Sári László szerint a nő máshol van. Siklik a lét fölött. Másképpen él, mint a férfi, mást lát, mást érzékel, mást cselekszik. Sokszor olyasmit, amit a férfi föl sem foghat, meg nem ragadhat. Mégis e furcsa, különös, áttetsző, és elröppenő asszonyi létezésnek keresi az értelmét Sári László, pontosan úgy, ahogyan évszázadok, vagy inkább évezredek óta minden férfi teszi.
Vagyis nem teljesen úgy.

Mitológia, történelem, irodalom
A tibetológus, író, műfordító A nő máshol van – Kelet, ha ragyog című kötetében (Kelet kiadó) ugyanis az elérhető legősibb tradíciót, a kínai és indiai kultúra hagyományait megszólaltatva keres magyarázatot a női lélek, a nőiség titkaira. „Mi jellemzi a női létezést? Miben különbözik a férfi létmódjától? Hol vannak a létezésének terei, határai? Tényleg máshol vannak a női terek és határok? Vajon hol? Valóban a lét fölött?” – kérdezi a fülszöveg, s a választ évezredes mesék, történetek, vagy éppen rituális gyakorlatok, szokások, hagyományok furcsa egyvelege adja meg. Olvashatunk más síkokról idelátogató nőkről, varázslatos rókadémonokról, a nők vízhez való kötődéséről, a jó és a rossz fogalmának női oldaláról, a hölgyek szépségéről, titokzatosságáról, halálhoz és igazsághoz való viszonyáról, emberi hierarchiában elfoglalt helyéről.
A mitológiai, történelmi, irodalmi és lírai példákból kiderül, hogy a nők – bár ritkán játszanak társadalmi, politikai szerepet – a maguk sajátos szellemiségével és hatalmával meghatározói életünknek, mindennapjainknak. Persze, ha csak ennyi derülne ki ebből a vékony kis kötetből, nem volna ennyire érdekes. Sári László írása azonban olyasmit is kínál, ami igazán ritkaság. Ez a kötet nem pusztán szórakoztat, elgondolkodtat, megértet, de nagyon határozott válaszokat is ad. Olyan válaszokat, amelyekre régóta várunk, évek, évtizedek óta hordozott kérdésekre kínál feleletet.

Meztelen lány
Mindannyiunknak vannak történetei, rövid, meghatározó erejű, vagy meghatározónak gondolt élményei. És e történetek között akadnak olyanok, amelyeknek nincs vége. A befejezés nélküli történetnek azonban nincs értelme. Várjuk ezeknek az apró kalandoknak a végét, várjuk a befejezését, a kiteljesedését, azt, hogy ezáltal értelmet nyerjenek. És egyszer csak jön Sári László a maga könyvével, és két metrómegálló között befejezi azt a történetet, amelyik jó harminc esztendővel ezelőtt kezdődött…
Elmesélem. Rövid lesz.
Tizenéves kamasz lehettem. A menetrendszerű járattal keltem át a Balatonon Révfülöp és Boglár között. Utunkat egy vitorlás keresztezte. A jacht nem kerülte ki az utasszállítót, jött egyenesen felé, s alig néhány centivel annak fara mögött siklott el. Akár át is léphettem volna a vitorlásra. A hajó orrában, a kötélnek dőlve egy meztelen lány állt. Lehunyt szemmel élvezte a napot, és talán észre sem vette, hogy egy lomha bárka minden utasa őt bámulja…
Őrzöm ezt az élményt, nem tudom miért. Nem volt az a lány annyira szép, annyira kívánatos, annyira érdekes, viszont rendkívül különös volt. Meseszerű, semmiből előbukkanó, semmibe tűnő, gátlástalan és önfeledt…   És így, mindezekkel együtt tűnik befejezetlennek ez a hajós kaland.

Hasítva a vizet
És akkor jön Sári, a maga könyvével és elolvastatja velem: „A nő a vitorlás hajón van. Friedrich Nietzsche látta, hogy ott van. Sőt, úgy tartja, hogy minden nő vitorlás hajón szökik a végtelenbe, szinte észrevétlenül, kísérteties némaságban hasítva a vizet. A férfi azt hiszi, hogy jobbik énje ott lakik ezeknél a nőknél. E csendes helyeken még a leghangosabb hullámverés is halálos csenddé csitul és maga az élet álom lesz az életről. És mégis! Mégis! Túlfűtött lelkű barátom, a legszebb vitorlásokon is annyi a lárma és a zaj, sajnos, annyi a kicsinyes, szánalmas ricsaj! A nők varázsereje és óriási hatalma a filozófussal szólva abban áll, hogy ez távolba ható erő.: action in distance. Elsősorban és mindenekelőtt a distancia a lényege, folytatja a filozófus, aki eddig csodálattal bámulta a legszebb vitorlások legszebb hajósait. Mígnem a fölfedhetetlen, sajátos asszonyi létezésmód misztériuma a kétségbeesésbe kergette. Bonyolult a földi élet, fölkavarja kedélyemet. Mert a nő eltér magától, kileng, végül elhajózik.”
Hogy én kamaszként, azon a balatoni vitorláson erre a leckére kaptam felkészítést, az nem is kérdéses immár. Itt a történet vége, és így értelmet nyer annak a vitorláson napozó szépségnek megjelenése és eltűnése, sőt az összes szépségnek megjelenése és eltűnése, akivel életem során dolgom volt.

A sors és a végtelen
Valamikor régen Popper Péterrel – a másik nagy kelet-ismerővel – beszélgettem nőkről, vágyakról, szerelmekről… S ennek a beszélgetésnek a tanulsága szerint van valami sorsszerű abban, ahogyan párjainkat megtaláljuk, megőrizzük, elveszítjük. Mindig ugyanúgy, ismétlődve, újra járva, újra táncolva.
De hát másképpen nem is lehet. Hiszen a nő – legalább is Sári László szerint – a mindenség egészéhez kapcsolódik, egylényegű a természettel, a természetből vétetett, és oda is tér vissza.  A keleti történetek tanúsága szerint az autonóm, személyiségközpontú, egyéni akaratú, célok és vágyak vezérelte férfival szemben nő a sors, a végtelen, és a természet a maga öntörvényű és érzelem nélküli fátumszerűségével. Küzdeni ellene, irányítani, a férfi szándéka szerint megtartani, vagy elveszíteni nem lehet. A nő úgy van jelen az életünkben, ahogyan akar, ahogyan a napsütés és az eső: nem én döntök felőle.
Hát ez lenne az én történetem vége és tanulsága.

Időtlen tudás

Sári László könyvével kapcsolatban azonban van itt még néhány megjegyezni való. A nő máshol van elsősorban filozófia munka és csak másodlagosan kultúrtörténeti összefoglaló. Szófűzése, gondolati ritmusa, előadásmódja, nem utolsó sorban tartalma és mondanivalója Hamvas Béla szövegeire emlékeztet. Időtlen metafizikai szellemiség válik ebben a kis kötetben aktuális, sőt hétköznapi problémamegoldássá. Olyasféle könyv ez, mint Hamvas akármelyik kötete: a teljes emberi tudás összefoglalása, összesűrítése. Ősi kultúrákat idéz anélkül, hogy a szerzőtől, vagy az olvasótól különösebb elköteleződést várna el, magától értetődőnek veszi a hagyomány és a tudomány egységét, a racionális és az irracionális létezés összefüggését, a nő és a férfi egymást kiegészítő különbözőségét. 
Válaszokat kínál olyan kérdésekre, amelyeket talán megfogalmazni sem merünk, amelyeknek a létezését is elfelejtettük, de amelyek kamaszkorunk óta feszítik szívünket.