A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy a Corvina Kiadó gondozásában megjelent a Plutarkhosz – Válogatott esszék és dialógusok című kötet. Hazánkban az ókori szerzőt leginkább Párhuzamos életrajzok című gyűjteményéről ismeri az olvasó. A Magvető könyvesboltban a június 17-én tartott könyvbemutató után a könyv létrejöttében oroszlánrészt vállaló Kulin Veronika, Miller Olivér és Bolonyai Gábor beszélt lapunknak a kötet keletkezési körülményeiről és a benne foglalt művek érdekességeiről. Ez alkalommal Miller Olivér, a kötetben szereplő Feleségem vigasztalása című írás fordítója mesélt a szerző platonista felfogásáról és a kötet izgalmas műfaji kérdéseiről.

– Ebben a kötetben sokféle tartalom és forma megtalálható: egy, a platonista hagyományból ismert dialógus, morálfilozófiai értekezések, néprajz stb. Az itt felbukkanó nevek esetében is kíváncsi az ember, kik is ezek a szereplők. A platóni dialógusok beszélőit ismerjük a történelemből is. 

– Általában valós szereplők ezek, akik részben Plutarkhosz családjából (édesapja, nagyapja, gyermekei stb.) kerülnek ki, részben a római és görög elit tagjai, köztük jellemzően sok filozófus. Az ebben a kötetben megtalálható püthói dialógusban főleg filozófusok szerepelnek. Közöttük van egy sztoikus, egy epikureus, természetfilozófus, illetve a Plutarkhosz szócsövének tartott Theón, aki mondhatni egy amatőr platonikus filozófus.   

– Mi volt a kötetben szereplő művek válogatásának alapja?

– Nagy hibája a magyar klasszika-filológiának és az antik filozófiatörténetnek, hogy Plutarkhosz életművének ezt a hatalmas gyűjteményes darabját nagyrészt nem fordították még le. A Párhuzamos életrajzoknak is egy fordítója akadt Máthé Elek személyében, de ez is megérdemelne egy újrafordítást. Már csak azért is, mert Máthé nem fogadja el az író értékelését saját műveiről, miszerint ezek nem történetírások, hanem életrajzok, jellemek, filozófiai művek is egyben. Bármennyire is tisztelem Máthé Eleket, a könyv utóbbi vonását nem emelte ki. A platóni, arisztotelészi fogalmakat nem filozófiai nyelven adja vissza, hanem csak puszta történetírásként kezeli. A most megjelent Válogatott esszék és dialógusok alapjául szolgáló mű nagyon változatos, sok olyan szöveg is került bele, ami nem életrajz. Van benne vitairat, levél, dialógus, retorikai jellegű írás is – ezek nem nagyon kapcsolódnak egymáshoz szorosan, de a Plutarkhoszt fordítóknak és kutatóknak ezzel kell és lehet dolgozni. A gyűjteményt Moraliának hívják, annak ellenére, hogy egy jórésze nem feltétlenül morálfilozófiai kérdésekkel foglalkozik. Dialógusai a legkiválóbbak közé tartoznak, amit ezekből lefordítottak már, azok is újrafordításra szorultak.

– Itt Plutarkhosz folytatja a platóni hagyományt, azaz úgy szerkeszti, mint Platón a maga műveit? Ne felejtsük el, hogy eltérő korokban éltek.

– Vannak különbségek is, hasonlóságok is a két szerző munkája között. Platón csakis dialógusokat írt, ha leszámítjuk az episztoláit, amelyek szerzőségét vitatják. Platón exoterikus, azaz széles közönségnek szánt műveket írt. Plutarkhosz viszont az ilyen exoterikus dialógusok mellett írt olyat is, amely nem széles közönségnek íródott, hanem például az ő kis filozófiai körének vagy annak az elitnek, amely a görög-római filozófiai hagyományt ismerte. Plutarkhosz Arisztotelészt is a platóni hagyományba tartozónak látta. Az antik filozófia történetében talán Plutarkhosz a legelső, akinél mindkét műfaj megtalálható. Más a témája a dialógusainak, és más a polemikus műveinek és a filozófiai értekezéseinek. A dialógusok szerkezetét illetően Platónnál ez sokféle lehet. A korai művekben Szókratész gyors kérdés-felelet módszert alkalmaz. A későbbi platóni írásban, a Timaioszban ez nincs meg: a kétharmadában egyetlen egy szereplő beszél, de mégis dialógus, mert az elején úgy indul. Plutarkhosz ezen platóni dialógusszerkezetből választ, hol ilyet, hol olyat. Amit a leggyakrabban alkalmaz, az a Szümposzion struktúráját követi. Van általában egy keret dialógus, és ami utána következik, az a Szümposzion esetében az egymás mellé felsorakoztatott beszédek ugyanarról a témáról. Itt már nincs a szókratészi gyors kérdés-felelet rendszer, hanem minden szereplő kifejti a maga nézetét egymás után. Plutarkhosz is ezt a szerkesztési elvet követi. A különböző elvek között van általában egyfajta hierarchia, az utolsó beszélő véleménye nem az igazságot mondja ki, hanem a különböző vélekedések közül a legvalószínűbbet. Tehát az előző véleményeket nem kell eldobnunk, mivel az utolsó érvényes, hanem mindegyik részese ennek a tipikus plutarkhoszi kutatói módszernek, melyben a valószínűtlen véleményekben is képes az igazságot megtalálni. 

– A kötetből a gyászról szóló részt olvasta fel a Feleségem vigasztalásából. Mi ennek az érdekessége?

– A modern kort leszámítva az emberiség történelmében mindig is magas volt a gyermekek halálozási rátája. Emiatt egy szülőnek másként kellett hozzáállnia a gyermekei meggyászolásához, amely valószínűleg gyakran bekövetkezett. Ezt a könyvet azért ajánlanám az olvasónak, mert igen sokszínű gyűjtemény a Moraliából, úgy válogatva, hogy minél több műfajt foglaljon magába.