A világ legjobb regényeit, köztük a legtöbbet gyerekeknek szánva – árvákról írták, gondoljunk csak Twist Olivér vagy Árvácska történetére. Christina Baker Kline Árvák vonata című regényében az 1854 és 1929 között a keleti partvidékről a közép-nyugati területekre szállított árvákról ír. A nehéz sorsok bemutatása Amerika egy újabb, eddig ismeretlen fejezetéről ad számot az irodalom és a történelem szerelmeseinek.

A rettenetes sorsok mögött
Több tízezer gyerek történetét dolgozta fel Christina Baker Kline az Árvák vonata című regényében, melyben a keleti partról a közép-nyugati államokba vitt árvák a főszereplők. A 19. század második felében és a 20. század első felében egy kormányprogram keretében különböző családokhoz kerültek a gyerekek. Mint utólag kiderült, nem feltétlenül vitték jó helyre az árvákat, a meleg, családi környezet helyett gyakorlatilag munkatáborok várták őket. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték. A regény szereplőinek élete olyan, amilyen a lelencvonatok utasaié lehetett: névváltoztatások, folytonos bőröndbe pakolások, nemi erőszak, mocsok és megaláztatás jellemezte leginkább a gyerekek életét. S a rettenetes sorsok mögött kérdések sokasága lappang: Mit jelent valahová tartozni? Mi a család? Lehet-e szülői elfogadásra váltani a kizsákmányolás igényét?
A regény kiindulópontja a lelencvonatokkal utazó két lány, majd nő élete, illetve kettejük barátsága. Vivian Daly és Molly Ayer története embert próbáló életkezdet és egy nagyszerű, tiszta, igaz barátság szép regénye. Emellett az Árvák vonata Amerika egy olyan időszakába és szegmensébe kalauzolja el az olvasót, melyről eddig keveset tudhattunk. A történetben az a csavar, hogy Vivien Daly és Molly Ayer két különböző korszakban szenvedte el az amerikai gyereknevelési szisztéma balsorsokat generáló döntéseit – Molly balhés leányzó, aki úgy úszhatja meg a fiatalkorúak börtönét, hogy elvállalja az idős hölgy, Vivian Daly házának teljes takarítását. A padláson való rendbetétel közepette aztán előkerülnek Vivian régi emlékei, s kiderül, hogy a két nő sorsa kísértetiesen hasonlít egymásra.
Ahogy a fülszöveg is írja: „részletekben gazdag, nagyívű történet, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és a magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe.”

Családja története inspirálta
A kiadói ajánlóban az emberi sorsok iránti nagyfokú érzékenysége és nagy ívű történetei miatt fontos alkotónak tüntetik fel, s így tömörítik a szerző pályafutását: „Christina Baker Kline az egyesült államokbeli Maine Államban, Angliában, illetve az amerikai Délen nőtt fel. A Yale-en és Cambridge-ben, valamint a Virginiai Egyetemen szerzett diplomát. Fordhamben és a Yale-en többek között irodalmat és szépírást tanított. Férje az amerikai Közép-Nyugatról származik, s az ő családjának a története inspirálta arra, hogy megírja az Árvák vonata című regényt, melyet több mint másfél millió példányban nyomtattak ki, és amely több mint huszonöt országban jelent meg. Az Árvák vonata több mint egy éven át szerepelt a New York Times és az USA Today, valamint a független amerikai könyvesboltok sikerlistáin. Öt héten át vezette a New York Times bestseller listáját, és hosszú hónapokon keresztül szerepelt a legjobb három cím között.”

Azt hitték, az ő vonatuk volt az egyetlen
A kötet sikere kapcsán több interjú is készült a szerzővel. Egyikben Christina Baker Kline elmesélte, hogy valójában egy családi történet nyomán indult el az egykori lelencvonatok nyomába. Egy családlátogatás alkalmával ugyanis megtudta, hogy férjének nagyapja is így érkezett Észak-Dakotába.
Az írónő tehát a családi történetet kutatva egyre többet akart megtudni az amerikai történelem elfeledett részletéről. Újságcikkeket böngészett, majd az utasok beszámolóit olvasta el. Kutatásai során eljutottam a New York-i Közkönyvtárba, ahol eredeti, korabeli anyagok sokaságát találta meg. Kutatott a New York-i Tenement Múzeumban és a bevándorlók archívumát őrző Ellis Islanden. Elment az egykori utasok találkozóira, beszélgetett velük és leszármazottaikkal.
Az írónő egy furcsa tapasztalatáról is beszámolt: ahogyan korábban ő sem tudott semmit a lelencvonatokról, az árvák is úgy hitték évtizedekig, hogy az ő vonatuk volt az egyetlen. „Fogalmuk sem volt róla, hogy egy hatalmas, hetvenöt éven keresztül tartó társadalmi kísérlet alanyai” – fogalmazott a szerző.
Egyes becslések szerint a vonatok utasainak leszármazottai úgy kétmillióan lehetnek.