Első kiadásának harminc éves évfordulója apropóján újranyomták a Szerelem első vérig című kisregényt. Az 1985-ben megfilmesített és így moziváltozatában országos sikert arató történetnél a mai napig nem tudtak jobbat, maximum közel hasonló jót alkotni. De mi (volt) a titka Horváth Péter író művének? Kivesézzük!

Bohókás és vad
Természetesen az elmúlt évszázadok magyar irodalma és a 20. századi magyar filmművészete is dúskált a szerelmi témájú történetek felvonultatásában, ugyanakkor alig volt olyan mű, amely a fiatalok szemszögéből, az ifjú szerelmesek hangvételével szólva mutatta be az orkán erejű érzelmeket. Nem úgy a Szerelem első vérig, mely az 1980-as évek közepén tinédzserkorban lévő generáció életérzésének és világfájdalmának minden fontos rezdülését felvonultatta.
A moziváltozatban kitejesedett sztori egy lázadó, punk-new wave zenész fiú és egy szűziességében gyönyörű gimnazista lány őrülten bohókás és vad szerelmét mutatja be.
A történet alkotója nem hagyta ki azokat a ziccereket, melyek a korabeli tizen- és huszonévesek világlátásról szóló erkölcsi, szexuális nyűgeit, önmegvalósítással, egyéni szabadsággal kapcsolatos kitörési lehetőségeit, az idősebb generációval, a felnőtt társadalommal, s urambocsá’ a korabeli szocialista társadalom kötöttségeivel való küzdelmeit jelentették.

Bölcs, érzékeny és érzéki
A kisregény nemcsak, hogy humoros, ízlésesen és nem demagóg módon bölcs, de érzékeny és érzéki is. Sallangoktól, közhelyektől mentesen ábrázolja az ébredő vágyakozásból fakadó első szexuális balfogásokat, a félreértett érzelmeket, az egyre gabalyodó és zűrösebb szerelmi szálakat.
Füge és újdonsült barátnője rendezetlen családi háttérrel bír, és a fiatalok körében egyre népszerűbb, jóképű zenész fiúra amúgy is sok lány hajt, ahogy az elbűvölő Ágota kegyeire is sokan várnak. Füge és Ágota alapvetően két balhés fiatal, Füge folytonosan és minden ellen lázad, rendszeresen rossz döntéseket hoz, mindenhol és mindenkinek beszól, senkit sem tisztel – viszont egy ennivaló, szexis tinédzser, akiben már ott van a későbbi érett felnőtt férfi majd minden sármja, ereje, akaratos harcos kiállása. Ágota sem különb: szereti ha több pasi is megőrül érte, de persze egyiket sem választja, egészen addig persze míg bele nem habarodik Fügébe, majd amikor már fix a nagy szerelem, akkor addig húzza párja idegeit, amíg csak lehet.

Kiúttalan útkeresés
A regény egyik titka – szerintem – hogy abban minden olyan téma megjelenik, ami minden korok fiatalságát foglalkoztatja. A 80-as években, emlékszünk ugye?, rendkívül fontos volt a zene, mely egyfajta alternatív társadalmi bázist rántott össze, míg ugye megérkezik az addig még névről sem ismert rendszerváltás.
Ugyancsak erőteljes vonalat képviselt az új generáció „kiúttalan útkeresése”, a perspektíva nélküliség, otthontalanság (lakáshiány!) középszintű nyomora, az elfojtott közgondolatok, elfojtott szexualitás, az elhazudott történelem, a kényszerű röghöz kötés még ekkor is élő folytonossága, az érzékelhetően morálisan egyre lejjebb süllyedő felnőtt társadalom utolsó akarnoksága.  Füge és Ágota szerelmének története többnyire az, hogy mindezt le akarják rázni és felszabadultan, kötöttségek és felelősség nélkül feloldódni a szerelemben. Persze az élet, s főleg az a jellegzetesen depressziós 80-as évekbeli élet aztán hamar rájuk töri az ajtót, és kedves fordulatok helyett véresen komoly és kiábrándító érzéketlenséggel szembesíti őket. A történet alkotója ugyanakkor hagyott menekülő útvonalat a szerelmes hősöknek, akik a végén eldönthetik: folytatják szüleik egyre szürkülő életét vagy valami gyökeresen újat, mást, érzelmekkel teli kedves, bohókás és kreatív élet felé nyitnak inkább.