Posztumusz jelent meg Gyurkovics Tibor „Mindennapi szerelmünket ad meg nekünk ma” című regénye.  A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kiadott kötet egy remek gyurkovicsi örökség, az író, korábbi hivatásához, a pszichológusihoz méltón az emberi szív és lélek mélységeit tárja elénk.

Az alkotóról pedig már az első oldalak után kiderül, hogy mennyire magának  érzi az emberi benső fájdalmait, keservesen kigürcölt, kiharcolt örömeit, csip-csup boldogságcseppjeit.
Érdekesség, hogy a kötet szerkesztői bátran ajánlják a művet nőknek és férfiaknak egyaránt, „Gyurkovics Tibor, a tapasztalt pszichológus-író mesterien, mondatokban öltött lélekábrázolásában ki-ki önmagára ismerhet, szembesülhet benső vívódásaival, döntéseivel.”
A végső konklúzió pedig az, hogy a szerző  csökevényesen kesze-kusza (szerelmi) életünkre nemcsak látleletet ad, de bölcs és előre utaló útmutatást is.
A regény egy helyén így ír Gyurkovics:
„Megálltunk, ahogy egy-egy vad autó fölporozta az utat a nagy melegben, én boldog voltam, neki köszönhettem. A boldogságot sokan lenézik, giccs. De ebben volt valami minden terhen túli, hisz megszenvedtük már a magunkét, másrészt azt érezte, hasonlítunk egymásra.  Azonos a rezdülésünk, az emberszeretetünk, a fájó pontjaink azonosak, az a belső világ, amivel az ember a külsőt szemléli.  Ő is ezt érezte. Annak ellenére, hogy sokszor szerelmesen szidalmazott, hogy más „osztályból” származom, más a kezem állása, a bőröm anyaga – szerinte – mondom, annak ellenére ő is belátta jobb pillanataiban és kétségbeesve fel is sóhajtott, hogy igen… nagyon hasonlítunk egymásra.”