Kereskedelem, politika, kaland, kockázat és az egyik legősibb, legdominánsabb ázsiai kultúra megismerése. Nekem már ez is elegendő lenne egy könyv elkezdéséhez. De azok számára, akiknek nem az, folytatom a felsorolást: ifjú szerelmesek és családjaik közt fonódó ellentétek, véres bosszú, fékevesztett öröm… James Clavell Tajpan című regényét olvasva ismét megbizonyosodtam, hogy ez az író kiérdemelte a helyét az irodalom legnagyobbjai között.  Igazi történész, antropológus és még ráadásul kiváló író is!

Két távoli sziget
A könyvet fellapozva kiderül: 1841-et írunk. Egy aprócska, távol-keleti sziget sorsa végképp megváltozott ezen év januárjának 26. napján. Az akkor még kopár szikla egy világbirodalom részévé vált, és még abban az évben kereskedelmi központtá, az Angol Királyné koronájának ékkövévé. Hong Kongnak hívják a szigetet. Clavell pedig a rajta létrehozott angol kolónia életének első évét mutatja be olvasójának.
És akár hisszük, akár nem, sok izgalomnak leszünk tanúi annak ellenére, hogy úgy tűnik – már az első fejezet olvasása után – minden el van rendezve. A kínaiak aláírták az ópiumháborút befejező békét: a birodalmat életben tartó kereskedelem folytatódhat, a sziget pedig Ázsia legnagyobb és legbiztosabb kikötőjévé fog válni. Az igazság azonban az, hogy habár a királynő megbízottja és a keleten élő kereskedők tisztán látják a sziget fontosságát, azok, akik soha nem hagyták el a ködös, letargikus, éppen iparosodó Angliát, egyáltalán nincsenek meggyőzve az új kolónia fontosságáról. Egy születő város életének bizonytalan első éve és két kontinens politikusainak feljegyzett vitái adják tehát a regény háttértörténetét, amely igazából egy család felemelkedéséről és tündökléséről szól. Arról, hogy a Struan klánt irányító férfiú, Dirk hogyan tesz meg mindent, hogy ő maradhasson az első. Kereskedelemben, gazdagságban, a magának szerzett tiszteletben, hogy ő lehessen az európaiak Legmagasztosabb Vezetője, kínai kifejezéssel élve a Tajpan.

A kereskedelem hőskora
Én, aki világ életemben a bölcsészettudományok felé tendáltam, így csupán közvetett élményeim alapján mindig azt képzeltem a kereskedelemről, hogy személytelen, jól szervezett ügymenet, aminek sikeréhez arra sincs szükség, hogy a cégvezetők személyesen találkozzanak. Ám a könyvet olvasva megdöbbenve tapasztaltam, hogy  nem volt ez mindig így. Mert a kereskedelemnek is megvolt a maga hőskora, amely sokkal kockázatosabb, és jóval izgalmasabb volt a most uralkodó gyakorlatnál – érdemes egy regény témájának választani. Mert ekkor, a 19. század közepén még olyan időket éltek a szóban forgó kereskedők, amikor egyetlen levél fordulta az „otthon” és a kelet között háromnegyed évet vett igénybe. Majd egy éves hírek alapján kellett árut venni és eladni, majd azon imádkozni, hogy az a hajó, melynek rakományába az utolsó ezüstjüket is fektették, nehogy elsüllyedjen a szeszélyes tengeren. Ki az, aki ilyen létbizonytalanságban képes élni? Úgy cselekedni, hogy igazáról csak egy év múlva győződhet meg…  A hírekre várva újabb és újabb döntéseket hozni, miközben lehet, hogy már rég megpecsételődött sorsa. Azok képesek erre, akiknek nincsen mit veszteniük, a saját életükön kívül. De ha véletlenül sikerrel járnak, birodalmat alapítanak utódaik számára.

Romlás és buzgalom
A fiaiknak, akiknek egyetlen kérdést kell feltenniük maguknak: vajon ők mit hajlandók megtenni az elsőségért? Élik a kényelmes életet a felhalmozott pénzből, avagy ők is megszállottjai lesznek egy soha véget nem érő versenynek?
Ezekkel a kérdésekkel szembesül a gyanútlan Culum, Dirk Struan Angliában, szigorú keresztény normák között nevelkedett fia, aki a Londonban kitört pestis elől menekül apjához Kínába. Itt pedig egy teljesen új világba csöppen. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a bölcs kínaiakat, portugálokat és a kereskedők múltját behálózó ellenségeskedések eredetét. És általa hullik le a hályog a szemünkről: a megtörni látszó kínaiak egyáltalán nem az a céltalan, kultúra nélküli csőcselék, akinek az európaiak hiszik őket. A portugáloknak immár semmi befolyásuk nincsen Ázsia jövőjére nézve – hiába uralják még mindig Macaut és számos kereskedővárost a térségben. Valamint azt, hogy a jelent megmérgező gyűlölködés abszolút triviális okok miatt kezdődött, amiben a következő generáció már egyáltalán nem tud és nem is akar hinni. Ezt realizálva kell az új nemzedéknek elkezdenie a saját útját járni, és új irányba terelni a jövőt, akármennyire nem tetszik az az apáiknak. Mert csak így haladhat előre a világ: ha a szerelem útját követve elveszi a fiú azt a lányt, aki apja gyűlölt ellenségének a gyereke – egyesítve a következő generációban a cégeket. Ha a régiek által gyűlölt technikai újításokat bátran alkalmazza, és friss gondolatokkal próbálja megreformálni a bevett szokásokat. Ám a regény végére azt is meg fogjuk érteni: a gyermeki buzgalom, amely néha kijavítja az elődök hibáját,  könnyen vezethet a végromlásba is, főleg ha nagyképűen, megfontolás nélkül elődeinek minden tudását elutasítja.

Karakterek, félmondatok
Elég kemény üzenet esti olvasmánynak. Ehhez képest a komoly történelmi, politikai folyamatok leírása, és azok következményeinek fejtegetése, amelyen igazából nem kell „agyalni”, csak elfogadni, egészen könnyed részét képezik a regénynek.
De van még valami, ami igazán érdekessé, sőt! szerethetővé teszi ezt a regényt: az, hogy még véletlenül sem a mondanivaló és a főszereplők köré építette fel a regényét a szerző. Igen, a 21. századi sikerkönyvekkel ellentétben ez a kissé elfeledett angol író képes több karaktert is hűen ábrázolni és bátran mozgatni. Nem két emberről szól a regény, hanem egy egész kolóniáról! Sorsokat, karaktereket ismertet meg velünk, olyanokat, amelyek nem „sterilek”. Mindegyik szereplő bőven rendelkezik jó és rossz tulajdonságokkal, és igazi emberek módjára egy adott pillanat teszi őket „jóvá” vagy „rosszá” a mi olvasatunkban. Mindannyian a saját, érdekes útjukon haladnak, amelyeket viszont magához vonz Dirk Struan, a legkarizmatikusabb figurája a történetnek. Így, lehetséges, hogy a mellékszereplők egy-egy félmondata alakítja leginkább a történetet, és az olvasó hangulatától függően válhat  fontossá egy ágyas, a Madame avagy egy részeges festő karaktere. Mit ragozzam? Megint bebizonyosodott: az írás mesterség, és a legjobb írók könyvei minden olvasással más élményt adnak az olvasónak. A Tajpan is ilyen.