Talán olvasóink is ismerik azt a különc érzést, amikor nő írók, költők műveivel találkozunk. Ez a kegyetlen világ valahogy ezen a területen, az irodalom területén is a férfiak számára rekesztett el nagyobb területet. Így viszont igaz, valóban felkapjuk a fejünket, amikor egy-egy költőnő, írónő művével szembesülünk. És ismerős-e még valakinek a jónevű Várnai Zseni? Az Idő Heroldja című kötete kapcsán idézzük fel ezt a költőnőnket!

Családköltészet?
Már a név jó, szoktuk ilyenkor mondani, Várnai Zseni, akit eredetileg Weisz Eugéniának hívtak, keresztneve franciás becézése okán kapta jóféle művésznevét, a Zsenit. Édesanyám öröksége révén kaptam József Attila mellett az Idő Heroldja című kötetet, melyet a Szépirodalmi Kiadó az alkotóval együtt 1971-ben tett le a közönség asztalára.
Valahogy úgy látom, hogy a magyar irodalomból, s főként a magyar költészetből közvetlenül alig valami marad meg az átlag-magyar fejében, inkább közvetve szívében lelkében honol, s inkább még az általános iskolai, netán középiskolai tanórák krétaporos hangulatából eredeztetve. S persze a gigászok, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Ady, Kosztolányi, József Attila, Babits, Nagy László, Csoóri Sándor uralják „a terepet”. Az olyanoknak, mint a nem igazán zseniális Várnai Zseni, kevés dicsfény jutott.
Várnai Zseniről kevés méltató, elemző könyv, írás született, de azon kevesek, melyek mégis megjelentek róla, vele kapcsolatban erősen kötődnek a munkásmozgalom béklyójához. Költészetéről leginkább a versek témáit szokták volt emlegetni, de ezeken túl nemigen avatják a magyar költők panteonjának részesévé. Ma már kifejezetten félreérthető és sokak számára érthetetlen témákat jelölnek meg költészetében, egy helyen például úgy írják: „családköltészet”, amire a humorosság, humoroskodás kényszerébe szorított mai publikum talán még azt is gondolni vélheti, hogy a háztartás költségvetését jelenti.

Anya és proletárköltő
Az elszürkülés, az érdektelenség illetve tehetségének kérdésessége okán idézzük fel a bezzeganya internetes oldalt író bloggert, aki többek között így jellemzi Várnai Zsenit: „Anya és proletárköltőként említették a kritikusok, irodalmárok. Bár egyszerűen, sőt néha pongyolán fogalmazott, versei többek voltak egy gyermeket nevelő asszony vagy egy szocialista világnézetet valló nő gondolatainál. Több volt a proletárköltőknél, még akkor is, ha egy olyan korban alkotott, mikor a művészetet minden erővel a pártprogramhoz szerették volna hajlítani.”
Az Idő Heroldja című kötete mintegy negyven kiadványa csokrából egy szál, tehát gazdagon termett. Ugyancsak figyelemre méltó vele kapcsolatban az az elemzői megállapítás, hogy „Az anya nem értheti meg a háborút és a frázisokat, emberi marad, a termékenység utálja a pusztulást, a tej testvére a vérnek. (…) Vajon mi teszi rokonszenvessé ezt az írónőt? Az, hogy ismeri tehetsége határait. Hangköre szűk, de nem igyekszik – mesterségesen – tágítani. A szerelemről, az erotikáról s sok más egyébről nincs mondanivalója, de az érdeklődési területén túl nem is foglalkozik velük. Lépést tart kis, szelíd gondolataival, a forma – többnyire sikerülten – követi a lélek belső mozgását, eltakarja, engedelmesen és kedvesen reásimul.”  Ezt Kosztolányi Dezső írta róla, de Kaffka Margit is elismeréssel méltatta akkor megjelenő versesfüzetét.

Tiszta őszinteség
Az Idő Heroldja Várnai Zseni életművének legjelentősebb és legerősebb költeményei gyűjteményét tartalmazza. A kötet időrendben követi a termékeny lírai munkásságot és helyezi egyfajta poétikus kalendáriumba azt. És ahogy olvassuk: első alkotói korszaka idején írt Katonafiamnak című verse megalkotása után férje „a proletárok Máriájának” nevezte. Élete, második világháború előtti szakasza tulajdonképpen ennek a „próféciának” beteljesülését jelentette. Érdekes felfedezés, hogy bár a magyarországi baloldali mozgalommal szoros kötődéssel élt, szívéből az anyaság magasztos szerepe révén újra és újra a hol nem, hol pedig konkrétan megnevezett Teremtőhöz könyörög, imádkozik, közvetlenül-közvetve vallva meg lelke mélyén pislákoló istenhitét.
Egyszerű megfogalmazásai, váltakozó sorokban ritmizált rímképlet használata tiszta őszinteséget mutatnak, az élet, a halál és az anya-gyermek kapcsolat nők részéről sokszor kimondhatatlan, kimondatlan és kimeríthetetlen témakörét újra és újraértelmezve.