George Orwell-t sokan a diktatúrák legavatottabb írójának tartanak, s ezzel persze nem is tévednek nagyot. Az 1984 és az Állatfarm ma már tézisként használt megállapításai, leírásai, elemző részletezései és részletes elemzései gyakorlatilag teljes képet adnak a totális elnyomás rendszeréről. A fentieknél már viszonylag kevesebben tudják, hogy Orwell elsősorban a kommunista diktatúrákról ráncigálta le életművében a leplet. A Hódolat Katalóniának című kötete azonban a spanyol polgárháborúban tapasztalt kommunista terrorról szól. Pedig Orwell az elején még az ő oldalukon harcolt.

Naiv, baloldali értelmiségi
Nemrég adták ki újra George Orwell először 1938-ban publikált, Hódolat Katalóniának című dokumentumregényét. A könyv, mint minden Orwell mű, semmit sem vesztett aktualitásából, az író a szélsőbaloldal spanyolországi gaztetteiről ad számot. Pedig a história nem így indult, Orwell tudósítóként érkezett Spanyolországba, ahol akkori baloldali meggyőződése szerint nemcsak az írói, újságírói munkát, de a fegyveres harcot is vállalta a baloldali milíciánál. Az ugyancsak ekkor itt dolgozó Hemingway-től eltérőn Orwell nemcsak írt, tudósított, hanem a harcokban is aktívan részt vett.
Valahol nagyon is klasszikus, mondhatni, sablonos történet George Orwell életének ezen epizódja, melyben egy, mondjuk így, naiv, nyugat-európai, baloldali értelmiségi ember, a gyakorlatban találkozva a kommunistákkal döbben rá a sztálini diktatúra ördögi mesterkedéseire és mindent felülmúló kegyetlenkedéseire, gyilkos gépezetére.

Toll és fegyver
Orwell a Hódolat Katalóniának című kötetében fejtegeti először átfogóan a kommunista mozgalom jellemrajzának számos mélységét, részletét. Tudósítói mivolta, ismét írom, naiv lelkesedése a garancia arra, hogy tényszerűsége nem vitatható. Emellett remek alkotói vénája is nagyban segíti az olvasót, hogy rábízza magát a szerzőre.  
Orwell az Egyesült Marxista Munkáspárt soraiba jelentkezett 1936-ban, ahol nemcsak írógépet, tollat, de fegyvert is ragadott. A harcok során készültek jegyzetei és védte a harcállást puskájával. Egy alkalommal találatot kapott, igazi íróhoz méltón sérüléséről novellában fogalmazta meg tapasztalatait.
Az aragóninai fronton való harcokban harcolt a fasiszta csapatok ellen, majd sérülése miatt Barcelonába került, ahol már jócskán nem volt egyértelmű a helyzet, az angol író által favorizált marxista tömörülés összekapott a többi spanyol kommunistával, mire megkezdődtek a leszámolások, gyilkosságok. Orwell több bajtárást is megölték, s bár a krónika úgy jegyzi le, hogy az író baloldali érzékenysége, irányultsága nem szűnt meg, jócskán kiábrándult a sztálinista stílusból.

A terror, a megfélemlítés és az erőszak nyelve
Orwell az ekkor „divatos” megsemmisítési hullámból tanulva és a bosszútól rettegve, feleségével Franciaországba menekült, de ahogy olvassuk írásait, tudjuk, szinte élete végéig tartott attól, hogy a szovjetek elteszik láb alól.
A Hódolat Katalóniának tehát korai keletkezése ellenére már helyre teszi az olvasóban és persze magában a szerzőben is, hogy „soha nem lehet megbízni a kommunistákban”, mert egy idő múlva csupán a terror, megfélemlítés, az erőszak, és a gyilkosságok nyelvét beszélik már. Mindezeket nem tompítja a fasizmus elleni harc közbeni bajtársias, elvtársias, szolidáris és áldozatkész légköre, akik egy oldalon harcoltak, azok sem bízhattak egy idő múlva egymásban, a szovjetek által végsőkig eltorzított, embergyilkos rendszerré vált, talányos eszméket a sutba lehetett dobni.
Vagy – és Orwell ezt tette – leleplezni, leleplezni, leleplezni.