Több szempontból is kifejezetten érdekes most belelapozni Jacek Kubitsky Svédország belülről című 1987-es publikálású és Magyarországon 1989-ben megjelent könyvébe. Az írás átfogó kritikával illeti az európai kapitalizmus mintaállamát, ahol a fegyelmezettség, a kötelességtudat, a szorgalom, megbízhatóság, munkahatékonyság növelés alapvető dolog, s ahol mindezek ellenére egy önmagából kiforduló társadalom előképe sejlik fel.

Svéd lélek, svéd társadalom
A Svédország belülről első blikkre amolyan lesajnáló könyv, a háttérből, az alacsonyabb szintről, vélhetően az irigység és testi-lelki nyomorúság alapállásából depressziós felütéssel lesajnáló ember összegzése. Második olvasatra már árnyaltabb a kép, Kubitsky nem céltalanul és főleg nem érzelmektől átitatva „fedte meg” művével a svédeket, hiszen, mint a stockholmi kórház klinikai pszichológusa és immár svéd állampolgár is, a svéd lélek és így a svéd társadalom komoly, elemző értőjeként ad közre összesítést.

A jólét alapegysége
Svédország az 1980-as évekre a csúcskapitalizmus mintaállama lett.  Az ország 1815-től sem külső, sem belső komolyabb konfliktusokkal nem küzdött, gazdasága szárnyalt, kultúrája nemkülönben, a jólét európai alapegysége pedig méltán volt az „egy svéd”. Ugyanakkor – talán nem kell hozzá különösebb bölcsnek lenni, hogy – tudjuk: minden felívelés után a hanyatlás következik. Kubitsky szerint is így volt ez, a 80-as évek végére már jócskán mutatkoztak a svéd állammodell, a svéd technológiai világfölény, a svéd szellemi, közéleti letisztultság, a svéd kultúra első, romlásra mutató jelei.

Gyárhangulat
Jacek Kubitsky nagyítója alatt témákra bontva elemzi az államkapitalizmus hanyatlásának hétköznapi szintekre lebontható ismérveit, így többek között a közoktatásban, az ifjúságnevelésben, az „ellenőrzött szexualitásban”, a svédek külföldiekről kialakult sokszor lenéző véleményében, az érzelemmentes, komputerek által irányított, kétségtelenül folyamatosan működő, de „gyárhangulatú” mindennapokban jelentkező problémákat fejti ki. S ahogy ő maga írja: „Svédország képe összetett, nehezen megfejthető még a svéd társadalomban élő megfigyelő számára is. A svéd intézményrendszerek az abszolút harmóniáról alkotott elképzelése és a svéd kiadású boldogságeszmény inkább egy visszanevelő tábort juttat az ember eszébe, semmint az ígéret földjét. Az idő hajója Svédországot a komputerkorszak felé viszi, bár a svédek még a posztindusztriális másnaposságból sem gyógyultak ki igazán.”