…vagy akár fordítva is rendben van: meditálva matatás. Dobos Andrea Beáta és Basa Ágnes, a Buddha a porszívóban című új kötet szerzői arra vállalkoztak: ráveszik olvasóikat, hogy – mondjuk ki végre-valahára – az unalmas háztartási munkák során felgyülemlett agyi üresjáratokat a meditáció egy válfajával töltsék ki.
Érdekes kísérlet.

A meditáció divatja
Nem tudom van-e arra nézvést statisztika, hogy a buddhizmus, a jóga, illetve a távol-keleti eredetű meditáció hányakat aktivizált a delejes hatvanas évek óta. Azért azóta, mert a Beatles együttes négy gombafejű tagja akkor jött vissza indiai privát ügyekkel foglalkozó turnéjáról, melynek során elsajátították a meditációt és Európába visszatérve elkezdték azt „reklámozni”, mígnem végül is valahol a tömegkultúra részévé vált.
Persze a távol-keleti vallási és más jellegű lélek- és elmetechnikai, valamint testet érintő regeneráló, stimuláló gyakorlatok már hamarabb ismertek voltak a keresztény kultúrkörben, köszönhetően a távol-keleti utazó kereskedőinknek, tudósainknak, felfedezőinknek, katonáinknak. A meditáció divatja sok korszakot élhetett meg az európai és tengerentúli keresztény országokban, újra és újra felélénkült, majd időnként lelanyhult iránta az érdeklődés.

Módszer és technika
Persze a lélek és a test egységéért való küzdelem nem osztható korszakokra, az ember több ezer éve próbálja – szinte minden vallásban – megvalósítani fizikai és szellemi valójának harmóniáját. A meditáció – szerintem – egy opció, egy lehetőség, de ahogy a Buddha a porszívóban szerzői írják, az általuk most ajánlott meditációs változat, a vipasszana nem vallás, csupán módszer és technika, de alkalmazzák vallási keretek között is. (Az egy külön fejezetet megérne, hogy összehasonlítsuk az egyes világvallások által rendszerezett testi-lelki, erőnléti, harmonizációs folyamatok kordában tartását, azok a vallás gyakorlataival való szoros kapcsolatát. Talán majd egyszer…)
A Buddha a porszívóban kötet két írója tehát rájött, hogy a nők számos olyan munkát végeznek a háztartásban, mely során az agyban, lélekben üresjáratok vannak, tudjuk: a rutin meg az évek. A háztartást vezető nő, gyakorlott mozdulatokkal takarít, mos, főz, tereget, pakol, illetve ki-kikacsingatva otthonából boltban, postán, egyebütt, hosszan sorban áll. És ha már a ma embere folyton arról panaszkodik, hogy sem ideje nincs másra és annyira, de annyira fáradt, szétszórt, elnyűtt és kiüresedett, akkor a megoldás, az, hogy a fent idézett üresjáratokban meditáljon.

Új perspektívák
A szerzők szerint ennek megokolására a játékában maximálisan elmerülő gyermek példáját érdemes említeni, aki szintén egyfajta meditáció részese, amikor a külvilágot kizárva a játék belső világában totálisan maga van, és ekkor elmélkedik, megfigyel, szemlélődik, mérlegel, megállapít, dönt, megnyugszik. Új perspektívát kaptak tehát lányaink, asszonyaink, akiket bizonyára sokszor lesújt az unalmas otthoni munka, vagy az említett sorban állás.
Dobos Andrea Beáta és Basa Ágnes írók így foglalják össze a kötet lényegét: „Nem vagyunk harcos feministák, akik a gondoskodást inkább átruházzák, hanem olyan nők, akik tapasztalatból tudják, hogy a munkát meditatív állapotban végezve, az könnyebbé, elviselhetővé, pihentetővé, sőt megszerethetővé válik. Az ember végre belátja, hogy minden mindennel összefügg, ez a belátás pedig szükségszerűen transzcendens, hiszen meditáció nélkül nem érjük el a hétköznapjainkban.”