A 2017-es magyarországi vizes világbajnokság központi helyszínének, az alkalomra megújuló Margitszigetnek a történetét, javarészt sportmúltját feltáró kötet jelent meg a felelős kiadó és szerkesztő, Jaksics György gondozásában.

Sportolók és gyógyulni vágyók
Az Üdvözlet Szent Margit szigetéről címmel napvilágot látott, vaskos könyv nyomon követi a terület históriáját a kezdetektől, összefoglalja természeti és kulturális értékeit, képekkel is bőségesen illusztrálva az alaptételt, amely szerint a sziget egyszerre pihenő- és gyógycentrum, idegenforgalmi gócpont, műemlékkomplexum, arborétum, de nem utolsó sorban sportközpont is. Elsőnként az úszás és az evezés költözött be ide, a vizes sportágakat az atlétika követte, majd a tenisz, a labdarúgás és mások mellett a golf, a gyeplabda, a lovaspóló, a vívás és az öttusa. A szigetet körülvevő futópálya pedig a szabadidősportot szolgálja.
A Margitsziget emblematikus létesítménye az úszó olimpiai bajnok építész, Hajós Alfréd tervezte Nemzeti Sportuszoda, amelyben Európa-bajnokságok alkalmával is megfordultak már a világ legjobb úszói és vízilabdázói, élükön a magyarokkal. A külön fejezetnek köszönhetően részleteiben is megismerhető az uszoda 1930-tól íródó története.

Nyulak és apácák
A Margit-sziget 2013. július 20-ig Budapest XIII. kerületéhez tartozott, azóta a főváros közvetlen igazgatása alá tartozik. Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet, sportlétesítményt illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs rajta, mivel az egész sziget tulajdonképpen egy hatalmas park, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A gépjárműforgalom – autóbuszok és taxik kivételével – tilos, várakozásra az Árpád hídról megközelíthető parkoló szolgál. A 2012-es népszámlálás szerint a sziget lakónépessége három fő volt, a lakások száma pedig szintén három.
Nevét a 14. században kapta Árpád-házi Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században.
Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott volt vallási helyek után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az ott élt és a magyarok által sűrűn emlegetett, de onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették, ha szó esett róla. A Nyulak szigetének latin elnevezése Insula leporum volt. A legenda szó szerint azt írja, hogy a Boldogasszony szigete „annak előtte mondatik vala Nyulak szigetének”.

Írók és marslakók
Annak ellenére, hogy a Margit-szigetre 1919-ig csak belépődíj megfizetése mellett lehetett bemenni, a park régóta népszerű a budapestiek körében. Arany János 1877-82 között minden nyarát a Margit-szigeten töltötte, egész életpályáját tekinti át, az ide kötődő, a Tölgyek alatt című versében. Kortársai, akik szintén a sziget szerelmesei: Jókai Mór, Prielle Kornélia, Lotz Károly, Kamermayer Károly, Korányi Sándor, Szarvas Gábor, Jászai Mari, Wekerle Sándor, akiket követ egy későbbi nemzedék: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és Szerb Antal, aki Budapesti útikalauz marslakók számára című művében így írt a szigetről, bevezetve Arany Jánosról írandó szakaszát: „Margitsziget. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már túlságosan szép virágágyak között, az alsó és a felső vendéglők között, itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is.”