Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a Corvina Kiadó gondozásában megjelent a Plutarkhosz – Válogatott esszék és dialógusok című kötet. Hazánkban az ókori szerzőt leginkább Párhuzamos életrajzok című gyűjteményéről ismeri az olvasó. A Magvető könyvesboltban a június 17-én tartott könyvbemutató után a könyv létrejöttében oroszlánrészt vállaló Kulin Veronika, Miller Olivér és Bolonyai Gábor beszélt lapunknak a kötet keletkezési körülményeiről és a benne foglalt művek érdekességeiről. A Válogatott esszék és dialógusok elé az előszót írta, a fordításokat ellenőrizte és jegyzetekkel ellátta Bolonyai Gábor, az ELTE Ókortudományi Intézetének docense. Ez alkalommal az ő gondolatait közöljük.

Balról jobbra: Kulin Vera, Miller Olivér és Bolonyai Gábor 

– Ha Plutarkhosz neve kerül szóba, akkor a művelt olvasó számára is elsősorban a Párhuzamos életrajzok ugrik be. A mostani kötet, melynek görög szöveganyaga korábban is ismert volt, mit ad mást ahhoz képest? 

– Az Életrajzok alapvetően egy történeti munka, etikai-lélektani nézőpontból megírva. Ez a válogatás viszont nagyon tarka, különféle művek gyűjteményéből készült, amit annak idején Moralia néven összefoglalva adtak ki. Nem egységes anyagról van szó: vallástudománytól kezdve kultúratörténeten át az irodalomkritikáig mindenféle mű belekerült ebbe a gyűjteménybe. Plutarkhosznak tág volt az érdeklődése, nem csupán tisztán filozófiai kérdések foglalkoztatták. A görögön kívül más kultúrák írott és íratlan hagyományaira is megkötöttség nélkül kíváncsi volt, kutatta és próbálta megérteni őket. Érdekelte az is, hogy különböző irodalmi alkotók milyen szemlélettel közelítenek egy-egy mítoszhoz.

– A jelen kiadás létrehozói melyik kiadásból dolgoztak? Maximosz Planudésznek abból a bizonyos 13. századi munkájából?

– Tulajdonképp igen, ez a  válogatás az előbb említett, latinul Moraliának nevezett korpuszból készült (amelyet Planudész rendezett össze), azzal a kiegészítéssel, hogy a tényleges munkánál igyekeztünk az egyes művek legmegbízhatóbb modern kritikai kiadásait alapul venni.

– Szépen kibontakozik a szerző attitűdje. Plutarkhosznak milyen az elvi és emberi látásmódja? Olyan, mint ami minden korabeli platonikus szerzőnél tetten érhető? 

– Biztos, hogy Platón a legfontosabb filozófus az életében. Értelmezésében pedig a közép platonizmus gondolatai fedezhetők fel a dialógusaiban. Jelen válogatásunkban azonban nem erre koncentráltunk elsődlegesen, bár ez a szellemiség nyilván érződik a művekben. Léteznek dialógusai, amelyek kifejezetten a platóni filozófia egy-egy szegmenséről szólnak, a kötetünkben szereplő művekben viszont inkább egy olyan gondolkodó jelenik meg, aki számára Platón a mérvadó ugyan, de a platóni fogalomkészlettel nem kifejezetten filozófiai témákat vizsgál meg.

– A kötet készítésében szerepet vállaló, és itt megjelent három munkatárs mindegyike választhatott egy-egy jellemző idézetet felolvasásra. Az ön által felolvasott részlet a római szokásokról és a házassági tanácsokról számomra a Moralia témaköréhez kapcsolódott.

– A római szokások eredetéről szóló munka kevésbé tekinthető morálfilozófiai írásnak, de szintén van köze filozófiai nézeteihez. Egy-egy szokás hátterét próbálja megérteni. Ilyenkor, ha nem ismeri valamelyiknek a történeti hátterét, olykor spekulációkba bocsátkozik, melyek hátterében gyakran felfedezhetők a platóni filozófia egyes tételei. A házassági tanácsokról viszont bátran lehet mondani, hogy egy olyan ember tanácsai, aki kifejezetten a platóni elveknek megfelelően igyekszik leélni az életét. Érdekessége, hogy olyan apró részletekre is kiterjed, mint például az étkezés vagy a mindennapi érintkezés kérdései: együtt ebédeljen-e a férj a feleségével, bevegye-e a lakomai társaságokba és beszélgetésekbe; hogyan viselkedjen és beszélgessen vele; mit és hogyan olvassanak együtt; vagy hogyan jelenjen meg vele az utcán és a nyilvános tereken, de még arra is kitér, hogy miként bánjunk a rabszolgáinkkal, cselédeinkkel. Platón idea-tana felől nézve ezek apró, jelentéktelennek tűnő részletek, de Plutarkhosz számára lényeges kérdések, ezért belemegy ezekbe az apróságokba, és ennek során következetes álláspontot képvisel.

– Felvetődött bennem az a tény, hogy míg Platón korában a hellén városállamok függetlenek voltak, addig Plutarkhosz korában már a római birodalomhoz tartoztak. Mindig benne érzem a rácsodálkozást: Rómában kicsit görög, Görögországban egy kicsit római. Összehasonlítja a két világot.

– Van ilyen keresztbe hivatkozás itt is. Sok esetben még a filozófiai művekre is hivatkozik római kérdéseknél. A rómaiak úgy uralkodtak Görögországban, hogy sok mindent – például a helyi önkormányzatokat, a helyi vallási életet és a vele járó adminisztrációt – békén hagyták. Lehetett úgy tenni, mintha folytatódna a korábbi polisz élete. Athénban például szinte az összes állami tisztséget és funkciót megőrizték, még ha erősen szűkült tartalommal is.

– Plutarkhosz maga nem is vállalt – papi, követi munkáin, illetve a püthói játékok szervezői szerepén kívül – fontosabb római közhivatalt.

– Ez igaz, de Rómában nagyon fontos szenátorokkal volt jóban. A római polgárjogát is attól eredeztetik, hogy ott egyikük, Mestrius ezt elintézte neki. Élhette vidéki, elvonult életét, mert kiharcolta magának az ehhez az életformához szükséges anyagi és politikai feltételeket, bírta a rómaiak tiszteletét.