1984-ben írta meg Választások című önéletrajzi könyvét Liv Ullmann, mely a korábbi 1977-ben kiadott Változások című kötet folytatása. A Választások több szempontból is fontos regénnyé vált: Ullmann egyrészt ezen keresztül engedett bepillantást a főként Ingmar Bergman rendezővel való munka- és szerelmi kapcsolata révén a legendás svéd filmipar kulisszáiba, másrészt ezzel a könyvével rakta le egy új, globális feminista felütésű intelligens érzésvilág alapjait. A kötet természetesen világsiker lett.

Szépség, intelligencia, szerénység
A minap egy baráti beszélgetésben szóba került, hogy feleségemet anno, 1985-ben, azért választottam, mert – legalábbis szerintem – nagyon hasonlított Liv Ullmann színésznőre, aki akkoriban még mindig szépségideálnak számított.  Tény, hogy azóta elváltam, és az is tény, hogy Liv Ullmann még mindig körökkel ver rá a mai színésznőcskékre, már annyiban, hogy mit tett le az asztalra amellett, hogy „kedvelte a kamera”.
A fentiek mellett az még fontosabb megállapítás a norvég színésznőről, hogy alakja két világ, két korszak különbözőségét mutatja meg.  Liv Ullmann, aki kora legnagyobb európai filmrendezőjével, Ingmar Bergmannal készített számos közös filmet, később maga is rendezővé, forgatókönyvíróvá illetve íróvá vált. Liv Ullmann nemcsak szépségideál volt, de szépségéhez két nagyon fontos jelzi, hogy párosult: intelligencia és szerénység. A két korszak közti különbség pont ebben rejlik, hogy a mai filmszínésznőktől nem csak, hogy nem várható el a fenti kettő, de nem is várják el, tőlük hogy intelligensek és szerények, mértéktartók legyenek.

Letisztult kultúra
A Választások című kötet Magyarországon az eredeti kiadás után három évvel jelent meg, az akkoriban nem létező magyarországi feminizmust – talán vicces így leírni – a Nők Lapja újság  kiadásában, a Femina sorozat részeként. A kötet valójában itthon, nálunk túl is mutatott a nőmozgalmak lehetőségein (már csak azért is, mert éppen még pártállami korszak volt és abban nem nagyon lehetett volna ilyesmivel pepecselni az elvtársnőknek), és megcsillantotta a nyugati filmes világ egyik vezető műhelyének, a svéd filmes műhelyek belső életét.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy az 1970-es, 1980-as években még rendesen kultusza volt a skandináv illetve svéd dolgoknak mifelénk, de persze nem a svédgomba salátára, vagy a svéd szekrényre gondolok, hanem inkább az északi ország által képviselt letisztult kapitalizmus, kultúra, divat, könnyűzene, nudizmus  ipari és gazdasági teljesítmények témakörei foglalkoztatták a kelet-közép európaiakat, mint valami távoli,de éppen ezért ismeretlenül is szerethető eszménykép rendszert. Liv Ullmann ugye ebből a letisztult kultúrából csöppent közénk, a Választások is főként erről szól, egy új művészeti gondolatrendszer alkotói közösségének tagja vall egy csodálatos aranykorról, amikor az irodalom legnagyobb klasszikusaihoz mérten foglalkoztak a filmesek a szerelem, a halál, az emberi sors drámáival, hétköznapi és egészen emelkedett ábrázolással, akkor újszerűen.

Ullmann tolla
Tény, hogy a kötet jelentős része Ingmar Bergman rendezőnek köszönhető, hiszen Ullmann mellette vált vérbeli színésznővé, majd ikonikus klasszikussá, mi több édesanyává, feleséggé is. Az írónő egyszerű szavakkal, mégis kellően mély érzékletességgel írja le ezeket a fázisokat, a fiatal kor heves szerelmi fejezetekkel és rendkívül intenzív munkával teli éveit. A norvég legenda különleges bánásmódban részesíti olvasóit, amikor nagy sikert aratott színpadi produkciók próbáiról és a híres filmek forgatásairól ír, olyan részelteket árul el például egy-egy Bergmann közös filmjük kapcsán, melyek nem szerepeltek a magazinok oldalain.
Ugyanakkor Ullmann tolla valahogy egyszerű megfogalmazásai ellenére mégis csodálatos, fantasztikus költő képeket ír le a színészmesterség mindennapjainak sodrásából néha a meditációba menekülő alkotó elméjéből kiragadva. Igazi tiszta, egyszerű, öntörvényű, feledhetetlen és fokozhatatlan szépség ez, mint maga Liv.