Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár 1802. november 25-én történt alapítása óta kiemelt figyelmet szentel a folyamatos állománygyarapításnak. Ezt segíti elő az úgynevezett kötelespéldány-rendszer, melynek keretében minden, Magyarországon megjelent kiadványból két-két ingyenes példány illeti meg első számú kulturális közintézményünket. Emellett lehetőség van itt komoly értékű, nagy példányszámú magángyűjtemények elhelyezésére is. 

Kép forrása

Könyvtúltengés az OSZK-ban

Volt azonban olyan időszak is, amikor nem az alapítót, gróf Széchényi Ferencet követve önkéntességi alapon történt felajánlások gazdagították a könyvtárat, hanem a diktatúra „segített a begyűjtésben”. Ez jellemzően az 1950-es években történt, amikor a Rákosi-rendszer kezdetén államosították az egyházi javak zömét, illetve a nemesség birtokainak egészét. Ugyanebben az időszakban kezdte munkáját az akkor még a Nemzeti Múzeumban található OSZK-ban Schönborn Katalin, akinek ugyan a könyvtári osztályozás volt elsődlegesen a munkaköre, de ki kellett vennie a részét annak a hatalmas könyv- és iratanyagnak a rendezésében, amelyek az államosítás útján kerültek köztulajdonba. Erről az időszakról ő maga mesélt lapunknak. Mint mondotta, ez a történet „1950-ben kezdődött. Akkor államosították a szerzetesrendeket a könyvtárukkal együtt, valamint a jelentős magánkönyvtárakat. Ennek nem volt semmi köze az OSZK-hoz.” A háború után nemcsak a könyvállomány csappant meg, de tárolóhelyeknek is híján voltak. „Az államosítás során a könyveket Budapestre hozták, és óvóhelyeken, pincékben tárolták, mint a tűzifát. Ezeket a szintén államosított magán cirkuszok kocsijaival hozták fel Pestre.” Azért persze voltak kivételek, az 1945 előtti egyházi és magángyűjtemények között. „Valahogy, ki tudja hogy, meghagyták egyben a régi, eredeti helyükön az alábbi könyvtárakat: a Zirci Apátság könyvtára, a Gyönyösi Ferences Könyvtár és a keszthelyi Helikon Könyvtár.” Érdekességként Schönborn Katalin elmondta, hogy az utóbbiban dolgozott fűtőként a vadásztörténeteiről híres gróf Széchényi Zsigmond. A könyvállományt ezekről a helyekről nem szállították el, de „a három megmaradt könyvtárat az OSZK szakmai felügyelete alá helyezték.”  

Kép forrása

Mi megy, mi marad? 

A zsúfoltság így is nagy problémát okozott könyvtárnak, ezért már az 1950-es évek végén felmerült, hogy a Jóború Magda által igazgatott és 1949 óta önálló intézményként működő Országos Széchényi Könyvtár a Múzeum körútról a felújított Budavári Palota F épületébe költözzön. (Az átalakítás és az állomány átköltöztetése 1960-tól 1983-ig tartott, mígnem 1985-ben nyitották meg az olvasóközönség előtt.) A hosszadalmasra sikerült átköltöztetés miatt az állam nem zárkózott el a megkereséstől, amikor „az 1960-az években jelentkezett a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság azzal az ajánlattal, hogy – tekintve a háborús könyvveszteségeiket – megvennék a pincében rothadozó, penészedő egyházi könyvtárakat. Az üzlet megköttetett, és az OSZK-t jelölték ki ennek szakmai lebonyolítására.” Azonban magyar részről célkitűzés volt az is, hogy az átadás során jelentős könyvészeti értékek ne kerüljenek ki az állam kezéből. Mindehhez tehát szakértő szemekre volt szükség, ezért aztán egy „angyalföldi modern katolikus templom altemplomában dolgozott néhány OSZK-s szakember. Nekik az volt a feladatuk, hogy a Petrik féle bibliográfiával összehasonlítsák, hogy 1722-ig létező hungarikumok ne kerüljenek eladásra. Az anyag, amit feldolgoztak a XVIII. századig terjedt körülbelül.” Ezen dolgozott Seligman Irén, a világhírű antikvárius család tagja, Károlyi Gabriella grófnő és maga Schönborn Katalin is. A munkának voltak szépségei, meglepetéssel is szolgált sokszor, de nehézségekkel is járt. „Raritások olyan mennyiségben voltak, hogy felsorolni is lehetetlen. Szerzetesek és könyvgyűjtők tulajdonai voltak valaha, mi már undorító, penészes, összeragadt, büdös állapotban dolgoztunk velük. Mindenkinek volt portörlője, azzal próbáltuk letakarítani a könyveket” – emlékezett Schönborn Katalin.

Kép forrása

KIépülő raktárhálózat

A munka természetesen itt nem ért véget, hiszen amint a már meglévő dokumentumanyag esetében, itt is el kellett végezni a magyar nyelvű és magyar vonatkozású anyag típusonként történő elrendezését. E hirtelen jött állománygyarapodás is gazdagította mind a Magyarország mindenkori területén 1712-től megjelent könyvek, mind az 1601 utáni külföldi kiadványok számát a törzsgyűjteményben, amelyhez majdnem egymillió hírlap és folyóirat is tartozik. A törzsgyűjtemény melletti különgyűjteményekkel együtt több mint nyolcmillió egységgel rendelkezik a könyvtár. Az OSZK tárolási lehetőségei helyben már aligha bővíthetők, de a helyzetet jelentősen javítja a több külső raktár is, melyeknek kapacitása fokozható. Az elmúlt évek várbeli rendezési munkálatai egyelőre nem érintették érezhetően Magyarország nemzeti könyvtárát, az azonban biztosan kijelenthető, hogy állományának gyarapítása immár törvényesen, a 717/2020. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltak szerint zajlik.