb szemelvényben is megismerkedhet az olvasó az elsőszámú reformátor, Luther Mártonnak a témára vonatkozó írásaival, levelezéseivel.
A szerkesztő Csepregi Zoltántól olvashatjuk a kötetről: „…a chrestoathiában teológusok mellett politikusokat is szóhoz juttattam, és műfaji sokszínűségre törekedtem. A wittenbergi teológiát sem egyedül Luther képviseli, hanem reformátortársai is megszólalnak. (…) Ugyan a humanisták és a katolikus teológusok (pl. Erasmus, Johann Eck) zsidókkal kapcsolatos állásfoglalásai elválaszthatatlanok a reformáció és zsidóság kérdéstől, helytakarékossági okokból ezekre – mint eszmei, történeti háttérre – csak a bevezetésben és a jegyzetekben térhettem ki.”

A reformáció hozadéka
És végül e kötetről szólva egy utalás a bevezetőben említett szeptemberi országos evangélikus konferenciára, ahol előadóként szólalt fel Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, az Antall-kormány külügyminisztere, és aki többek között így fogalmazott: „Tudjuk és nem szabad elfeledni, hogy a magyar kapitalizmus kiegyezés után tüneményes kibontakozásában a bevándorolt és őszinte lelkesedéssel magyarrá vált zsidók szerepe döntő volt. A velük szembeni türelem és befogadás erkölcsi parancs volt, de ehhez nagyban hozzájárult a Szentírás és ezen belül is az Ószövetség ismerete, ami a reformáció hozadéka volt. A zsidóság emancipációja terén Magyarország élenjáró volt, és ennek társadalmi beágyazásában ismét a magyar protestantizmust, ezen belül is evangélikus egyházunkat és tagjainkat indokolt kiemelni. A bizalom kölcsönös volt, ezt a protestáns felekezetekbe áttért zsidók száma is tanúsítja, és a fasori evangélikus gimnázium zsidó származású, magyarságukat életük végéig vállaló világhírű tudósai is bizonyítják. Közöttünk, evangélikusok között volt a legkisebb az antiszemitizmus fertőzése és a legkiemelkedőbb az üldözöttek védelme.”