Közel nyolcvan regényt, novellát és egy verseskötet írt Verne Gyula, akit alapon a tudományos-fantasztikus irodalom atyjának tartanak. Verne zsenialitása leginkább abban rejlik a ma felől nézve, hogy az ipari forradalom idején, a 19. században alkotta műveit, melyekben űrhajók, föld- és víz alatti utazások és más hasonló dolgok olvashatók. Az alapműveket mellett érdemes belekukkantani Jules bácsi kevésbé ismert írásaiba, most épp ezt fogjuk tenni.

Alig ismert művei
Nem mai kiadás, így aztán a talán már többek által megismert antikvár vonal, amikor nem új kiadású, régi kötetről beszélünk e rovatban. Verne Gyula persze pont olyan régmúltból tekint vissza ránk, hogy az ő könyvei tulajdonképpen mindig antikvárnak tűnnek…
Az örök Ádám című kötet egy összeállítás, mégpedig Verne azon műveiből, melyeket kevéssé ismer a műfajért rajongó publikum. Ahogy szétnézünk a tartalomjegyzékben, máris rájövünk, hogy miért előzött be ezeknél Grant kapitány, a Nemo kapitány, Sztrogof Mihály, a Rejtelmes sziget vagy az Utazás a Hold körül. Ugyanis a válogatásban katasztrófákról, rémekről és hasonlókról olvashatunk főleg. Nekem amúgy még a címek némelyike is különös, „A humbug”, „Híjj-zutty”, „Ox doktor”, ez utóbbit tán nem is kell magyaráznom...

Etikai-filozófiai problémák
Az örök Ádám válogatásban tehát a szokásos vernei regényszerkezetek helyett, rövid, lényegre törő, a végén frappáns, csattanós akciónovellákat kapunk, melyekből a formai másság ellenére sem hiányzik a mondanivaló és a bölcselet.
Kevesen tudják, hogy a nagy műszaki vívmányok, korszakalkotó felfedezések lelkes hirdetője és megjóslója olykor-olykor elgondolkodott azokon az etikai-filozófiai problémákon is, amelyek az eljövendő emberiségre vártak. Az örök Ádámban közreadott novellák némelyikében azon elmélkedik, hogy a technikai eredmények nem feltétlenül járnak együtt az emberi szokások és hajlamok tökéletesedésével, s így elkerülhetetlenek lesznek olyan konfliktusok, amelyeknek akkoriban hírét sem hallotta senki.

Gépek és emberek
Tűnődései közül sokat megismerhet a magyar olvasó a most tárgyalt kötetből. Ilyen például a Humbug, mely a több száz évvel ezelőtti Amerikában játszódik, abban az Amerikában, melyet Verne „hűvös francia tartózkodása” alapján „kalmárjellegű államnak” lát és láttat. Verne zsenialitását itt is tetten érhetjük például, amikor e részben „megjósolja” a színes fénykép, a színes televízió és a rádiókészülékek világát. Hasonlóan bizarr képet kapunk a jövőről a már említett Ox doktor vagy a címadó elbeszélésből, melyekben egy, a gépek és az emberek folytonos küzdelme miatti szétzilált világ pusztulásának végpillanatairól tudósít minket a fantáziadús szerző. És kár lenne kihagyni ebből a szűk felsorolásból a címadó történetet, Az örök Ádámot, amely az emberiség nagy katasztrófájának és újbóli felemelkedésének apokaliptikus látomása.
A kötetről maga a fordító, Tímár György írt anno egy kisebb tanulmányt, melyet utószóként olvashatunk a könyvben. „Verne a csodálatos álmodó, csaknem minden, a maga korában megálmodhatót megálmodott, ami a modern technikát illeti. Azt a sajátos tényt azonban, hogy száz esztendővel (és még annál is tovább – a szerk.) írói virágzása után még mindig tud újat mondani olvasóinak, ő sem sejtette.”