Valami félresiklott. Magával ragadott egy könyv: élveztem, alig bírtam letenni, hamar befejeztem. És azt mondám: oké, ez egy jó könyv volt. De azóta valahányszor visszagondolok az olvasottakra, egyre világosabb: manipuláltak! Ezt nem hagyhatom szó nélkül! Leleplező riportomat olvashatják az Egy különc srác feljegyzései című regénnyel kapcsolatban.

18+-os riportjainak
Vessük bele magunkat Chobsky regényébe: Amerika, a középiskola első éve, legkisebb fiú, kertváros. Naná, hogy a jövőtől való félelem, és az új közegbe való beilleszkedés lesz a téma. Nem rossz választás, hiszen mindenki tartott már az ismeretlen jövőtől, ráadásul a gyermeki perspektíva egyfajta tisztaságot kölcsönözhet a témának. Amikor pedig a gyerekek őszintesége kegyetlenebb bármilyen szónál, amit felnőttként a másikhoz vághatunk… talán az is jó példa számunkra. Azt gondolhatnánk, hogy akár ez elég is lehetne. El lehetne indulni, és maradandót alkotni, ezt a csapást követve.

De az író nem mer ilyen merész vállalkozásba kezdeni! Inkább csökkenteni akarja a kiadó kockázatát, és még több embert meg akar szólítani, hátha valaki már elfelejtette, milyen is volt először bemenni az új munkahelyre, avagy már nem emlékszik iskolás éveire. Megtöltötte hát könyvét azokkal a témákkal, amikről az emberek szívesen olvasnak: szerelemre való áhítozással, az atyai pofonnal, az alkoholizmussal és egy jó tanárral, aki a végén felfigyel a főszereplőre, és a barátja lesz. Nagyon átlagos? Akkor jöjjenek még az esti hírek 18+-os riportjainak témái: a homoszexualitás, a családon belüli erőszak és a drogok. Ó, és egy öngyilkos legjobb baráttal helyettesíthetjük a halálos beteg ismerőst.

Kihagytam valamit?!

Hogyan írhat le valaki ilyet?
Mindegyik témáról lehet regényeken keresztül beszélni, sőt, kell is! De nem egy kétszáz oldalas könyvecskébe kellene összesűríteni a már évek óta jegyzetelt életbölcsességeinket. Nem tudom, hogy a mai kor teszi-e. A twitt, wlogg stb. Ma már mindenki meg akarja váltani a világot. És mindenkit, aki benne él, akár tetszik neki, akár nem.
Talán jó dolog, hogy az online írás és a népszerűség hajhászásának elkerülhetetlen lépése egy könyv kiadása… De hogy ugyanazokat az eszközöket használják egy regény megírásánál, mint a pár oldalas bejegyzéseik során: nélkülözve a leírásokat (a szexjelenetek kivételt képeznek), egyes első személyben írva, amiben a karaktereket az általuk képviselt probléma jellemzi? Persze majd kiváló forgatókönyv alapanyagot adnak. De addig?

Chobsky regénye sem kivétel: magával ragad, mert a fent említett témák iránt senki sem közömbös, de ha utána gondolunk, szörnyen átlagos gondolatokat olvashatunk egy megnyugtató, de nagyon helytelen gondolatmenetre kihegyezve. Hogyan írhat le valaki olyat, hogy csak akkor lesz valaki igazi, kivételes, ha valami bajt hozott rá az élet? Mert sajnos többször is elhangzik az egyetlen pozitív felnőtt karakter „szájából”, hogy a (defektes) különc főszereplő és hasonszőrű barátai a különlegesek, jobbak a többieknél, csak ezt nem tudják magukról. És igen, el tudom képzelni, hogy csak arról van szó, hogy a különcöket is meg akarja szólítani a regényével, de akkor is szomorú, ha van egy ilyen olvasata is regénynek.

És ha már az üzeneteknél tartunk…

Egyszer majd jobb lesz…
Aki olvasta, próbálja meg elmondani valakinek, hogy miről szól a könyv! Igen… én így döbbentem rá, hogy ami jó, érdekes és szívbemarkoló olvasmány volt, igazából nem vezetett sehova. Mert bár a regénynek kétségtelenül van egy íve, és megtudjuk, hogy a főszereplő miért is viselkedik úgy, mint egy sírós hatéves (merthogy van még valami, ami űberelni tudja a halott legjobb barátot, a beteljesületlen szerelmet és a drogokat is), ez sajnos nem vezet minket sehova. A legnagyobb írói hiba, hogy ahelyett, hogy a regény drámai csúcspontjaként leírt családon belüli erőszak emlékét megpróbálná feloldani valamivel, amin elgondolkodhat az olvasó, avagy csak befejezné ott a könyvet… inkább megoldja a könyvben említett összes problémát – hiszen mit is várhatnánk egy világmegváltótól? – egy leírásban, mely a szereplők elkövetkezendő hónapjairól szól. És itt megtudhatjuk, hogy a megismert különcök egy másik közegben már tényleg irányadók és boldogok lesznek! Briliáns módon sikerült a megmászott és megkönnyezett (nem szégyellem bevallani!) hegyet lezsugorítani a regényben feldolgozott összes többi probléma szintjére. És ha a csalódásunk nem lenne elég mély, főhősünk még összegzi is a történteket: most akármennyire is rossz, egyszer majd jobb lesz. Van remény. Ennél még Coelho is többre lett volna képes!
De legalább az író számítása bejött: egymillió eladott példány után 2013-ban megfilmesítették.