Egy nyelvezet mind felett

MEGJELENT: 2015. június 1., hétfő | SZERZŐ: Deli Eszter

Nincs édesebb, mint mindent tudni – tartja egy latin közmondás. Ha a Konstruált világok (A jelenségek kommunikatív leírása. Budapest: Typotex Elektronikus Kiadó Kft.) című tanulmánykötet nem is képes a világ minden szeletét bemutatni, mégis érdekes kísérletre vállalkozik: egyetlen, univerzálisnak mondható nyelvezettel szokatlanul sokféle tudományterületet igyekszik összefogni. Különösen nagy szükség van ilyen kötetre azokban a „vérzivataros” időkben, amikor némelyek időről időre megkérdőjelezik a kommunikációkutatás létét, olykor arra is alapozva, hogy az nem önálló tudomány. A Konstruált világok, mint egyfajta „útközbeni jelentés”, éppen arról tesz tanúbizonyságot, hogyan formálódik a kommunikációkutatás és mi módon alakítja ki saját nyelvezetét.

Problémamegoldó iparkodás

Horányi Özséb, a magyar kommunikációkutatás egyik meghatározó alakja évtizedekkel ezelőtt kezdte kidolgozni a kommunikáció participációs elméletének (PTC) fogalomkészletét. Ez a megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy a kommunikáció nem információközlés, hanem problémamegoldó iparkodás, amely egyéni és kollektív cselekvők (ágensek) együttműködéséből fakad (utóbbiak között gondolhatunk intézményekre, társadalmi csoportokra, de akár véleményáramlatokra is). E cselekvőkben az a közös, hogy saját felkészültségeikből részeltetik egymást (innen a „participációs” kifejezés), hogy problémamegoldásuk hatékonyabb lehessen – s teszik mindezt kommunikáció útján. E gondolat elméleti előzményei között jelentős szerephez jut Niklas Luhmann német szociológus, aki rámutatott: a társadalom voltaképpen nem emberek, hanem kommunikációk hálójából tevődik össze, ily módon valóságunk nagyon nagy része a társadalmi kommunikációink során épül fel. Ha a nyelv teremtő erejére, a propaganda valóságtorzító hatására vagy a marketing „szómágiájára” gondolunk, máris fajsúlyos példákat lelünk e tétel igazolásához. A Konstruált világok ugyancsak arra mutat rá, hogyan építünk fel komplett világokat kommunikációs iparkodás révén.
Lássuk tehát, mi mindenre használható ez a nyelvezet!

Demokráciától matematikáig

A kötetben elsőként Sípos Balázs kísérli meg elhelyezni a kommunikáció participációs elméletét a politikai kommunikáció világában, ennek keretében pedig bemutatja a demokratizálódás folyamatát Colin Crouch posztdemokrácia-elméletére építve. Sípos felvázolja továbbá, hogy a kommunikáció participációs elmélete milyen módon képes annak vizsgálatára, hogy egy adott rendszer demokrácia-e, azaz hogy a demokrácia működtetéséhez szükséges felkészültségek elérhetőek-e mindenki számára vagy sem. Ennek megállapítására a szerző nem a pártok vagy a médiairányítás felől, hanem a közönség irányából tesz kísérletet, egyfajta politikai kommunikációs trendváltozást érzékeltetve.
A következő tanulmányban Domschitz Mátyás Arthur Koestler nyomán a szervezetet, mint holont, azaz rész-egész kapcsolatot írja le, mivel az valamilyen cél elérése érdekében aktív cselekvőként része egy környezetnek, ugyanakkor több, mint részeinek egésze. A szerző két interjút mutat be, amelyek között a dinamikai különbséget a beszélők igehasználatának tulajdonítja, s így láthatóvá teszi, miért tűnhet az egyik interjú tartalmilag sikeresnek, a másik pedig panaszosnak. Domschitz ez irányú kutatása a kommunikációban tetten érhető szervezeti valóság feltárására irányul, így a szervezetről, mint szociális-kommunikációs jelenségről képes szólni.
A kötet harmadik dolgozatában Terenyi Zoltán a pszichiátriát, mint társadalmi tevékenységet és intézményrendszert mutatja be. A szerző három individuális ágenstípust különít el a betegséghez való viszonyuk alapján: a beteget, a kezelőt és a hozzátartozót. Terenyi azonban hozzáteszi, hogy a pszichológiában leírt ágenstípusok esetenként változékonyak lehetnek, a szerepek tartalma és funkciója módosulhat az adott színtereken belül és azok között is. A pszichiátria intézményi struktúráinak, osztályainak valamint képzéseinek bemutatásán kívül a kezelés és kényszer viszonyát is érinti.
Németh Viktor értekezésében a mediációt nemcsak eljárásként, hanem szemléletmódként vezeti be. Egy probléma megjelenésekor a jog intézményrendszere az igazság kiderítésére szorítkozik, az ágensnek pusztán a szankció kiszabása után van lehetősége a folyamatba való bekapcsolódásra, annak megváltoztatására. Ezzel szemben a mediáció a problémát, mint lehetőséget vizsgálja, ahol a feleknek beleszólásuk van jövőbeni helyzetük alakításába. A szerző különböző eseteken keresztül mutatja be a mediátor, mint vezető, a közösségi mediáció és a koalícióban lévő ágensek szerepét.
Két tanulmányt jegyez a Konstruált világok szerkesztője, Demeter Márton. Első dolgozatában a matematika egyik alapvetéséről, az aritmetikáról tesz megállapításokat. A szerző a matematika meghatározásával kapcsolatosan két halmazt különböztet meg: a matematika, mint szaktudomány, illetve a matematika, mint filozófiai probléma megközelítését. Demeter e tanulmányában a matematika különböző elemeit (számjegyek, operátorok, műveletek) egyaránt szignifikációnak, jelentéstulajdonításnak tekinti, ennek alapján kísérel meg választ adni az aritmetikával foglalkozó matematikusok fő kérdéseire: „Mi a szám?”, „Mi a számolás?”. Mindehhez megidézi a formalista, az intuicionista és a platonista hagyományt. Másik tanulmányában az ortodox Ikon fogalmának rekonstrukciójára tesz kísérletet oly módon, hogy az Ikont, mint szignifikációt a jel és a kép kategóriáiból származtatja.

Anyagtól Istenig
A konstruált világok többi tanulmánya nem kevésbé izgalmasan eklektikus képet mutat. Szabó Levente esszéje fizikai struktúrákkal és kérdésekkel foglalkozik a kommunikációtudomány szempontjából. Ács Péter a participációs elmélet fogalomrendszerét a hálózati kommunikáció és a számítógépes alkalmazások jelenségkörének tisztázására használja. Farkas Edit az irodalomtudományra, mint társadalmi intézményre alkalmazza a kommunikációelméletet. Myat Kornél a kommunikáció három nagy hagyományos modelljét mutatja be a késő modern médiakörnyezet leírásához, s a médiát, mint felkészültségeink tárát, mint a problémamegoldás egy lehetséges színterét mutatja be.
Nagy Károly Zsoltnál jelenik meg az etnográfiai terep, mint kommunikációs színtér. A szerző bemutatja, hogyan váltja fel a Malinowski-féle megközelítést – amely a terepet, mint az idegen kultúrával való együttélés messze található helyét írja le – a Neidermüller-féle felfogás, amely szakít a térbeli távolság szigorú felfogásával. Bokor Tamás és Bokor-Bacsák Györgyi a logopédia, mint gyógypedagógiai tevékenység kommunikációelméleti megközelítését javasolja. A szerzők egy alternatív terápiás megközelítés bevezetését javasolják, integrálva a logopédia fogalomtárából jelenleg hiányzó nem verbális jellegeket is.
P. Szilczl Dóra a dialógus, a párbeszéd és az együttműködés fogalmát vizsgálja a habermasi életvilág-fogalom tükrében: az életvilág a mások számára megismerhetetlen tudás- és motivációkészlet, amelynek megismerése csakis az ágens önfeltárásával lehetséges. Korpics Márta az egyház tevékenykedésének három társadalmi kommunikációs színterében mélyül el, a hit és tudás közti különbséget illetve a hívő ágens speciális felkészültségeit elemezve. Kovács Lajos a kommunikáció által létrejött egyházi közösséget tekinti többletfelkészültségek forrásának, ahol az idő és a tér keretei között az ágensek nem pusztán egymással, hanem Istennel is kommunikációba kerülhetnek.
Anélkül, hogy tovább részleteznénk, világos: a kommunikáció mindent átható, mindenütt jelenlévő cementje a társadalomnak. A demokrácia körüli konfliktusok, a nemzeti és vallási meg nem értések, a jogi és mediációs eljárásokban látható anomáliák, a szervezetek hibás működései, de akár a beszédfejlesztés vagy a pszichiátria problémái egyformán vizsgálhatók egyfajta kommunikációs tükörben. Ez talán nem annyira kész és önálló tudomány, mint inkább tudományok közötti kutatás. A Konstruált világok bevallottan azt kívánja megmutatni, hogy a kommunikációvizsgálat szemüvegén át mennyire széleskörű problémákat lehet megragadni, s e problémák között számos olyan akad, amellyel a XXI. század embere a saját életében testközelből szembesül.

Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Ízig-vérig fekete komédiát kapunk

Kalapács alatt Emile Zola egyetlen regényének kéziratai

A kézirat árát előzetesen 100-150 ezer euróra becsüli a párizsi Sotheby's aukcósház

Átadták a Déry-díjat

Idén Gács Anna esszéista, irodalomtörténész, Solymosi Bálint író, költő és Zádor Éva műfordító részesült az elismerésben

Egy fekete író tapasztalatairól szóló szatirikus regény nyerte el az amerikai szépirodalmi Nemzeti Könyvdíjat

A 43 éves Jason Mott a kívülállóknak, a furcsáknak, és azoknak ajánlotta a díját, akiket zaklattak és félreértetek

Tandori Dezső hagyatékával gazdagodott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az intézmény a köteteket egy külön, erre a célra speciálisan átalakított, zárható polcrendszerrel ellátott helyiségében helyezte el, amelyet dedikáltan Tandori Dezső és Ágnes hagyatéknak neveztek el