William Wharton azon amerikai írók közé tartozik, akik minden különösebb csinnadratta nélkül élték meg alkotói pályafutásukat, ráadásul viszonylag kevés művel ajándékozták meg a világot. Igaz, ezek ellenére rá is áll a mondás: Ritkán szólt, de akkor nagyot. Egy-egy műve a népszerűségi listák élén szerepelt, illetve első könyvéért rögtön magas elismerésben részesült. Most egy másik regényére, az Éjfélre kitisztul címűre hívjuk fel olvasóink figyelmét.

Wharton nagyon hiteles
Az oroszokhoz hasonlóan az amerikai nép számára is kiemelt jelentőséggel bír a második világháború hadtörténetének kulturális visszaidézése. Mint ismert, ennek nagyon mély jelentősége van az amerikai nemzeti öntudat kiépülésében, az Egyesült Államok az amerikai közkatona alakján keresztül válik a világot a kiharcolt igazsággal megváltó fizikai, jogi és erkölcsi szuperhatalmává.
Wharton Éjfélre kitisztul című regénye sokkal inkább önéletrajzi ihletésű, mint a nagyobb sikert aratott első Wharton-regény, a Madárka című opusz, amely 1978-as megjelenésekor, szinte azonnal bestseller lett. A regényért az író két év múltán megkapta az úgynevezett Nemzetközi Könyvdíjat. Emellett Hollywood is lecsapott a történetre és 1984-ben a méltán híres Alan Parker rendező révén megfilmesítették. Mindez azért is fontos, mert William Wharton most ajánlott másik regénye, az Éjfélre kitisztul is feldolgozásra került.
Wharton második világháborúról szóló regényei talán azért váltak népszerűvé, mert a szerző belülről, a harcoló katona szemszögéből írta meg azokat. Persze ez nem is lehetett másként, hiszen megjárta a háborút, az USA katonájaként részt vett az ardenneki offenzívában, ahol súlyosan megsérült. Wharton tehát nagyon is hiteles.

Túlélni a borzalmak borzalmát
A történet az Ardennekben játszódik, ahol egy fiatal amerikai katonákból álló szakasz kap különleges feladatot: egy hegyekben lévő építménynél kell rendszeres felderítést végezniük. A mindösszesen hat fős különítmény csupa fura alakból áll, olyan éppen, hogy a felnőtt korba ért huszonévesből, akik szeleburdiak, kelekótyák, habókosak, bohémek, egyszóval bizarr jellemek. A szakasz tagjai mindegyikének meggyőződése, hogy nekik ki kell maradniuk a háború borzalmaiból, ők mások, mint azok a hősök, akik életük árán is végrehajtják a leglehetetlenebb küldetéseket. Ahogy telnek-múlnak a napok a látszólag elszigetelt hegyvidéki természeti miliőben, úgy lazul a szakaszon belüli katonai fegyelem, mígnem megjelenik egy kisebb német egység.
Az ellenség raja is nemkülönben fiatal, akárcsak az amerikai fiúk, és első napok harcias, egymást fenyegető katonai megmozdulásai után kezd kialakulni valamiféle baráti kapcsolat. Wharton agyafúrt módon illeszti egymásba a második világháború kellékeinek kötelező sorát az alternatív megoldásokat kereső naiv fiatalok békevágyával átitatott próbálkozásait. Will Knott szakaszvezető és különös figurákból álló kis csapata élete egyik legnagyobb kalandját éli meg, amikor egyszerre akarja képviselni az Amerikai Egyesült Államokat az európai hegységben és ezzel együtt kedélyes, vidám módon kívánja túlélni a borzalmak borzalmát, a háborút.

Túlmutat a háború viszontagságain
Nagy kérdés, hogy az infantilis gondolatok megférnek-e a háborús nagyhatalmak agresszív szándékai és háborús gépezetei mellett, netán pont ezek a gyermeki elmék és szívek adják a megoldást a folytatásra, hiszen a háború sem tarthat örökké.
Wharton jó érzékkel mutat túl a háború könyörtelen embert próbáló viszontagságain, már nem Remarque kegyetlen katona-világának folytatását olvashatjuk az amerikai író könyvében, hanem ahogy Joseph Hellernél, az A 22-es csapdája írójánál is: a béke reményének rajongását, a világégés lezárta utáni, vélhetően jobb világról való álmodás vágyképét.
Jellemző, hogy az Éjfélre kitisztul is volt olyan jó regény, hogy ezt sem hagyta ki az amerikai filmgyártás, és ennek a történetnek is elkészült a filmes adaptációja, érdemes a könyv elolvasása után azt is magunkhoz venni.