Egy jó barátom nem rég egy nagyszerű internetes oldalra hívta fel a figyelmemet. Ezen az oldalon egyetemek és más oktatási funkciót is betöltő szervezetek tesznek közzé internetes kurzusokat. Szerepel a listán a Yale, a Hong Kong-i Kínai Egyetem, a Stanford, a Columbia, a Francia Műszaki Egyetem, a Szentpétervári Egyetem, vagy képviselteti magát többek között a National Geographic is, de ez csak néhány név a rendkívül hosszú listáról.

Kurzus helyett könyv
A szinte minden tudományágat lefedő kurzusok videókból állnak, amelyeket meghatározott órarend szerint töltenek fel a készítők, és meghatározott ideig elérhetőek. Vizsgák és beadandók is vannak, amelyeket diáktársaink ellenőriznek, illetve fórumokon beszélgethetünk az adott anyagról vagy más izgalmas kérdésekről. Persze üröm az örömben: ahhoz, hogy elismert oklevelet is kapjunk a tanfolyam végén, azért némi pénzt is fizetni kell, de aki csak szórakozásból és kíváncsiságból venne részt a virtuális órákon, és nem vágyik írott elismerésre, az is minden további nélkül megteheti egy ingyenes regisztrációval.
Ezen az oldalon kattintgattam éppen az általam izgalmasnak tartott témákra, amikor felkeltette a figyelmemet a Jeruzsálemi Héber Egyetem (Hebrew Universtiy of Jerusalem) egyik kurzusa: „Az emberiség rövid története”. A kurzus lényegében az óraadó tanár Dr. Yuval Noah Harari könyvére Sapiens: A Brief History of Humankind-ra épül. A kurzusról sajnos lemaradtam, de a könyvet sikerült megszereznem. Én angolul olvastam el, de közel harminc nyelvre lefordították már, sajnos a magyar fordítás még várat magára, pedig érdemes lenne…

Az emberiség legnagyobb átverése
Harari az emberi történelem három forradalma köré építi művét. Ez a három forradalom: a megismerés forradalma (cognitive revolution), a mezőgazdasági forradalom (agricultural revolution) és a tudományos forradalom (scientific revolution).
A megismerés forradalma az ősember fejlődéséről szól. Miért éppen a Homo Sapiens maradt fent és nem a Neandervölgyi? Miben különbözik a mi ősünk a többi ősember csoporttól? Hogyan befolyásolták történelmünket olyan ma apróságoknak tűnő dolgok, mint a pletykálkodás? Illetve milyen következményekkel járt az ember megjelenése Ausztráliában, vagy Amerikában? Ezekre és még számtalan más kérdésre kaphatunk alternatív válaszokat.
Miután nagyjából kihevertük azt a gondolatot, amit Harari eddig sugallt, mégpedig azt, hogy őseink sokkal boldogabbak voltak és jobban kihasználták életük minden pillanatát, mint mi, a második részben rögtön kapjuk a második pofont: a mezőgazdasági forradalom tovább rontotta a helyzetet, „az emberiség legnagyobb átverése”. Harari egyszerű, de lényegre törő megfogalmazásában, „a búza háziasított minket és nem mi őt”, a mezőgazdasági forradalom a legnagyobb csapda, amibe az emberiség belesétálhatott. Az egyén boldogtalanabb lett, viszont a DNS-ünk nagyobb eséllyel maradhat fent. Azt is megtudhatjuk, hogy miképpen lehet kordában tartani nagyobb embercsoportokat és milyen alapon alakulhatnak ki hierarchikus rendszerek. A fejezet a letelepedett ember indirekt döntéseit tárgyalja, amelyeken keresztül megérthetjük mai életstílusunkat, sőt hibáinkat is.

Tudomány, birodalom, boldogság
A harmadik rész a globalizáció folyamatán kalauzol végig. Első körben a pénz születéséről, evolúciójáról és arról van szó, hogy miért „hisz benne” mindenki lakhelytől, vallástól, kortól és nemtől függetlenül. Ezt követi a birodalomépítés. A szerző a korábban létező nagy birodalmak példáján keresztül mutatja be a mai jelenségeket. Illetve figyelemreméltó az az elképzelés is miszerint, évezredek óta haladunk az egységes óriásbirodalom létrejötte felé.
Végül szinte már provokatív stílusban a különböző vallási formákkal foglalkozik.
Az utolsó és egyben leghosszabb egység a tudományos forradalomról szól. Harari szerint a legnagyobb felismerés tulajdonképpen az volt, hogy beismertük, hogy nem tudunk mindent, ami ahhoz vezetett, hogy újabb és újabb kérdéseket tettünk fel, amelyek közül sokra a mai napig keressük a választ. És ez a kulcsszó, hogy keressük a választ, amit nagy hatalmak támogatnak, és új célok inspirálnak. Szintén ez a fejezet foglalkozik az új területek felfedezésével és az európaiak a tizenhatodik századtól kibontakozó technológiai fölényével. Harari a felfedezéseken túl a kapitalista rendszerek kialakulását is összefoglalja, csak úgy, mint az ezzel összekapcsolható gyarmatrendszer kiépítését és a fogyasztói társadalom létrejöttét. Az utolsó kérdés pedig a következő: Boldogok vagyunk-e? Vagy legalábbis boldogabbak-e, mint elődeink? A könyv végül egy kissé talán már elrugaszkodott, egészen tudományos-fantasztikus befejezéssel zárul.
A száraz történelemkönyvekkel ellentétben szórakoztató, ismeretterjesztő és pergő stílus jellemzi, gyakran cinikusba hajló utalásokkal. Mindezek mellett igyekszik őrizni a tudományos és precíz megközelítést. Az olvasó számára minden fontos információt leír, nem kell lexikonokban keresgélnünk, hogy megértsük, miről van szó. A könyv szerzője a saját nézete és logikája mellett bemutatja a témában releváns többi elképzelést is, sőt nem fél leírni azt sem, hogy nem tudunk mindent és sok dolog tulajdonképpen csak feltételezés. Két szó, mint száz: nagyon tetszett. Ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis gondolatébresztő provokációtól, akit érdekel, hogy hogyan jutott el idáig a Homo Sapiens és milyen jövő várhat még rá.