Vége-hossza nincs a hollywoodi sztárok életéről szóló biográfiáknak, karrier-regényeknek, leleplező-, tényfeltáró-, oknyomozó köteteknek. Jane Fonda sem úszta meg, akarom mondani úsztatta meg, hiszen, ahogy más hírességek esetében, úgy az övében is joggal feltételezhető, hogy a róla szóló könyv imidzsépítésének szerves része, ügynöke, menedzsere bizonyára áldását adta rá. A kötet címe is erre utal: Mert én Jane Fonda vagyok.

Nem alapos, mégis…
Peter Jacobs könyve nem egy alapos és egetverő olvasmány, ráadásul a magyarországi kiadáshoz mellékelt fotóillusztrációk minősége egyenesen csapnivaló. Maga a kötet kivitelezése is pongyola, amolyan vérbeli hetvenes évekbeli, lenézett ponyva-stílus.  De mégis sokat elárul, ezért figyelemre méltó. A hatvanas évektől kezdve, a nyugati kultúra – és itt főleg a filmekre és az irodalomra gondolok – felemás szűrőn kerülhetett magyar fordításba.  Ha most leegyszerűsítjük, akkor úgy vázolhatom, hogy azok a kortárs, az aktuális korról szóló művek, tehát filmek és irodalmi művek kerülhettek a vasfüggönyön belülre a nézők, olvasók elé, melyek valamelyest kritikával illették az amerikai- és rokonszenvvel a szocializmusban lévő viszonyokat.
Így jöhetett át Peter Jacobs Jane Fonda-ról szóló életrajzi szösszenete, mely szerény mérete és tartalma miatt önmagában hordozta alapvető szándékának bukását.

Négyszázmillió amerikai
A kötet a szexszimbólumból lett filmsztár Fonda életútjának azon részével foglalkozik, melyben a színésznő kilépve a filmvászon adta biztonságos csillogásból a polgárjogi mozgalmak illetve az országos politika porondjára lép. A könyv, ha vázlatosan és nem elég körültekintéssel, inkább egyfajta szenzációhajhászó módon is, de mégis csak elégséges keretek között sorolja Jane Fonda egy-egy közéleti korszakát: a diáktüntetéseket, az indián mozgalmakat, az afro-amerikai polgárjogi megmozdulásokat illetve a környezetvédőket támogató korszakait. A fiatal, cserfes Jane Fonda, akire négyszázmillió amerikai figyelt komoly felső-tízezerbeli kapcsolatokkal bírt, és hát igen, Uram bocsá’, valóban beleillett színésznői karrierjének imidzsébe a társadalmi igazságtalanságokért saját egyéni hangon kiáltó művész képe. A „Mert én Jane Fonda vagyok” című könyv minderről tudósít, illetve bizonyos összefüggésekre is felhívja a figyelmet.

Talán menni fog
Minden ajánlónál rámutatok az adott könyv erényeire, így most is ezt teszem: e kötet – most már tudom – egyértelműen a Jane Fonda-rajongók számára hozta a legtöbbet még akkor is, ha a magyarországi kiadás évének számító 1979-es esztendőben a kulturális döntnökök úgy gondolták, hogy Fonda elvtársnőt az internacionalizmus iránti heves érdeklődése miatt kell a fiatalok és idősebbek figyelmének homlokterében tolni.  A kötet ugyanis mégis csak egy jellegzetes amerikai sajátot, egy szexbombából világsztárrá lett, már neve után is született celebritást mutatott be. Az imént felsorolt közéleti témákat is egy-egy filmprodukciója mellett érintette Fonda, akinek természetesen azért is oka lehetett ezeket támogatni, mert jómaga is fiatal volt, amikor ezekről a témakörökről egy egész generáció, a hatvanas évekbeli huszon- és harmincévesek zöme erőteljes véleményt és tiltakozói álláspontot megfogalmazni.
Nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet egy ilyen kiállás pályafutása, hiszen magyar színészek, zenészek, sportolók, tudósok is letették a garast már a különféle politikai tömörüléseknél, sajnos a széles közönség számára még nem mindig elfogadhatóan.
De talán, ha újra elolvassuk a Jane Fonda-ról szóló könyvet, ez is menni fog.