A magyarországi irodalmi rendszerváltás egyik fontos underground állomása volt, amikor 1992-ben kiadták William S. Borroughs Meztelen ebéd című regényét. A devianciáktól hemzsegő történet miatt az írót az 1962-es kiadás után bíróság elé citálták, a vád szerint könyve káros a társadalomra nézve, mivel brutálisan obszcén és öncélúan pornográf. Az irodalomtörténeti jelentőség perben olyan gigászok álltak ki – és mondtak védőbeszédet – Borroughs mellett, mint Allen Ginsberg költő vagy Norman Mailer író. A vádat végül ejtették és a Meztelen ebéd miatt nem csukták le a szerzőt. Igaz, a könyv forgalmazását több amerikai államban helyileg betiltották.

Drogmámorban
William S. Borroughs Meztelen ebéd című könyve jó példa 2015-ből nézve arra, hogy újra kimondjuk: sok tekintetben nincs fejlődés az emberiség történetében. Képzeljük el ugyanis, hogy ma valaki beleveti magát a kábítószer habzsolásba, s így persze rövid idő alatt erősen függővé válik, mely folyamatból, állapotból ugyanakkor egy irodalmi értékű, egyedi világgal, nyelvezettel, látásmóddal ékes, korszakalkotó mű születik. Vegyük még ehhez, hogy Borroughs – akár vele, akár nélküle – de erőteljes homo- és biszexuális fantáziák valós és regénybeli megjelenítőjeként is botránykodott, illetve ne feledjük Borroughs drogmámorban elkövetett egyéb kilengéseit, köztük is a leghíresebbet, amikor egy (vagy több) alkalommal családtagjai ellen fordította hírhedt puskáját, melyből komoly sérülés is lett.  Szóval elképzelhető-e, hogy ma valaki masszív drogfogyasztását, deviáns szexualitását és fantáziálását és emberéletet veszélyeztető illegális fegyverhasználatát regényében propagálva sikeres és klasszikus lesz?
Ugye nem…

Nem gyerekeknek való
És ez azért „gond”, mert Borroughs az amerikai beat irodalom abszurd apostolaként, Jack Kerouac-hoz hasonlóan elsőként megélte, majd aztán konvertálta regénnyé brutális kalandsornak mondható életszeleteit. Mondjuk ki, Borroughs, az író ma nem élné meg íróságát, hanem már drogfogyasztása idején börtönben végezné, szexuális és egyéb devianciái miatt pedig gyors iramban válna a társadalom megvetettjeinek számon tartott külső közösségi, szociális és kulturális sötétséget jelentő tér lakójává. A mai társadalom magyarán már idejekorán megakadályozta volna a huszadik század egyik legkülönlegesebb regényének, a Meztelen ebédnek létrejöttét.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy igen, valóban: ez a regény nem gyerekeknek való, de még csak nem is tinédzsereknek. Ez bizony már az érett komoly felnőttek szellemiségét igénylő darab.

Szegényes valóság, bizarr fantáziák
Az 1950-es évek New York-jába kalauzol el bennünket, ahol William Lee (Borroughs írói álneve is egyben) író alkotói válságtól, szegénységtől és legfőképpen elvonási tünetektől szenvedve munkanélkülisége miatt is elfogadja egy rovarirtó cég állásajánlatát. A csótányok elleni küzdelem aztán azért is válik egyenlőtlenné, mert a főhős rájön, hogy a rovarirtó szer tulajdonképpen hatásos drog, igaz, az általa keltett hallucinációk meglehetősen brutálisak. S mivel William Lee gyorsabban fogyasztja nemkülönben drogos nejével vállvetve a „bogárport”, mint maguk a bogarak, ezért a csótányok még inkább elszaporodnak. A botrány kirobban, a drogmámorban hallucináló Lee-t nemcsak munkáltatója, de az illegális drogfogyasztás miatt a rendőrség is üldözőbe veszi. Csakhogy Lee már nem ura önmagának, sőt, a csótányirtó szer fogyasztásának köszönhetően nem is igazán tudja megkülönböztetni a szegényes valóságot, bizarr fantáziákkal tarkított hallucinációitól.  Egy dolog azonban mégis csak működik, mégpedig az írás, William Lee (azaz William S. Borroughs) a szer és az az által átélt vagy vizionált kalandok hatására ihletre lel és Meztelen ebéd címmel zseniális regényt ír.