A Német Könyvdíj (Deutscher Buchpreis) díjazottja Frank Witzel, aki Die Erfindung der Roten Armee Fraktion durch einen manisch-depressiven Teenager im Sommer 1969 című művéért érdemelte ki a német nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését. A rövidebb szövegekből, töredékekből, epizódokból álló mű „hibrid gyűjtemény”, amelynek legfőbb elemei „a pop, a politika és a paranoia” – áll a zsűri indoklásában.
 
A Vörös Hadsereg Frakció kiagyalása…
A német könyvdíjat ugyan csak 2005-ben alapították, de mára már a német nyelvterületen az egyik legrangosabb irodalmi elismerésnek számít. A díjazás menete dióhéjban annyi, hogy minden svájci, német, illetve osztrák kiadó nevez egyenként két könyvet, amelyek a megelőző év októbere után jelentek meg. Ezekből a művekből a zsűri először egy bővített listát állít össze, rajta húsz könyvvel, majd jön a döntő, ahol már csak hat mű közül kell választania a zsűrinek.
Az első helyezett Frank Wiztel tehát hatalmas elismeréssel, és nem mellesleg huszonöt-ezer euróval gazdagodott. Azonban a további öt döntőbe jutott mű alkotója sem kell, annyira elkeseredjen, hisz már a döntőbe jutás is önmagában kétezer-ötszáz eurós díjat jelent.

Író, költő, zenész, grafikus
Witzel 1955-ben született a németországi Wiesbadenben. Ízig-vérig művész, ugyanis irodalmi munkássága mellett grafikusként és zenészként is tevékenykedik. 1975-től publikált verseket alternatív irodalmi folyóiratokban, első kötete egy verses kötet pedig –, mely még 1978-ban látott napvilágot Stille Tage in Cliché címmel – saját illusztrációival is ellátta. Első regénye, a Bluemoon Baby az ezredforduló derekán debütált.
Az elmúlt héten frankfurtban, a könyvvásár alkalmával hirdették ki az idei évi Német Könyvdíj nyertesét. Frank Witzel A Vörös Hadsereg Frakció kiagyalása egy mániás-depressziós tinédzser által 1969 nyarán című regényével érdemelte ki a rangos elismerést. A regény elsősorban rövidebb szövegekből, epizódokból áll, ezeken keresztül bemutatva az akkori Nyugat-német világot.

Spekulatív realizmus
A díjat kiérdemlő kötet főszereplője egy tizenhárom éves fiú, akinek a szemszögéből bepillantást nyerhetünk a második világháború utáni Nyugat-Németországba, ezen belül is egy bizonyos Wiesbaden Biebrich nevű negyed világát tárja elénk az író. A rövidebb szövegek epizódjaiban felbukkan a zsűri által külön kiemelt „pop, politika és a paranoia”: megtapasztalhatjuk, milyen a háború utáni Németország, kirajzolódik a „német ősz” előszele, s közben még elevenebb gondolatok fogalmazódnak meg egy serdülő fiú fejében arról a „jelenről”, amely saját tapasztalatain keresztül rajzolódik ki. A mű a történelem, az irodalmi fikció, a világlátás, a reflexiók és a fantázia érzékletes keveréke, amely színes kaleidoszkópként vetíti elénk egy mára már történelemmé vált világ életérzését.

A díjnyertes kötetben a legkülönbözőbb irodalmi formák bukkannak föl, néhol belső monológ, másutt hívásnapló, megint pár lappal később inkább olyan, mint egy filozófiai értekezés. Őrület és a szellemesség keveréke ez a regény, a merész megformálás és a modern történelmi panoráma egyedülállóvá teszi a kortárs német irodalomban. Frank Witzel a kritikusok szerint fedezetlen terepre merészkedett, amit a „mágikus realizmus” után egyfajta „spekulatív realizmusnak” nevezhetnénk.