A kastély árnyékában Erdélyben játszódik a Varjassyak birtokán és a birtokhoz tartozó faluban, a történeten keresztül azonban az egész erdélyi magyarság kiegyezés utáni helyzetét megismerhetjük. Az író nem csak a kor kérdéseit és nehézségeit tárja elénk, hanem kemény kritikával is illeti, szinte vádolja az örökké rossz oldalt választó népet: csak magunkat hibáztathatjuk állandósult nehéz helyzetünkért. Újra és újra felmerülő kérdéseinkre is megpróbál választ adni, amikor rámutat: a változtatás igenis mindenki kötelessége és joga.

Egy ősi család
Wass Albert 1908-ban született nagybirtokos nemes családban, Kolozsvártól nem messze. A család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legősibb családjainak, így érthető, hogy a történetben is fontos szerepet játszik az ott élt nemesek világa.  
Debrecenben a Gazdasági Akadémián tanult, ezért pontos képet kapunk a kor gazdaságairól, gazdálkodóiról. A második világháborúban kétszer is megkapta a Vaskeresztet. Végül 1945-ben emigrált, 1951-ig Németországban, majd haláláig Floridában élt, képtelen volt ugyanis elfogadni Erdély újbóli román fennhatóságát. A kolozsvári népbíróság 1946-ban apjával együtt, hamis vádak alapján ítélte halálra.
Mint legtöbb kötetében, A kastély árnyékában című könyvében is rálelhetünk élete egy-egy mozzanatára.

Korok és emberek
A kor a tizenkilencedik század vége huszadik század eleje. Az akkori politikai eszmék több részre osztották a magyarságot. Még a szabadságharcos „veteránok” kitartóan Habsburg ellenesek voltak, a modernebb világra vágyók már nem tiltakoztak a császár ellen és még a Bécshez legközelebb állókkal is szívesen találkoztak, amit az öregek megvetéssel figyeltek és még borúsabb jövőt láttak maguk előtt.
A történet két Varjassy, apa és fia ellentétes gondolkodásának konfliktusa. Kimondott és kimondatlan kritikáin, elmélkedésein keresztül gondolkodtatja el az olvasót: vajon az apa régi típusú gazdálkodása, életmódja, vagy a fiatal generáció új eszméi hozzák e majd el a várva várt felemelkedést.
A kibontakozó mese során megismerhetjük a betelepített románok életét, bepillanthatunk a cselédek, a hivatalnokok mindennapjaiba, és egy sor kérdést tehetünk fel magunknak: mi az igazi hazafiasság, lojalitás, becsület, erkölcs vagy, hogy vajon mi magunk bármit feláldoznánk-e ezekért… Ítélkezhetünk vagy egyetérthetünk, meglepődhetünk és szörnyülködhetünk, de semmiképpen nem maradunk érzelmek nélkül.

A jó és a rossz
Az ősi jog, az ősi erény, nem sokat jelent egy olyan világban, ahol a legerkölcstelenebb módszerekkel szereznek emberek, népek javakat. Ahol semmi sem szent. Sok szereplőnél ezért sem tudjuk eldönteni, hogy ők maguk jók-e vagy rosszak, önzők vagy csak túlélni szeretnének. Kevés az igazán gonosz alak, hiszen mindenki csak a saját vagy népe javát nézi, amiért tulajdonképpen nem ítélkezhetünk, de végig érezhetjük, hogy melyik a jó és melyik a rossz oldal.
Miközben szépen lassan egyre empatikusabbá válunk a főszereplők iránt, egyúttal egyre pesszimistábbak is leszünk. Végül utolsó reményünk, az egyetlen szereplő, aki talán pozitív változásokat hozott volna, szerencsétlenül meghal. Ezzel a fordulattal minden reményünket elveszi az író, s mire az utolsó mondatokhoz érünk, keserű rádöbbenés vár ránk: amiről rosszul döntünk, életünk végéig kísérteni fog minket.