A közös közép-európai identitásról írt könyvet Kiss Gy. Csaba. Az esszégyűjtemény írásai a művelődéstörténész horvátországi tapasztalatait foglalják össze, aki 1999 és 2004 között a Zágrábi Egyetem magyar tanszékének vendégtanára volt.
A Budapest-Zágráb: oda-vissza című kötetről szólva a szerző úgy vélekedett, hogy nagy szükség lenne a közös közép-európai identitás tudatosítására, hiszen e nélkül valódi európai identitás sem létezhet a térségben élők számára.

Horvát utazások
Európa leghosszabb uniója a magyar és a horvát királyság közt állt fenn több mint nyolcszáz évig, azonban ennek a hagyománya igencsak megfakult mind a magyar, mind a horvát emlékezetben. „Úgy éreztem, hogy ebből a hagyományból sok mindent elő lehetne venni” – fogalmazott a szerző.
Az új írások között több foglalkozik horvátországi utazásaival, de a zágrábi mindennapok tapasztalatai és apró nyelvészeti érdekességek is helyet kaptak a kötetben. A József Attila-díjas művelődéstörténész elmondta, hogy szinte teljesen bejárta déli szomszédunk területét a Muraköztől egészen Dubrovnikig (régi magyar nevén Raguzáig), és tapasztalata szerint a horvát tájak, városok hihetetlen gazdag – és számos magyar emléket magába foglaló – kulturális örökséggel bírnak. „Mindig elmondom, hogy a magyar szenteknek több ereklyéje található Horvátországban, mint Magyarországon” – említette példaként.
A csütörtökön hetvenedik életévét betöltő Kiss Gy. Csaba pályáját felidézve hangsúlyozta, hogy már egyetemistaként is felszabadító tapasztalatként élte meg a más közép-európai nemzetek történelmével és kultúrájával való találkozást, amikor például Lengyelországba utazott.

Szomszédos népek traumái
„Mindez kiszabadított engem abból a negatív magyar élményből, amely szerint mi egyedül volnánk Európában, történelmünk egyedi és sajátságosan tragikus. Amikor az ember megismeri a szomszédos népek traumáit, rájön, hogy valójában egy közös sorsról van szó” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ebben a felismerésben sokat segített számára Németh László szemlélete. Fontos szellemi hatásként említette még Stanislaw Vincenz lengyel író, Czeslaw Milosz Nobel-díjas lengyel író-költő és II. János Pál pápa munkásságát.
Kiss Gy. Csaba tudományos pályafutását összehasonlító irodalomtörténészként kezdte, majd művelődéstörténeti témák kutatásába kezdett, elsősorban a lengyel és a szlovák kultúra, valamint a történelem kérdéseivel foglalkozva. Legfontosabb műveként a közép-európai nemzetek himnuszait összehasonlító Hol vagy hazám? című, 2011-ben kiadott könyvét nevezte meg.
A művelődéstörténész elmondta, ma Magyarországon – csakúgy mint a környező államokban – megfigyelhető egyfajta bezárkózás, mindenki a szomszédos népek feje felett átnézve szeretne az európai kulturális és politikai közösség részévé válni. Ugyanakkor több helyen is él a hagyomány, amely a Balti- és az Adriai-tenger között elterülő térséget összetartozó egységként kezeli és a közös közép-európai sors, illetve a közös politikai érdekek képviselésének igényével lép fel. Ilyen kezdeményezésnek nevezte a visegrádi négyek együttműködését is.
„Egy közös közép-európai identitásra mindenképp szükség van, hiszen e nélkül nincsen európai tudat sem az itt élők számára" – véli Kiss Gy. Csaba, aki szerint ezen identitás tudatosítása közös érdek, így közös feladattá is kell, hogy váljon. Komoly, tudatos és összehangolt munkára lenne szükség ahhoz, hogy már az iskolai tankönyvektől kezdve megjelenjen a kérdés a közép-európai államok társadalmában – hangsúlyozta.

Alapító atya
A művelődéstörténész szerint a közép-európai tudat összehangolható lehetne az egyes népek nemzeti öntudatával is. Pozitív példaként említette a horvát tankönyveket és a horvát alkotmány preambulumát, amelyekben értékként jelenik meg a hosszú közös horvát-magyar államiság. Hozzátette, hogy magyar részről hiányoznak a hasonló kezdeményezések, a magyar politika nem sokat tett az elmúlt két évtizedben a közös magyar-horvát tradíciók ápolásáért.
Kiss Gy. Csaba Budapesten született 1945-ben, és az ELTE magyar–német szakán szerzett diplomát 1968-ban. 1995-től az egyetem művelődéstörténeti tanszékének docense lett, emellett tanított a Zágrábi Egyetemen, a nyitrai Konstantin Egyetemen és a prágai Károly Egyetemen is. 2011 óta a Varsói Egyetem tanára. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1988–1989 között az ideiglenes elnökség, 1989–1993 között a választmány, 1990. június–december között az elnökség tagja volt. 1993-ban kilépett a pártból és felhagyott a politikával.