Rém kínos, de bizony eltelt az a harmincöt év, amióta Magyarországon először jelent meg átfogó kötet az amerikai beat irodalomról. Az Üvöltés antológia napok, hetek alatt vált az akkor alternatív – mi több, szub – kultúra fogyasztóinak bibliájává. S ahogy teltek az évek, a kötet végül egy korrekt hidegvágóvá vált alkalmasnak a szellemi vasfüggöny lebontására.

Versek, esszék, publikációk
A bevezetőben adományozott dicséretek ellenére, a valóban sok tekintetben legendássá vált Üvöltés antológia hamar hírhedté is vált, és mit tagadjuk, a rendszerváltás után kritikai is érte, mégpedig szakmai, de erről majd később.
A könyv 1982-en jelent meg az Európa Kiadónál. Meglátásom szerint a kötet szerkesztői szinten is és fordítói szinten is jó színvonalú, hiszen az 1950-es években indult és valójában igazában csupán abban a dekádban jeleskedő irányzatot, a beat irodalmat, illetve magát a beat nemzedéket mutatta be. Az alaposságra sem lehetett panasz, az antológia készítői jól tudták, hogy mivel ez egy évtizedeken át errefelé elhallgatott témakör volt, ezért az alapoknál kell kezdeni. A kiadványba így kerültek bele azok az esszék, publikációk, melyek társadalomtudományi illetve a tengerentúli viszonyokban értendő szociografikus és szubkulturális jelenségről, folyamatról szóltak.

A szabadság érzése
Ekként nyit a könyv Sükösd Mihály „beavatott” hosszú előszónak álcázott tanulmánya után Norman Mailer A fehér néger című esszéjével. A Hobo Blues Band, illetve pontosabban Földes Lászlónak és Eörsi Istvánnak köszönhetően 1982-re Magyarországon is közismert Allen Ginsberg amerikai beat költő alapvetése, az Üvöltés teljességgel szerteoszlatta a fejekben a ködöt, melyet az 1945 utáni legvidámabb barakk feeling hivatott a fejekben megtartani. Kiderült, hogy a szabadság érzése olyan egyszerű és mégis nagyszerű dolgokban is megfogalmazható, mint a szexualitásról szóló szabadversek, a társadalmon kívüliséghez, az alternatív, avagy szubkultúrához való jogokról már nem is beszélve.
Ginsberg az Üvöltésben rágyújtotta a házat a világra, porig égette, és utat mutatott a végtelen utazások, óceánoktól óceánokig tartó szerelmek, irodalmi, zenei, filmes és képzőművészeti orgiák dzsungelei felé.

Gigászok felvonulása
A könyv további klasszisokat is felvonultat, mégpedig olyan gigászokat, akik nélkül ma nem lenne Elvis, a Presley, John, a Lennon, vagy Sex, a Pistols, vagy Guns, a Roses. Így olvasható többek között Jack Kerouac, Gregory Corso, Lawrence Ferlinghetti, Frank O’Hara, William Burroughs, Hubert Shelby Jnr., Dan Propper és Sexmour Krim verse, prózája. A fordítók is nagy nevek voltak, mint például Orbán Ottó, Hernádi Miklós, Tandori Dezső vagy Eörsi István.  Pont ez utóbbi úriember vitte aztán tovább a beatirodalom ginsbergi zászlóját, amikor az Üvöltést és még sok más Allen Ginsberg verset, egyebet a rendszerváltás utáni időkben, a kilencvenes években új fordítással adott ki, nem egy esetben maga a mester magyarországi látogatásai során tett közreműködésével.
Az Üvöltés ma már nem-igen említődik, elfeledték, elhagyták, nem beszélnek róla, Ginsberg és Eörsi is itt hagyott bennünket, így a most tárgyalt kötet egyben szerény, de biztos kopjafájuk is. Kopjafájuk, mely a szabad versekről, a szabad szerelemről, a szabadságról mesél, egy olyan, általunk sosem ismert világról, mely még a rock and roll születése előtt létezett, mondjuk valahol Brooklyn mélyén, a 66-os úton, épp Denver felé egy szál spangli, néhány doboz sör, a rádióból szóló bebop jazz és egy feszes farmernadrágos fiú és egy hipsterlány társaságától örvendeztetve.