Hyeonseo Lee A lány hét névvel című könyve igaz történet, arról, ahogy megszületik és felnő Észak-Koreában, majd tizennyolc éves korában megszökik a diktatúra sújtotta országból. Kalandjai ekkor sem érnek véget, hiszen úgy tűnik, hogy minden és mindenki a fiatal lány ellen esküdött össze, hosszú az út a szabadságig, de végül minden jóra fordul.

Pokoli életet
És bár az elmúlt években mind a világsajtó, mind pedig például a filmesek, tévések sokat foglalkoztak a világ legbrutálisabb diktatúrájának számító Észak-Koreával, az ottani pokoli életet mindennap megélő polgárok szemszögéből, kellő mélységben és részletességgel még kevés összeállítás látott napvilágot. Hyeonseo Lee A lány hét névvel című kötete ilyen összesítés, egy minden képzeletet felülmúló totalitárius rendszer hiteles leírása.
A könyvből számos olyan részlet tudható meg az észak-koreai rezsimről, melyeket eddig talán nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudhatott a nyugati világ. Hyeonseo Lee tényregényében elmondja, hogy az észak-koreai társadalom szellemi alapját jelentette az öreg diktátor,Kim Ir Szen, illetve fia, Kim Dzsongil isteni voltának folyamatos hangsúlyozása. Az ázsiai országban működő, a kommunista párt által irányított egyetlen állami televízió napi rendszerességgel tömjénezte a népvezér(ek) túlvilági képességeit, csodatévő erejét és emberfeletti hatalmát.

„Csak a diktátorban hiszünk”
A kötete kapcsán nyilatkozó szerző ehhez még azt is hozzátette, hogy „amikor még csak óvodások voltunk, már azt sulykolták nekünk, hogy a kedves vezetők azok, akik megvédenek bennünket minden bajtól, és a cselekedeteiket számos természeti csoda is alátámasztja. Szivárvány ívelt át a hegyeken, amikor megszületett és Ő tulajdonképpen ma is isten, hiszen számos csodát visz véghez. (…) Észak-Koreában az ember nem ismeri, sőt nem is hall a világban lévő vallásokról. Ez lehetetlen. A vallás Észak-Koreában a vezetőkkel függ össze, akik az istenek. Csak a diktátorban hiszünk. Kim Ir Szen a legfőbb isten. (…) Aztán láttam egy tévéműsort, amelyben egy híres észak-koreai író, aki könyvet is írt a kedves vezetőkről, elmondta, hogy amikor megfogta Kim Ir Szen fiának, Kim Dzsongilnek a kezét, érezte, hogy istennel fog kezet. Így aztán mindenki elkezdett hinni abban, hogy most már ő az isten. Miért ne lehetne isten? A diktátorokkal sosem találkoztam az életemben személyesen, így hát hittem bennük.” Az író azt is elmondja, hogy miután az észak-koreaiaknak születésüktől fogva ezekkel mossák az agyukat, alig van esélyük arra, hogy a világot máshogy ismerjék meg, mint ahogy a diktatúra akarja.

A hősiesség története
A szökésig, majd az azt követő időszakot felölelő történetből az is kiderül, hogy a hetven éve így élő Észak-Koreában mégis voltak alternatívák, hiszen Hyeonseo Lee szüleivel a dél-koreai, illetve kínai határnál laktak, ahol a televíziókkal néha lehetett fogni a határ túloldaláról érkező tévéadásokat, melyekből természetesen egy teljesen más világ képe bontakozott ki szemük előtt. Hyeonseo Lee ezeket látva határozta el, hogy mindenképpen megszökik a diktatúrából, mely szökésre végül is tizennyolcadik születésnapja után került sor, mégpedig a kínai határnál. Ez nem volt veszélytelen, mivel Kína sokszor nem állt ki egyértelműen az észak-koreai diktatúra ellen és nem egyszer előfordult, hogy visszatoloncolták a disszidenseket, akiket aztán a diktatúra börtöneiben megkínoztak és kivégeztek.
Szerencsére Hyeonseo Lee-vel nem ez történt, és az író tökéletesre fejlesztve kínai nyelvtudását Kínában bujkált, a hosszú évek alatt hét különböző álnéven. Története, melyet regénybe öntött, igazi hősiesség története, melynek végén – remélve, hogy ezzel nem rontjuk el senki kedvét – az is olvasható, hogy családját is sikerül kiszöktetnie az észak-koreai pokolból.