Legtöbbünknek téves fogalmai vannak a szegénységről. A többségi, azaz a városlakó magyar társadalomhoz tartozva szegénynek a városi nincstelent tekintjük, aki valóban és vitathatatlanul nyomorult pára. A városi szegény ugyanis isten háta mögötti akkor is, ha a belváros szívében él. Falusi szegénnyel a társadalom hetven százaléka nem nagyon találkozik. Azt látja csak, amit ebből a média megmutat. És a média igazán érti a módját, hogy miképpen kell megrázó, elkeserítő, lélekbe markoló anyagot készíteni.

Pedig a szegénységnek van egy másik, korántsem ilyen sötét ábrázata is. Bármilyen meglepő: az anyagi javakban nem bővelkedő embernek sem kell boldogtalannak lennie.

Több mint közgazdaság
Diana Schumacher, az angliai Schumacher Társaság elnöke mesélte egy alkalommal: „Apósomat felkérték, legyen a burmai kormány fejlesztési tanácsadója, és vegyen részt a nemzeti gazdasági stratégia kidolgozásában. Schumacher keményen dolgozott, a hétvégeket pedig egy buddhista kolostorban töltötte. Itt döbbent rá, hogy valójában ezeknek az embereknek nincs is szükségük fejlesztésre és beruházásokra. A mi európai mércénk szerint szegények ugyan, ám egyszerű életük az emberi tartáson, a közösségi kapcsolatokon és az élet szeretetén alapul.”
Ez a felismerés vezetett el azután oda, hogy közgazdászunk megírta a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsikeresebb közgazdasági esszéjét. A kicsi szép az alternatív, ökológiai és humán személetű közgazdaságtan bibliájává vált, szerzőjét, Schumachert a mű páratlan sikerét követően Keyneshez fogható gondolkodóként kezdték emlegetni.
Nem is lehet mindezen csodálkozni: a Small is beautiful csodálatos könyv. Az ember azt hinné, közgazdaságtant olvas, pedig dehogy. Filozófiát lapozgat, humanizmust, életörömöt, lelki békét. Na, meg persze egy kis közgazdaságtant is. Hiszen a világnézetből egyértelműen következnek hétköznapi tennivalóink, például gazdálkodásunk is.
Persze ahhoz, hogy megértsük a schumacheri gondolatmenetet, érdemes némi előtanulmányokat végezni. Schumacher ugyanis már 1957-ben előállt egy elmélettel, amely az emberiség fejlődését vázolta föl. „A liberalizmus elégtelensége” című előadásában az emberiség fejlődésének három szakaszát különböztette meg. Az első szakasz a primitív vallásosságé, a második a pozitív tudományosságé, a harmadik szakaszban az ember felismeri, hogy van abszolút valóság a tények és a tudomány határain túl is. Ebben a tudományon túli világban válik értelmezhetővé a XIX. századi anyag- és haszonelvű gondolkozás kritikája, például az a schumacheri gondolat, amely szerint „Minden szükségletnövekedés úgy hat, hogy megnöveli az ember függőségét a számára ellenőrizhetetlen külső erőktől, s ezért megnöveli az egzisztenciális félelmet. Csak a szükségletek mérséklésével tudjuk valóban mérsékelni azokat a feszültségeket, amelyek végső soron a küzdelmeket és háborúkat okozzák“.

Ha azonban a szükségletek dolgában nem kell elfogadnunk a fogyasztói társadalom mindenáron való gyarapodásának, növekedésének és terpeszkedésének hiszekegyét – vélte az ökoközgazdász –, akkor személyes életünkben is más mércékkel kellene mérnünk.

Több mint termelés
Úgy vélte, hogy „közgazdasági szempontból a mi rossz életmódunk elsősorban abban áll, hogy a mohóságot és az irigységet tápláljuk, és így jogtalan, oktalan és igen-igen idétlen igények egész sorával lépünk föl. A mohóság lett a modern ember tanítómestere, s a magasabb életszínvonal” elérése ellenére éppen a leggazdagabb társadalmak hajszolják a legnagyobb könyörtelenséggel a gazdasági előnyöket.  A minta és számos kényszer hatására pedig „a szegény országok belezuhannak, vagyis belelökik őket olyan termelési módszerek és fogyasztói normák elfogadásába, amelyek tönkreteszik az önállóság és az önsegítés lehetőségeit”.
A mohóságból is következő monumentális fejlesztések helyett Schumacher a köztes technológia, más néven az emberarcú technika terjedését támogatta, melynek lényege nem a XIX. századi gyorsabb-jobb-hatékonyabb termelés, hanem adott esetben éppen a munkaigényes, az embernek feladatot, közösséget, hivatást adó kisipar. „Hiszen a szegény embernek mindenekelőtt munkalehetőségre van szüksége, és még a gyengén fizetett és viszonylag rossz termelékenységű munka is jobb a tétlenségnél.” „A modern gyári termelés csak kis mértékben emeli a foglalkoztatottságot.”

A foglalkoztatottság ugyanis Schumacher szerint sokkal fontosabb, mint a termelés. Hiszen rosszul látjuk a munkát, ha csak pénzkeresetnek, anyagi javak előállítójának, embertelen napszámnak tekintjük. Inkább arra volna szükségünk, hogy a munkát olyasvalaminek tartsuk, amit a gondviselés az ember teste-lelke javára szánt. És ezt elsősorban abból érthetjük meg, ahogyan a munkanélküliséget megéljük. „Munkanélkülinek lenni annyi, mint kétségbeesettnek lenni. Az önnön haszontalanságukról való belső meggyőződés tönkreteszi az embereket. Nincs olyan gazdasági növekedés, amely ellensúlyozhatná ezeket a veszteségeket."

Több mint időtálló

A Katalizátor kiadó gondozásában, több mint húsz év után, a közelmúltban ismét megjelent Schumacher zseniális könyve. A Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról alcímet viselő kötetről így ír az Új Könyvek recenzora: „A huszadik századi közgazdaságtudomány egyik nagy klasszikusa kerül ismét kiadásra magyar nyelven; bár Schumacher 1973-ban vetette papírra művét, annak alapgondolata (és így számos abból eredő meglátás) ma is megállja a helyét, sőt, talán élőbb és megszívlelendőbb, mint valaha. A szerző ugyanis egy emberléptékű világot preferál az egyre gigantikusabbá püffedő jelenségekkel a fogyasztási és szerzési mániával, a megalomán méretekkel, sőt, mértéktelenséggel, a hajszolt fejlődéssel szemben. Meglátása szerint a közgazdaságtan fő feladata ezek ignorálása, és ezzel parallel a minden értelemben józan lét visszaállítása és megőrzése lenne; egy olyan világot, amely a morális (normális?) ember életét kellene, hogy szolgálja. Ez az értelme nála a kicsiség dicséretének, amely egy élhetőbb, humánusabb lét alapköve és záloga. Ennek megfelelően a multinacionális vállalatokkal és a globalizációval szemben a kisvállalkozások, a tömegiparral szemben a megújuló energiaforrások mellett teszi le a voksát, s legalább ennyire fontos számára a természet megóvása, a szépség, az erkölcs. Kötete első fejezetében a modern világ közgazdaságtani diagnózisát állítja fel, majd a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásáról ír. A folytatásban egy teljes részt szentel a harmadik világ problémáinak és azok lehetséges megoldásának, végül a tulajdonviszonyok alakulását, fajtáit, új opcióit taglalja.”

Több mint egy elmélet
Ernst Schumacher idősebb korában – eszméinek megfelelően – előadásai mellett leginkább kertészkedéssel töltötte az idejét. Hatvanhat évesen érte a halál, egy előadás közben.

A schumacheri világszemlélet terjesztésére folyóirat indult; elképzeléseinek megvalósítása és továbbgondolása céljából nemzetközi kutatási programok szerveződtek. Az angol Schumacher társaság mellett Münchenben a Schumacher Gesamtschaft évente szervez előadásokat, az Egyesült Államokban élő Schumacher-rajongók a Massachusetts állambeli Barringtonban könyvtárat hoztak létre, ahol több Schumacher-kéziratot és dokumentumot őriznek. Rendszeresen szerveznek előadásokat a Yale Egyetemen. Shula Sybreska Thaiföldön alapított egy hasonló intézményt, melyet ugyan nem Schumacher Társaságnak hívnak, de alapfilozófiája A kicsi szép eszméit őrzi. Létezik egy indiai fejlesztési csoport is, melyet még Schumacher alapított azzal a céllal, hogy a nagyon szegény régiókban megtanítsa az ott élőknek, hogyan használják a szerény ipari háttérrel előállított eszközöket. De működik ott egy Schumacher Technológiai Intézet is, mely szakmai oktatással foglalkozik. Villanyszerelő, vízvezeték-, vagy kerékpárszerelő lesz hallgatóiból. Ugyanakkor azt is megtanulják, hogyan lehet öntözőrendszert építeni, elsajátíthatják az organikus mezőgazdaság alapjait, és számos egyéb helyben, kisközösségben hasznos, előnyös, emberteremtő tudást. Hogy az elmélet valóság lehessen.