Boros, sörös, pálinkás nemzetünk tagjai közül egy se csodálkozik ugye, amikor azt írom, hogy az alkoholoknak, az alkoholfogyasztásnak, az alkoholizmusnak nagy irodalma van. De úgy is fogalmazhatnók, hogy az A bor filozófiája óta Hamvas Béla népe kétséget kizáróan tudja: nemcsak nektárral, de betűvel is él az ember, ha iszik. Most minderre Augusten Burroughs erősít rá, mégpedig Kiszáradva című immár bestsellerré vált kötetével.

Pedig nem rokonok
Hány meg hány klasszikus, igenis filozofikus irodalmi mű készült már pusztán abból a kiindulópontból, hogy valaki ivott? Haj, de sok. Hajnóczy hej! Berda József hajajaj! Krúdy Gyula ejnye-bejnye! Balassa Bálint ihaj-csuhaj! Ady Endre irgum-burgum! Onagy Zoltán aszta-paszta! És még folytathatnánk…
A világirodalom sem szűkölködik nagy ivókból, illetve az alkoholizmust, mint témát felölelőkből, illetve tőlünk nyugatabbra, a tengerentúlon veretes irodalma van a különböző kábítószereket fogyasztó költők, írók könyvtárnyi műveivel.
Akinek ismerős e téren William S. Burroughs neve (ő volt tán a legnagyobb drogirodalmár mind között), annak erősen összecsenghetett Augusten Burroughs író nevével, jómagam meg mertem volna esküdni rá, hogy a (relatíve) ifjú Augusten fia, netán onokája az 1950-es években a Meztelen ebéd című botrányregényével népszerűvé vált WSB-nek, pedig nem rokonok. Nem is értem, hogy nem.

Deviáns és alulművelt
Akár rokon, akár nem, Augusten Burroughs mégis csak addiktív, ivott és iszik a szentem, mégpedig sokat. Hiteles regénye a Kiszáradva, annak ellenére repítette a legnagyobb irodalmi magasságokba, hogy Burroughs bevallottan deviáns és alulművelt.
Hogy, hogy nem, eddig ötször írt már önéletrajzot, egyetemekre és főiskolákra hívják előadni (a téma: az alkoholizmus), illetve, nem tudom, kinek mit mond, de már kétszer is beválasztották Amerika huszonöt legviccesebb emberi közé. Mondjuk, ezzel én sem tudok így mit kezdeni, bár az ismerős, hogy az első májkómáig sok alkoholista tényleg nagyon vicces, olyannyira, hogy sok, amúgy unalmas filmbe kerül bele egy-egy alkesz mellékszereplő, akik bájukkal, életbölcsességükkel, emberségükkel és sajátságos, cinikus, ironikus humorukkal többnyire hatalmasat dobnak a történeten.

Abszurdba hajló mesetenger
Augusten saját élete történetén dobott hatalmasat azzal, hogy piálni kezdett, de ahogy ő írja, erre minden oka megvolt, hiszen anyja elmebeteg volt, aki „tizenhárom éves korában odaadta egy agybajos pszichiáternek”. És bár ez az örökbefogadás csak elsőre tűnt jónak, a srác elmondása szerint a pszicho-mókusnál töltött évek arra voltak csupán alkalmasak, hogy megismerjen egy rakat különleges hatású pirulát, dilibogyót, tablettát, no meg egy halom félőrült aberrált embert.
Nagy kedvencem Charles Bukowski, aki öntörvényű író volt, és aki ugyancsak írt önéletrajzi regényeket, melyek közül a Nők című opusz tűnik Augusten Burroughs Kiszáradva című művéhez hasonlónak: a regény bármely epizódja, fejezete alapvetően mellékszál, a fő szál a piálás, az ájulásig tartó vehemens ivászat.
Van, aki szerint ez tudomány? Nem tudom. De az biztos, hogy aki ebből irodalmat farag, annak van sütnivalója. Burroughs is ilyen, regénye, könnyed vonalvezetésű, s rendszeresen brutális humorral átszőtt, abszurdba hajló mesetenger.
Szinte berúg tőle az ember.