Néha a régi a legjobb. És pont. A huszadik század elején két olyan orientalista is nevelkedett hazánkban, aki megváltoztatta a bölcsészettudomány keleti nyelvekkel foglalkozó ágát. Vámbéry Ármin, kiváló turkológus és utazó védnöksége alatt szerezte meg Goldziher Ignác és Germanus Gyula azt az alapozó tudást, amelynek segítségével aztán a legnagyobbak közé emelkedtek. Nemcsak egy másik nemzedék, de egy másik kor szülöttei is voltak ők. Azonban műveik még ma is iránymutatóak azoknak, akik az iszlám világában kívánkoznak megmerítkezni. Goldziher esszéit még ma is tanítják, naplóját laikusok is olvassák, Germanus műveivel ugyanez a helyzet. Két éve vizsgáimra kellett elolvasnom Allah Akbar! című könyvét, amelyet most – a szolid nosztalgia tükrében – újraolvastam.

Informatív, komoly, de laikusok számára is fogyasztható
Útleírás. Ezt a feliratot olvashatjuk a borítón. Igaz is, meg nem is. Valóban Germanus Arábiában tett utazásáról, annak körülményeiről, előzményeiről olvashatunk a könyvben. Ám valahogy mégis átalakult a szemem láttára tudományos leírásból igencsak élvezhető regénnyé.
Hogyan lehetséges ez? Germanus még az orientalisztika „hőskorában” élt, amikoris egész nyelveket tanult meg az ember egy-egy könyv és szótár segítségével. Ha a szótár nyelve is ismeretlen volt, akkor egyszerre akár két nyelvet is megtanulhatott a szorgalmas diák. Török, perzsa és arab nyelv klasszikusokon keresztül – tudni az összes szabályt, érteni az ezer évvel előbb írt archaikus szöveget. Ez volt a fokmérője a tudásnak. Vannak, akik ezen nem is lépnek túl, soha nem használják tudásukat gyakorlatban.
Germanus is ilyen volt egészen 1934-es arábiai utazásáig, amit egy felnyíló szemű, mindenre rácsodálkozó európai megfigyelőként örökített meg nekünk leghíresebb regényében. Az általa távolról tanulmányozott és elképzelt világot próbálja összeegyeztetni a valósággal. Ez a találkozás pedig tele van érzelemmel: csalódottsággal, izgalommal, szeretettel – jóval több romantikával, mint amit egy útleírástól elvár az ember. Így vált fogyaszthatóvá a könyv. De a csoda ezen túlnyúlik. Az ismeretlen szemlélő lelkesedésével képes olyan dolgokról írni, aminek az elméletét értve és ezeket ötvözve, érthetően képes a látottakat megosztani az olvasóval. Így lesz informatív és komoly, de még laikusok számára is fogyasztható.

Modernitás egy múltat bálványozó világban
Többek között megismerjük az arab irodalmat, műfajait, és mostani fő problémáját. Láthatjuk, hogy az új írók nemzedéke milyen körülmények között születik, mért fordul el hazájától, és hogyan lesz boldogtalan egy olyan vágy után sóvárogva, melyet soha nem is kellett volna megismernie. Modernitás egy múltat bálványozó világban… Egyiptom flasztere és a mecsetiskola tanulóinak bemutatása után pedig irány a nagy kaland! Az arabság bölcsőjébe indulunk, átélni a történelmet, és megérteni az iszlám vallást. Megismerkedünk elméletben a hagyományokkal, az iszlám egyes ágazataival és a rítusokkal. Mindez után pedig leírja, hogyan kell és hogyan végezte el ő maga a zarándoklatot. Egy „hitetlen” szemével végzi a feleslegesnek érzett rítusokat, a Sátán megkövezését, a futást, a Kába szentély megkerülését. És bevallja, hogy a forgatag, a hívők sokasága, és maga a rituális szent tevékenység milyen extatikus állapotba hozta – hogy érezte az erőt, amit ez a vallás képvisel. Majd mindezen „megvilágosodás” után képes másnap visszatérni a Kába szentélyhez, és tudósként megvizsgálni a Fekete Követ. Hihetetlen!

A múlt és a jövő szépségei
Őszinteség és merészség. A tudós, elemző kutató és a romantikus keletjáró turista egysége. Hiteles tudósítás az arab világról, annak is a legmélyéről, az emberek lelkéből. Sokszor ítélkezik, helytelenít folyamatokat, amik elkerülhetetlenek, rosszall gondolatokat, amiket megosztanak vele helyi barátai… Felháborodik, csalódik, vissza akar térni romantikus, könyveiből nyert tudás alapján épített idealizált világába. De nem teszi! Túllép magán és aggályain, meglátja nemcsak a múlt, de a jövő szépségeit is a Közel-Keleten, amit aztán még negyven évig kutat majd. Ezt a lépést és döntést kell tanítani, a többi… szórakoztató irodalom.