Ha húsvét, akkor gyorsan valami Jézusosat! Minden főszerkesztő agya egy rugóra jár. Az összes jelentősebb ünnep kötelező megemlékezést kíván, természetes tehát, ha a feltámadásra emlékezvén minden médium tele lesz feltámadással, krisztusi tanítással, keresztényi hitvallással.
Magától értetődik, ha a Könyvkultúra Magazin is előveszi legkeresztényibb felületét, és olyan könyvet illeszt górcsöve alá, amelyből mindannyian töltekezhetünk. Megnézhetnénk például a legjobb Jézusos könyvet, a Mester és Margaritát, vagy némi kultúrtörténetet csempészve az ünnepbe, elővehetnénk valami izgalmas vallástörténeti értekezést a meghaló és feltámadó istenekről. De érdekesebb lesz, ha a humor oldaláról közelítünk a témához és olvasásra ajánljuk – annak, aki még nem olvasta volna – Biff evangéliumát.

Tisztelet és humor
Az érdeklődés felkeltése végett, mindjárt idézzük ide a kiadó ajánlásának egy mondatát: „Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fuval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal.” És valóban: Christopher Moore remek könyvet írt, különösen akkor tekinthetjük zseniálisnak Biff evangéliumát, ha figyelembe vesszük, hogy egy magasztos, pátosszal teli történetet mesél el úgy, hogy abban nyoma sincs a pátosznak és a magasztosságnak, minden hiányzik belőle, amit az elmúlt kétezer esztendő borús komolysága ráhordott a Jézus-történetre, ám humora, kedvessége, humanitása dacára sem válik sértővé vagy tiszteletlenné a keresztényi hittel szemben.
Leginkább és legelsősorban tehát amiatt illeti dicséret a szerzőt, mert képes volt vallási kérdéseket és a bibliai cselekményeket olyan szatírába csomagolni, amellyel még véletlenül sem karcolja meg a vallásos emberek meggyőződését. Legalábbis azt hiszem, nem.

Egy igen-igen bárgyú angyal
Persze Biff evangéliuma messzire szakad a hagyományos teológiai Jézus-képtől. A regényben ugyanis mindent megtudhatunk Józsóról – így nevezi Biff, Jézus legjobb gyermekkori barátja a megváltót – ami a Bibliából kimaradt. Mert ugye Jézus születésének történetét jól ismerjük. Ugyancsak elmeséli a négy evangélium mindazt, amit harminc éves kora után tett. De a kettő között óriási hiátus tátong.
Nos, ezt az űrt tölti ki Moore ragyogó regénye.
Milyen lehetett Jézus gyermekkora, ifjúsága? – teszi fel a kérdést az író, majd nekilát, hogy a legjobb barát segítségével meg is válaszolja azt.
Külön szálon futó humorforrás az evangélium keletkezése is, hiszen Biff, napjainkban írja meg emlékeit. Az Úrnak ugyanis – így kétezer év után – feltűnik, hogy életének történetéből hiányzik három évtized. Megparancsolja tehát Razielnek, egy igen-igen bárgyú angyalnak, hogy támassza fel hajdani haverját, hiszen Biff minden percét vele töltötte, mindent tud róla. Raziel pedig egy szállodai szobába zárja a feltámasztott cimborát, aki nekilát, hogy megírja az ötödik evangéliumot.

Hogyan kell messiásnak lenni?
Így aztán végre mi, olvasók is megtudhatjuk mivel töltötte ifjúságát a megváltó. Kiderül, hogy Jozsó eleinte teljesen normális gyerek volt, azzal az aprócska különbséggel, hogy hamar felfedezte rendkívüli képességeit. A különös varázshatalom azonban egészen addig csak játék, amíg nem szembesül azzal, hogy minden bizonnyal ő lesz a megváltó.
Persze megváltó akkoriban akadt jó néhány, s így Jozsó is csak sejti, hogy ő az igazi. De – és ez a nagy kérdés – hogyan is kell messiásnak lenni? Még szerencse, hogy Jézusnak erre nézvést van némi támpontja, hiszen születése idején megjelent a jászolnál három napkeleti bölcs. Kik ők? Miért jöttek? Miért nem jelentkeztek azóta sem?
Jozsó tehát, Biff kíséretében útnak indul, hogy megkeresse a három bölcset, s megtanulja tőlük, miként is kell megváltónak lenni. A hatalmas keleti utazás főképp tanulással telik Józsua számára, Biff számára viszont inkább kaland.
Humoros, izgalmas, fordulatos, lélekemelő, mesebeli kaland.